Hitler jutott eszébe a Népszavának a vizes vébéről, meg az, hogy a sportolóink gyengék voltak...
Most, hogy a vizes világbajnokság vasárnap lezárult, csodálatos magyar sikerek születtek, és a FINA elnöke a záróünnepségen bejelentette, ez volt minden idők legjobb vébéje, várható volt, hogy valamelyik balliberális megmondóember spontán epeömlést kap. Így is történt. A Népszava publicistája, a kormányellenes tüntetéseken is gyakorta haknizó Hargitai Miklós hitleres hasonlattal, a szervezés, a létesítmények és a magyar sportolók fikázásával adta ki magából a föltolult gyűlöletet.
Hargitai Miklós nemcsak a Népszava publicistája, hanem a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) elnöke is, akit az elmúlt időszakban gyakran lehetett kormányellenes tüntetéseken látni. Nem tudósítóként, hanem szónokként: volt munkahelyének, a Népszabadságnak a megszűnése kapcsán tájékoztatta arról a tüntetőket, miért a kormány a hibás mindezért, s miért nem az osztrák tulajdonos, aki túladott a súlyosan veszteséges cégén. Hargitai hétfőn publicisztikát írt a Népszavába, amelyből kiválóan diagnosztizálható a balliberális körökben gyakori lelki betegség, a „tanult örömtelenség” megannyi tünete. (E lelki nyavalyáról a Tutiblogon Paranoid Android írt ma egy szellemeset.) Nem is kell túl sok kommentár Hargitai cikkéhez. Íme, a legkétségbeejtőbb mondatok:
Ha jól értem – tudjuk, hogy az ilyen kinyilatkoztatásokkal nem tréfál a kormány –, az a legerősebb érv a minden sportsiker ellenére felelőtlen és pazarló pénzszórásnak tűnő projekt mellett, hogy remek üzlet volt 170 milliárd forintért (plusz az utólagos kiadások) megcsinálni egy rendezvényt, ami optimális esetben néhány tízmilliárdnyi értékű pozitív nyilvánosságot eredményezett a jó hírekkel a világsajtóban egyébként tényleg ritkán szereplő Magyarország számára. Hát… Őszintén szólva, a hasonló érvek mögül Hitler nyáli olimpiájától Putyin téli szpartakiádjáig mindig kilógott a politikai-korrupciós lóláb, és örülni legfeljebb csak annak lehet, hogy – az előbbiekkel ellentétben – nálunk egyelőre nem minősül hazaárulásnak a vártnál gyengébb szereplés (a lopás pedig sosem minősült annak, ezért tartunk itt).
Tehát sikerül a mocskos anyagiaktól eljutni Adolf Hitlerig és Vlagyimir Putyinig, majd mindezt trompfolni a magyar sportolók szerinte „vártnál gyengébb” szereplésével. Aki Hargitai sorait olvasva dühében kihajítaná a monitort az ablakon, ne tegye. Nem a monitor tehet róla, és tényleg semmi másról nincs szó, mint a „tanult örömtelenségről”. Igaz, a tárgyalt szerző esetében meglehetősen krónikusnak tűnik a baj. Annyi örömtelenség halmozódhatott föl nála, hogy onnan egyenes út vezet Hitlerig és a magyar sportolók ekézéséig.
Örök emlék a világbajnokságról, hogy fel-alá kóvályognak a városban a rendezvényre vidékről fölvezényelt fehér buszok, miközben a mindenféle itiner nélkül útnak indított sportolók hatalmas táskáikkal a vállukon a villamosmegállóban böngészik a magyarul kiírt menetrendet.
Végül azért minden versenyző szerencsésen eljutott a helyszínekre – nyugtathatnánk meg a feldúltnak tűnő Hargitai Miklóst, és azt is közölhetnénk vele, hogy a BKK oldalán angolul is megtalálható minden információ, menetrend. A sportolók zömének valószínűleg van már internetezésre is alkalmas okostelefonja. (Hargitai esetében erre nem vennék mérget.)
A vizes vébé számomra azt igazolta, hogy bár harminc év eltelt azóta, pontosan ugyanazon a szinten állunk ma is: az eredeti tervekhez képest hétszeres (!) áron (24 vs. 170 milliárd), megkérdőjelezhető minőségben (parkolóház külsejű úszócsarnok a Duna-parton, parkolóvá betonozott sétány, a Dagály-strand kiirtott parkja, a világ legdrágább, már menet közben átépítésre szoruló ugróállványa stb.) fel tudtak építeni Orbán foci- és szotyolapartnerei valamit, ami bizonyos megszorításokkal, olykor az érdeklődő közönség nagyobbik felének kizárásával alkalmasnak bizonyultak egy világbajnokság lebonyolítására. Szép magyar siker a XXI. századból, sokáig emlékezni fogunk rá.
Azért javasolnám Hargitainak, hogy a vébé költségek esetében ne a százszor cáfolt 24 milliárdos, előzetesen becsült összeggel hülyítse az olvasókat, hiszen egyedül a Duna Aréna kivitelezése 49 milliárdba került. És a világszínvonalú uszoda és a hozzá kapcsolódó beruházások pont annyiért valósultak meg, amennyiről a legolcsóbb ajánlat szólt: 49 milliárd forintért. A többi kiadás java pedig olyan felújításokra, építkezésekre ment el, amelyeket a vébé után is mindannyian élvezhetünk. (Legalábbis azok, akik tudnak bármit is élvezni.) Egy újságírószervezet elnökétől talán elvárható, hogy legalább egy-egy interjút elolvasson, amelyben a beruházás illetékesei cáfolják a bulvárpletykákat. (Lásd például EZT, EZT vagy akár EZT stb.) És ne csak elolvassa, hanem értelmezze is az abban szereplő tényeket. Ha ez nem sikerül, akkor marad a savanyú pofa, Hitler, a BKK-menetrend és a „tanult örömtelenség”...
Erős idegzetűek a teljes cikket ITT elolvashatják.
Vezető kép: hirhatar.com
