Nem kér bocsánatot a csepeli szabadságharcosokat kivégeztető kommunista vérbíró
Csepel szigetén egy hétig föltartóztatták az óriási túlerőben lévő szovjet ármádiát azok az ötvenhatos hősök, akiket aztán a szabadságharc leverése után Jacsó János kommunista vérbíró küldött bitófára – derül ki Békés Márton történész cikksorozatának kedden megjelent második részéből. A ma is élő, 88 éves Jacsó János öt halálos ítéletet hirdetett ki, de összesen hat szabadságharcos meggyilkolásához volt köze. Jacsót a Kádár-rendszerben elhalmozták kitüntetésekkel, így alighanem ő volt a Magyar Népköztársaság legszebben dekorált hadbírája. Talán csak a Hős Szovjet Anya címet nem kapta meg...
Az 1929-ben Mezőkövesden született Jacsó János honvéd ösztöndíjasként az ELTE jogi karán szerezte képesítését. Belépett a Magyar Dolgozók Pártjába, majd frissdiplomásként 1951-ben a Budapesti Katonai Bíróságon kapott állást, egy év múlva pedig már a kalocsai hadbíróság elnöke lett. Innen 1955-ben Kecskemétre került a hadtestbíróság elnökének. Mikor kitört a forradalom, épp az Igazságügyminisztérium katonai főosztályán dolgozott. 1957 márciusában újra talárt húzott, és részt vett a kommunista diktatúra restaurálásában. A mindössze 28 éves bíró 1957 második felétől volt egyik kulcsfigurája a véres megtorlásnak.
- Elsőként az év végén elsőfokon halálra ítélte Andi József és Kőrösi Sándor főhadnagyokat, amit másodfokon Ledényi Ferenc hadbíró ezredes tanácsa helybenhagyott; a szabadságharcosokat 1958. március 6-án ki is végezték. A két tisztet Csepel novemberi hősies védelmének megszervezéséért és vezetéséért ítélték halálra, amiért a megszállókat egy hétig föltartóztatták, sőt egy felderítő gépüket le is lőtték.
- Ezután Jacsó 1957. december 14-én elsőfokon Kovács Sándort halálra, Major Ernőt 12 évre, Somogyi Tibort pedig életfogytiglanra ítélte. 1958. március 4-én a Ledényi-tanács Kovács büntetését tíz évre enyhítette, a másik két vádlott esetében azonban halálbüntetésre módosította. Major Ernőt és Somogyi Tibort két nap múlva kivégezték – a csepeli kerékpárüzemi munkásnak és a piliscsabai harckocsiparancsnoknak szintén a sziget novemberi védelméért kellett meghalnia. A Jacsó ítéleteit két perben másodfokon jóváhagyó/módosító Ledényi Ferenc nem mellesleg a megtorlás legtöbb, összesen 27 halálos ítéletet kiszabó hadbírája volt.
- A csepeli munkáskerület védelmét ellátó katonák és munkások elleni megtorlás két perében is részt vett Jacsó 1958. március elején halálra ítélte a VIII. kerületi Víg utcai csoporthoz, majd a VII. kerületi felkelőkhöz csatlakozó Kósa Ferenc bérest és Újvári József segédmunkást, a józsefvárosi Nemzetőrség parancsnokát. Ezt másodfokon az a Szimler János hadbíró ezredes hagyta helyben, aki a megtorlások során másodfokon összesen 23 halálos ítéletet hozott, s ezzel a második legtöbb embert kivégeztető hadbíró volt. A két ítéletet 1958. június 25-én hajtották végre.
Legszebben dekorált hadbíró
Az 1956-ot követő megtorlás egészét végigszolgáló Jacsó 1967-től alezredesi rendfokozatban a debreceni katonai törvényszéket elnökölte, majd 1976-ban visszakerült a fővárosba, és a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma helyettes vezetője lett. 1984 legvégén az Elnöki Tanács a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesévé és a Katonai Kollégium vezetőjévé nevezte ki. (Ezeken a posztokon éppen annak a Ledényi Ferencnek lett a kései utódja, aki annak idején, 1958-ban másodfokon véglegesítette az általa elsőfokon tárgyalt ügyeket! Ledényi ugyanis 1956 és 1962 között helyettesítette a legfelsőbb bírót és elnökölte a katonai ítélkezést.) A tanulmányból kiderült: mire Jacsó a diktatúra végére katonai főbíró és a Legfelsőbb Bíróság helyettes vezetője lett, már gazdag elméleti és véres gyakorlati munka állt mögötte. Saját önéletrajzában így írta le a véres megtorlásban való részvételét:
Az ellenforradalom idején is elláttam a szolgálati feladataimat, majd részt vettem annak felszámolásában. A statárium végrehajtása, majd az ellenforradalmárok elleni gyorsított és rendes eljárások lefolytatása során kifejtett tevékenységem alapján megkaptam a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem kitüntetést.
Békés Márton rámutatott: Jacsót a Kádár-rendszer 33 éve alatt valósággal elhalmozták kitüntetésekkel, így alighanem ő volt a Magyar Népköztársaság legszebben dekorált hadbírája. Mint láttuk, szolgálataiért 1957-ben megkapta „az ellenforradalom leveréséért” osztogatott érdemrendet, évtizedenként mellére tűzték a vonatkozó szolgálati elismerést, 1985-ben a Szovjetunió jutalmazta Fegyverbarátságért Érdeméremmel, egy év múlva a rangos Vörös Csillag Érdemrenddel tüntették ki, és az utolsók között, 1989-ben megkapta a Szocialista Magyarországért Érdemrendet is. (Hofival szólva, talán csak egy kitüntetést nem kapott meg: a Hős Szovjet Anya címet... – A szerk.)
Nem kér bocsánatot
A rendszerváltoztatás idején, 1989 decemberében saját kérésére nyugdíjazták és visszaköltözött szülővárosába, ahol ügyvédként dolgozott (a jogi praktizálást 2015-ig folytatta, akkor saját kérelmére törölték). A 88. életévét betöltött egykori hadbíró egy ideje Miskolcon él, a telefonban a megtorlással kapcsolatos tevékenységét firtató interjúkérésre annyit mondott: „nem tudok közreműködni”.
2011-ben Novák Tamás és Skrabski Fruzsina Heti Válasznak forgatott videóriportjából kiderült: sikerült megtalálniuk a csepeli ellenállókat bitóra küldő Jacsó Jánost, ám az egykori vérbíró nem nyilatkozott a kisfilm készítőinek. Ami legalábbis arra utal: nem érzi úgy, hogy elnézést kéne kérnie bűneiért.
A teljes cikket
olvashatja el. A cikksorozat első részéről írt összefoglalónk pedig
olvasható.
Forrás, vezető kép: latoszogblog.hu. Címlapfotónkon Jacsó János épp ítéletet hirdet 1988-ban.
