Puzsér szétalázta Havas Vona-könyvét: „Ordenáré, pénzéhes, igénytelen”

Mindig úgy képzeltem, hogy a megváltás pillanata jön el, amikor a magát tanár úrnak hívató, pöffeszkedő pojáca végre eltűnik a nyilvánosságból. Tíz perc alatt föl tudnám sorolni Havas Henrik tíz igazán főbenjáró kulturális bűncselekményét, kezdve az általa nyilvánosan ismertetett buzilistától, az éhségsztrájkoló tanárnő megszégyenítésén át, a nevével fémjelzett, bulvárcelebek fehérneműiben vájkáló szennyirodalomig. Karácsonyra megkaptam a Vona Gáborról írt könyvét: nos, az az ordenáré, pénzéhes igénytelenség, amellyel és amire az ki lett nyomtatva, ahogy az még csak meg se lett tördelve, hogy a „Fantázia Press Kft.” adta ki – mindez már önmagában elég ok volna, hogy Havas Henrik mindennemű médianyilvános tevékenységtől egyszer s mindenkorra tartózkodjon. Csakhogy azért meghurcolni Havas Henriket, mert szép és fiatal lányokat szeret az ő kifejezett beleegyezésükkel se**bedugni, olyan álszent képmutatás, olyan förtelmes prüdéria, amely a Borgiák urallta (sic!) Rómát idézi. Ahogy Marsi Anikó az „anális szex” jelzős szerkezetének hallatán elképedve értetlenkedik, az önmagában arcpirító vétség a legalapvetőbb emberi normák ellen. Havasnak sem én, sem Magyarország nem tartozik semmivel. Ő tartozik a hazai nyilvánosságnak. Legyenek azonban kulturális vétkei bármilyen főbenjáróak, a vele szemben folytatott eljárás nemtelen és elfogadhatatlan.