Egymást túllicitálva eliosoztak az árnyékra vetődő rémkoalíció pártjai (PS-videó!)
Annyira rá vannak pörögve az ellenzéki pártok az Elios-ügyre mint utolsó szalmaszálra, hogy már a látszatra sem adnak, és nyíltan elismerik, hogy színtiszta kampányolásból habosítják „vej-botránnyá” a négy éve egyszer már lejárt témát. Ellenzéki árnyék-vizsgálóbizottságot állítottak fel, amely árnyékmeghallgatást szervezett az igazi Országházban, és a szélsőbaltól a szélsőjobbig terjedő rémkoalíció tagjai elégedetten megpaskolták egymás vállát, hogy mennyire egyetértenek mindenben, főleg abban, hogy Orbán Viktor milyen rettenetes. Meg sokat ragozták, hogy ennek az ügynek kéne a választások fő témájának lennie – például az ő kormányzási ötleteik helyett.
Se a meghívott cégvezetők, se a polgármesterek nem jöttek el, ám ezt Harangozó Tamás, az árnyékbizottság árnyékfőszónoka kimagyarázta azzal, hogy a cégvezetők tulajdonképpen csak akkor jönnek el, ha akarnak, önkormányzati szinten csak azokból a városokból hívtak képviselőket, ahol már nyilvánosságra kerültek valamilyen dokumentumok, Márki-Zay nem tudott eljönni az átadás-átvétel körüli, állítólagos anomáliák miatt, a többi városvezetőt pedig következő alkalommal hallgatják meg. Ennél a terjengős körülírásnál mondjuk sokkal egyszerűbb lett volna azt mondani, hogy az MSZP-Jobbik-DK-LMP-Liberálisok rémkoalíció meghívott két MSZP-s és egy jobbikos városi képviselőt egyetérteni abban, hogy a kormány korrupt. És sikerült nekik!
Az egész előadás nyilvánvalóan csak arra ment ki, hogy Orbán Viktort, Lázár Jánost és más fideszes politikusokat kellemetlen helyzetbe hozza az ellenzéki koalíciós színház. A PestiSrácokkal és az Echo TV-vel egyébként szóba sem álló Szilágyi György még teátrálisan meg is köszönte a Szolnokról érkezett Szotyori-Lázár Zoltán (Jobbik) és Radócz Zoltán (MSZP), valamint a kecskeméti Király József (MSZP) önkormányzati képviselők őszinteségét, miután szorgalmasan alátámasztották az árnyékbizottság azon árnyékállításait, amelyeket egyébként a sokat hivatkozott OLAF jelentés ismerete nélkül halmoztak fel. Emellett pedig fáradhatatlanul gyávázták a miniszterelnököt és a többieket, akik nem mentek el meghallgatni a korrupciós feltételezéseket meg a korrupciós feltételezésekre alapozott további korrupciós feltételezéseket.
Ebben Varju László (DK) volt a legerősebb, aki színt vallott az igazi baloldaliságról, és máris rabruhát osztogatna, meg börtönbe zárna tetszőleges személyeket – leginkább olyanokat, akiket a baloldal, beleértve a DK-t, nem képes legyőzni választáson. Harangozó Tamásról, az utóbbi hetek legnagyobb MSZP-s csillogóbajnokáról pedig az derült ki, hogy nemcsak a kérdéseire adott választ nem szereti megvárni, hanem az esetlegesen hozzá intézett kérdések elől is hajlamos elfutni.
