Tételesen cáfolta Polt Péter az EU-s bürokratának az OLAF-ügyekben hangoztatott alaptalan vádaskodásait
A kitiltási botrány és az amerikai cégekkel szemben folytatott vizsgálat két különböző történet Fotó: Szabó Fruzsina Anna/PestiSrácok.hu
Valódi magyar nyomozóhatóságok valódi vizsgálatokat végeznek az OLAF által Magyarországnak jelzett ügyekben, nem igaz, hogy a kormánynak nem tetsző témákban a hazai döntéshozók szelektálnak – derül ki a legfőbb ügyész leveléből, amelyet az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrzési Bizottsága elnökének küldött. Polt Péter reméli, hogy egy kis emlékeztető révén Ingeborg Gräßle rájön, hogy meddig terjednek az unió. és meddig a tagországok hatóságainak jogkörei. Gräßle az utóbbi időkben azzal haknizik a sajtóban, hogy Orbán Viktor miatt nem kezdődött el az Elios-ügy vizsgálata. Polt Péter nyomatékosította Gräßle-nak: van vizsgálat, ahogy az eddig az összes, az OLAF által ajánlott történetben is volt. Úgy tűnik, a jogállamiság brüsszeli értelmezése mára az lett, hogy bizonyítékok, nyomozás nélkül, a suttogó propaganda és pletykalapok cikkei alapján bárkit el lehet marasztalni. A közelgő magyar választásokba a fentiekkel nyíltan beavatkozó Gräßle állítja, ő csak jót akar azzal, hogy alaptalanul magyarázkodásra akarja kényszeríteni a magyar kormányt.
Tisztázta az Európai Parlament (EP) és a tagállamok, ezen belül Magyarország hatóságainak jogköreit az OLAF-jelentések ügyében a Legfőbb Ügyészség vezetője, Polt Péter négy napja küldte el erről szóló, hétfőn nyilvánosságra hozott levelét az EP Költségvetési Ellenőrzési Bizottsága elnökének. Polt ezzel arra reagált, hogy Ingeborg Gräßle egy, a Politiconak adott februári interjújában azt sürgette, hogy a magyar illetékesek folytassanak valódi nyomozást a szerinte Orbán Viktor miniszterelnök vejéhez köthető Elios-ügyben. A Fidesszel egyébként egy EP-frakcióban ülő német kereszténydemokrata politikus az interjúban hangsúlyozta, hogy mindenben támogatni szeretné Magyarországot, de a hazai hatóságok szerinte ezt úgy állítják be, mintha az EP zaklatná hazánkat. A suttogó propaganda áldozataként Gräßle ezzel beállt abba a sorba, amelynek képviselői bizonyítékok híján terjesztik, hogy Orbán veje, Tiborcz István az Elios-ügy felelőse, amely ügynek még gyanúsítottja sincs, így aztán megoldása sem lehet.
Polt Péter részletes levelében emlékeztette arra Gräßle-t, hogy – nyiltakozatai alapján – tévedésben van arról, hogy mik az OLAF, és mik a magyar hatóságok jogkörei. Az OLAF ajánlásokat tehet a tagországoknak, ha bűncselekmény gyanúja jut a szervezet tudomására, a nyomozásokat azonban minden esetben a tagok hatóságai folytatják le. Nincs ez másképp az Elios-ügyben sem, amelyben idén januárban kezdődött meg a hazai vizsgálat. Polt Péter kifogásolta Gräßle azon mondatait, hogy az Elios-ügyben Magyarországon nincs valódi nyomozás, a legfőbb ügyész arról tájékoztatta a német politikust, hogy Nemzeti Nyomozó Iroda az ügy gazdája, és a szervezet folyamatosan végzi a feladatát. Levelében Polt részletezte az összes, az OLAF által Magyarországnak ajánlott ügy vizsgálatának eddigi eredményeit, amelyek a Legfőbb Ügyészség vezetőjének reményei szerint eloszlatják az Ingeborg Gräßle által hangoztatott félreértéseket.
A komolyan vehető európai politikusnak már nehezen tekinthető, a közelgő magyarországi választásokba nyíltan beavatkozó, Orbán-fóbiás Gräßle – állítása szerint – nem akarja beleártani magát az itteni közéletbe, és azt hangoztatja, hogy az OLAF-ügyekben tett – egyébként nyilvánvalóan általa is tudottan – alaptalan nyilatkozatai időzítésének semmi köze az áprilisi voksoláshoz. Ő csupán azért dob fel témákat a magyar kormánynak, hogy a kabinet, és Orbán Viktor tisztázhassa magát, mert az nekik, és a Fidesznek is nagyon jó. Az állítások komolyságát „támasztja alá”, hogy erről az erősen baloldali kötődésű Azonnali.hu-nak nyilatkozott, ami már önmagában is az elfogulatlanság garanciája. Ingeborg Gräßle remek példánya azoknak a politikusoknak, akik szerint a jogállam az, hogy ők mondják meg szóbeszédek, pletykalapok írásai alapján, hogy ki a bűnös, és kiket kell – amúgy gyanúsítás, vádemelés és bírósági ítélet nélkül – elmarasztalni. Ők azok, akik a suttógó propagandát erősítik, majd előállnak azzal, hogy tessék, mindenki erről beszél már, tehát biztosan igaz. A jogállamok – amúgy indexesen szólva – mindeközben a jelzések alapján nyomozásokat indítanak, az igazolhatóan érintetteket meggyanúsítják, majd ha elegendő bizonyíték van ellenük, akkor megvádolják, a bíróság pedig az összegyűjtött adatok alapján meghozza a döntését. Így működik ez egy jogállamban, ami valamiért mostanában különös viszolygást vált ki Brüsszelben.
Vezető kép: Szabó Fruzsina Anna/PestiSrácok.hu
