Pesti Srácok

A városok maradtak a baloldal ideológiai szegregátumai

A városok maradtak a baloldal ideológiai szegregátumai

Bizonyos – most gyomrunk kényességére tekintettel nem sorolom fel őket – haladó értelmiségiekben és skriblerekben megszületett az a Jászi Oszkár óta folyamatosan rendkívül újszerűnek tekinthető gondolat, hogy akkor, a választási eredményektől megrökönyödve, le kell menni vidékre és ott jól felvilágosítani az összes taplót. Abból a megfontolásból, hogy hátha legközelebb már nem lesznek taplók, ezáltal hajlandónak bizonyulnak a haladás erőire szavazni. Megint ott tartunk, hogy nemcsak a megvalósítás ment félre, hanem már maga az elmélet se jó – legalább ehhez az egy baloldali tradícióhoz ragaszkodnak makacsul.

Kezdjük ott, hogy a vidékiek nem taplók. Aztán folytassuk ott, hogy nem is alulinformáltak. Egyszerűen nem figyelik a belvárost megosztó, amúgy teljesen érdektelen és legtöbbször értelmetlen vitákat. Nem érnek rá. Budapest belvárosában az országos arányuknál messze felülreprezentáltabb tanuló ifjúság ellenben ráér, mivel nem dolgozik és a híresztelésekkel ellentétben különösebben nincsenek is leterhelve. Erre majd később ők is rájönnek, mikor első munkahelyükről nosztalgiáznak visszafelé a különleges hópihe korszakukban őket ért rendkívüli leterheltségre.

A tanuló ifjúság ugyanis tényleg ráér „tájékozódni”, a 444-től kezdve a New York Times-ig bezárólag mindent elolvasnak, benne és főként a saját véleményüket, amit aztán olyan tüneményesen mondanak vissza, ahogy az őket leterhelő tanárok várnák el egy-egy kötelező olvasmány ügyében a képességek és készségek fejlesztése helyett. Azok pedig, akikkel amúgy pár szót akár lenne is okunk váltani alkalomadtán, minket is olvasnak. Olvassák a PestiSrácok.hu-t, a 888-at, vakmerőbbje a Magyar Időket és az Origot, de többségük inkább nem. Biztonságosabb a saját véleménybuborék, ahol nem triggerelődnek a valóság egy másik olvasatától, egy hirtelen szembejövő ellenvéleménytől. És ezek a rendívül tájékozott, a rózsaszínű vélemény-buborékot egyrészről és másrészről is kiválóan ismerő tanuló ifjoncok most rácsodálkoztak a magyar valóságra. Nem értik, mások miért nem ennyire tájékozottak, és miért nem az alapos tájékozottság után gondolják pont ugyanazt a világról, amit ők gondolnak. Azért, mert a világ nem így működik.

Vidéken nincsenek olyan „egyéniségek”, nincsenek olyan individuumok, akik Briant ünnepelték a címszereplő életében. Budapesten, a nagyvárosokban se nagyon, de ott a közösséget, a hálózatot pótolja a televízió, az internet, mint információ- és véleményforrás. Pont Budapesten és a nagyvárosokban látszódik, mi az eredménye a propagandának. A baloldal erős és meghatározó maradt, a jobboldalnak maradt a relatív többség, de ha minden mást ténylegesen összeadunk – ahogy szombatonként számolnak az oktogoni diszkókon – a kormánypártok nem a többség, hanem a kisebbség. A legszervezettebb kisebbség a legszervezetlenebb többség ellen. Ennek nyomán ki lehet jelenteni, hogy a baloldali, a haladó propaganda messze erősebb, mint a jobboldali, mivel az ún. propaganda célcsoportja a városi ember.

PestiSracok facebook image

A kormánypárt semmilyen virtuális teret nem uralt le, mert ha leuralta volna, akkor Budapesten nyer 99 százalékkal. A nagyvárosokban meg 70 százalékkal. Vidéken meg sehol. Vagyis pont fordítva alakult volna ez a választás abban az esetben, ha nem a valóság, hanem a „mindenhonnan ömlő” kormányzati narratívák határozzák meg a választói döntést.

Vidéken, minél kisebb egy település annál inkább, a (szép magyar szóval) véleményvezérek és a helyi „fontos emberek” véleménye, és legfőképpen az általuk „legyártott” közhangulat számít. Az a közhangulat, ami alapján a forradalomra vagy a biztonságra szavaznak a többiek. Nem egy definiálhatatlan tömegről beszélünk, akik egymással kapcsolatban nem álló „egyéniségekből” állnak, hanem egy évtizedek óta együtt élő közösség tagjairól, amelyben bizonyos, tudomány eszköztárával jól felszerelkezett szervezetszociológusok még a hierarchia nyomait is képesek lennének felfedezni, ha nem felvilágosítani mennének oda.

Ebben a közhangulatban nyoma nem volt a forradalomnak, a gyökeres változtatás igényének. És ami még fontosabb, ezek a helyi „fontos emberek” úgy érezték, az ellenzék a vérüket akarja. Az ellenzéket sokszor vádolják azzal, hogy átadta a napirend alakításának jogát a médiájának, már nem alakítják, csak követik azt. Megfordult a helyzet, nem a politikusok „találják ki történetet”, hanem a média dob be témákat, amit utána ellenzéki politikusok beszélő fejként megmagyaráznak. Ebben az inverz helyzetben jöttek létre olyan tökéletesen kontraproduktív történetek, mint a módosabb gazdák földjének elvétele és a vadászok gyilkosozása.Ezt a két buborékot az Index-HVG-444-tengely és a mögöttük álló értelmiség állította elő, az ellenzéki politikusok pedig készségesen beleálltak – saját témáik és ötleteik évek óta nincsenek. Cserébe a módosabb gazdák és vadászok úgy döntöttek, hogy sokkal jobb, ha marad a kormány, mintha megy, és ezt nem átallottak szélesebb körben a közösségük tudomására hozni. A szélesebb kör pedig narancsszínűre festette a választási térképet, a baloldal pedig visszaszorult a nagyvárosokba, főként a pesti ideológiai szegregátumokba.

Vezető fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.