Toroczkai és Novák „rárúgta az ajtót” Vonára: már az elnökségi ülés előtt kiosztották a bukott elnököt

Vona Gábor megbukott, de a Jobbik él. Ha azonban Vona Gábor úgy gondolja, hogy nem végleg bukott meg, s a lemondás is csak látszólagos lesz, azzal kivégzi a Jobbikot.

Ebben a helyzetben a nyilvánosság előtt üzengetned bajtársiatlan dolog. <...> Nemcsak Vona Gábornak kell ma lemondania az elnökségben, hanem mindenkinek. Neked és nekem is, mert részesei voltunk a néppártosodásnak.

Budapestre kellett jönnöm a rendkívüli elnökségi ülésre, ezért később teszem közzé a hosszabb elemzésemet, amely a bukás eddig kevésbé ismert hátterét is megvilágítja majd. Gondolom, hogy mondanom sem kell, hogy valószínűleg ez lesz a legnehezebb elnökségi ülésünk.

Orbán sajnos nem megy börtönbe, sőt kétharmados többséget köszönhet részben Vona Gábornak, aki miatt nemhogy jobboldali szavazókat nem csábított el kormányváltásra a pártunk, de még át is adott a Fidesznek rengeteg nemzeti érzelmű választót, míg a Jobbik a baloldali szavazókon osztozkodott. Ezért nem volt kormányváltás. Pedig számos kormánypárti szavazót csábíthattunk volna át következetesen radikális politikával, ha hitelesek maradunk. Most viszont pl. a határon túliak körében is csak 1,16 százalékot szereztünk: annyit, mint az LMP. (...)A Fidesz kampánya persze inkorrekt volt, tele hazugságokkal, a közmédia kisajátításával stb., de ha pálfordulásokkal a Jobbik is eljátssza hitelességét a választók szemében, ha részben Simicska lopott vagyonából folytatja kampányát, akkor nem csoda, hogy nem hitték el pl. a „tiszta kézzel” ígéretét. (...)Keresztállítási misszió helyett már hanukázós üdvözletek, illetve legutóbb - szerencsére nem volt hír belőle a kampányban - már a Hit Gyülekezete is kapott Vona Gábor és Mirkóczki Ádám jókívánságaiból, holott épp ő nevezte korábban cionista bizniszszektának őket az Országgyűlésben többször is. Ez csak egy a sok köpönyegforgatás közül, hiszen Vona Gábor ma már nem vonná meg a szavazati jogot az írástudatlanoktól, a cigányság népességrobbanásával sem törődik, s a Pongrátz Gergely által zászlónkra tűzött függetlenség helyett fontosabb lett az EU megmentése, azzal hitegetve az embereket, hogy az majd segít rajtunk. A társadalom radikalizálása helyett a Jobbik liberalizálási kísérletét láthattuk: Vona alaposan túltolta a néppártosodás biciklijét, pedig a kommunikációs finomhangolást még magam is támogattam. Ilyen mértékű változtatási szándékkal azonban korrektebb lett volna, ha egy új pártot alapít. Ehelyett egyszemélyben döntött az LMP-vel és a Momentummal való koalícióról, illetve hasonló súlyú kérdésekről, kihasználva azt, hogy a választások előtt a tagság úgyis összezár a párt miniszterelnök-jelöltje mögött.

Színtelen, szagtalan, íztelen pártnak nincs jövője, az identitásvesztés pedig egy biztonságot nyújtó kapaszkodó elvesztését jelenti. Ezt pedig nem engedhetjük meg magunknak. A nemzet ellenségei örülnek, ha már nem szorgalmazunk radikális változást, nem is csoda, hogy Gyurcsány legutóbb már így fogalmazott: "Jószándékkal, várakozással tekintek arra, ami a Jobbikban van, inkább drukkolok is nekik, hogy fejezzék be sikeresen, amit elkezdtek". Éppen ezért egy nemzeti elvpárttá kell válnunk, hogy visszanyerjük a választóink bizalmát. (...)A tagság azt hitte, az elvek feladásáért, a Mészáros Lőrinchez hasonlóan börtönbe való Simicska Lajossal való „üzletért” cserébe legalább a győzelem meglesz, mivel esetleg Simicska tud valamit Orbánról... De csalódnia kellett a tagságnak. Csak a 660 milliós bírság maradt, a választási eredményünk miatt csökkenő állami támogatás mellett. (...)A Vona Gábor által ígért lemondás is színjátékká vált csupán, hiszen a következő hónapban lejárna amúgy is az egész elnökség mandátuma, így az igazi lemondás egy legalább időszakos visszavonulás volna csak. A választás éjszakáján bejelentett lemondás komolytalanságát jelzi, hogy a beszéd nem a kudarc okairól szólt, hanem arról, hogy Vona Gábor ismét egyszemélyben bejelentette, mit fog csinálni a Jobbik a következő négy évben. A Jobbik számára most tehertétel lett az ő személye, akinek ha fontos a párt jövője és saját becsülete, akkor háttérbe kell vonuljon: listás képviselőként dolgozhatna tovább. Ha már kezdeményezte, hogy miniszterelnök csak max. 8 évig lehessen bárki, akkor ideje neki is átadnia a helyét. Ha Vona Gábor inkább ragaszkodik posztjához, s hatalomtechnikai eszközökkel próbálja ellehetetleníteni akár új elnök megválasztását, az nemcsak inkorrekt a korábbi lemondási ígéretének tükrében, hanem a Jobbikra nézve veszélyes is.

Előbb fizessék vissza a több százmilliós adósságot, amibe verték a pártot! Gondolom, Simi ezt már nem fizeti. Utána takarodjon az egész vezetőség! Akkor ugattok, amikor süllyed a hajó! Még van pofája valamelyikőtöknek bajtársiasságról beszélni miután több tízezer tagot, aktivistát és szimpatizánst hátba szúrtatok? Annyi gerincetek sincs, mint egy csigának!