A végső cél a romlottság csökkentése - Gyurcsány "Coelho" Ferenc az ellenzéket oktatja vezetői képességekről

„Hiába bölcsesség, intelligencia, kedvesség, jóság, és emberség, szorgalom, kitartás, soroljam még az erényeit? Milyen lelkületű nép az aki az ilyen vezetőt nem becsüli???” – kommentálta a szemkilövető ex-miniszterelnök legújabb jótanács-csokrának tanulságát egy rajongó hozzászóló. Gyurcsány Ferenc Coelho-i magasságáokba ívelő, tíz pontba szedett közhelygyűjteménye hívei szerint azt tükrözik, a DK az egyedüli ellenzéki párt, amelyben nem mutathatóak ki a széthúzás jelei. Gyurcsány Ferenc valóban büszke lehet teljesítményére, hiszen személye miatt minden más ellenzéki párt csak bukott az összefogáson, ő viszont ismét beülhetett a Parlamentbe.

Ezzel szemben ismert, bajba került az MSZP-Párbeszéd koalíció, mivel Molnár Gyula, az MSZP volt elnöke olyan szerződést írt alá a Liberálisokkal, amelytől a kormányváltónak szánt „nagykoalíció” visszatáncolt. Az LMP-ben hasonló belső forrongások, fegyelmi eljárások mutatják a párt meghasonlását önmagában, amelynek köszönhetően Schiffer András hátat is fordított a jelenlegi vezetésnek. Bár a titokban az szocialistákkal tárgyaló Hadházy maradhatott a pártban, az erkölcsi alapelveket számon kérő Sallay R. Benedeket rövid úton eltávolították a párt közelében, a vezetőség ugyanakkor keblére ölelte a zöld-elvek képviseletével egyáltalán nem megvádolható, Együtt-ből importált Szabó Szabolcsot. A Jobbik tagságát pedig Toroczkai László önálló platformalapítása osztotta meg. Gyurcsány Ferenc feltehetően érettük, és nem ellenükben fogalmazta meg tapasztalatokon alapuló véleményét, amelyek a következők:

1. Egyetlen pártban sem a fegyelmi eljárás, hanem a közös, egységes politika, vezetés, szervezet, kultúra teremti meg az egységet.
2. Ennek megteremtéséhez sok munka, beszélgetés kell. Egymás elfogadása. Na meg vakhit helyett kompromisszumkészség.
3. A párt gyűjtőhelye a politikailag egyívású embereknek, akik közösen valamilyen alternatívát testesítenek meg, ezért valóságos pártok létezése önmagában is érték.
4. De egyetlen párt sem önmagáért van. Bármennyire is hiszünk igazunkban, a végső cél nem önmagában a párt sikere, hanem az ország jobbítása, a romlottság csökkentése.
5. E végső cél érdekében jó, ha egy párt képes másokkal együttműködni, szövetkezni.
6. Egy párt belső rugalmassága, demokratizmusa meghatározza külső együttműködésre való valóságos képességét. Ez utóbbi nem haladhatja meg az előbbit.
7. A párt tisztességet nem a kompromisszum rombolja, hanem politikai kiszámíthatatlansága, politikájának elárulása, személyes és/vagy szervezeti korruptsága.
8. A párt belső ügyeit belül rendezi. Nyilvánosan az ország dolgairól beszél.
9. Minden párt meg akarja különböztetni önmagát más pártoktól. Ez természetes. A megkülönböztetés viszont nem azonos a háborúval.
10. Amely párt nem képes vezetni önmagát, nem sugároz egységet és nem mutat kompromisszumkészséget, az nem képes elhitetni a választókkal, hogy egy országot is vezetni tudna.

• végzi eszmefuttatását az utóbbi idők legkártékonyabb nemzetközi politikusi rangjára emelkedett politikus. Pontjai közül kiemelnénk a Kunhalmi Ágnes szavaival élve, háromas számút, amely tökéletes önigazolása a DK szektapártjának. A párok léte önmagában érték, a szavazópolgárok támogatása nem szükségeltetik ahhoz, hogy a diktatúrát harsogjanak, és kormányváltást követeljenek. A végső célról, azaz a „romlottság csökkentéséről” feltehetően minden párt egyetért, Gyurcsány Ferenc kormányfői ámokfutását alapulvéve azonban a romlottság definícióját érdemes lenne mindenek előtt tisztázni.