Elméletben is felfedezte a valóságot az Index
Bő egy hónappal a választások után már felbukkannak olyan hangok, hogy az ellenzéki erők nem eléggé szembesültek a valósággal április 8-át megelőzően. Az Index még Simicska Lajos pénzéből is költött arra, hogy megértse ezt az egészen letaglózó, agyonbeszélt, de az ellenzék lelkivilága számára kellőképpen sosem kitárgyalható traumát. Ennek ellenére értelmezniük már nem igazán sikerült a felmérés eredményeit, megtesszük hát mi, nehogy hiányérzetük legyen.
Vaskos önámításokba menekül a cikk a valóság elől ahelyett, hogy próbálná megérteni. Hasonlóan kellemetlen, amikor az Index által megrendelt felmérés gyakorlatilag mindenben a kormánypártok narratíváját támasztja alá.
Nagyjából ugyanannyi magyar örül, mint ahány szomorkodik a 2018. áprilisi országgyűlési választások eredményei miatt
– szól rögtön az első mondat, majd a szerző ki is fejti ennek részleteit. Eszerint a szavazópolgárok 43 százaléka örül a Fidesz győzelmének, 40 százalékuk viszont a kormánypárt vereségét kívánta, 17 százalék pedig nem tudja, illetve nem válaszol. Ezek az arányok amellett, hogy nyomatékosítják a Fidesz-tábor teljes ellenzéket meghaladó méretét, azt is világossá teszik, hogy a nem választók nem sorolhatók be önkényesen a kormányellenes táborba.
Vonzóak az Orbán-kormányok eredményei
Az igazán érdekes adatok viszont ezután következnek. A Fidesz-szavazók motivációi között az Orbán-kormányok eddigi, számukra előnyös intézkedései a legerősebbek, ezután következik a migránsok távol tartása és a párt által képviselt értékek, majd azonos mértékben a társadalom javára hozott döntések, az ország jó irányba vitele és Orbán Viktor személye. Lassan érdemes lesz tehát kihúznia az ellenzéknek a szótárából a „rohanunk a szakadék felé” szlogent, ha nem akar még nevetségesebbé válni. Ugyancsak figyelemre méltó, hogy a Fidesz mint a legkisebb rossz választása jócskán elmaradt a többi, felsorolt szempont mögött, tehát a zsinórban harmadik kormányzati ciklusát kezdő párt nem menekülőút a tanácstalanok számára, hanem tudatos választói döntések eredményeként népszerű.
A felmérés szerint a Fidesz-szavazók közül a diplomások örülnek legkevésbé az újabb kétharmadnak, vagyis az ellenzék változatlanul nem képes elengedni azt a toposzt, hogy az értelmiség nem akarja a Fidesz „túlhatalmát”. Elnézve azonban, hogy mit művelt az ellenzékkel a saját értelmisége aknamunkának is beillő szervezkedése, a Fidesznek talán nem kell a kardjába dőlnie ettől a felmérési eredménytől.
Hasít a haladó propaganda
Az ellenzéki szavazók szerint ugyanakkor a Fidesz győzelem elsődleges okai az emberek félelmeire építő Fidesz-kampány, az ellenzék szétaprózottsága, a torz választási rendszer és a tájékozódási csatornák kormánypártisága. Ezek az állítások kivétel nélkül a haladó sajtó által felfújt témák az elmúlt években, amelyeket tehát saját véleményként magukévá tettek az ellenzéki szimpatizánsok. Ez nem hagy kétséget a haladó propaganda hatékonysága felől, látható, hogy a hírportálok és a televíziók piacát is nagy fölénnyel leuraló ellenzéki, liberális gondolat bőven célba ért. Az pedig kimondottan komikus, hogy a haladó propaganda milyen erősen elültette a fejekben a „kormánypropaganda” hatékonyságának mítoszát.
Ugyancsak az ellenzéki propaganda ereje tűnik ki abból, miért nem szavaztak valamelyik ellenzéki pártra a kormányváltást óhajtók. A két legfőbb indok, hogy nem fogott össze az összes ellenzéki párt, illetve nem lehet megbízni egyik pártban sem. Az összefogás folyamatos követelése és az ellenzéki pártok folyamatos bírálata az összefogás elmaradása miatt szintén a haladó sajtó erős témája volt, vagyis ezt is hatékonyan hintették el a fejekben. Erősen oszladozik tehát az ellenállhatatlan és egyeduralkodó kormánypropaganda mítosza, és ideje megismerkedni a haladó propaganda markáns jelenlétével.
Ki a többség?
A legnagyobb felismerések viszont a végére maradtak. Megkérdezték a felmérésben résztvevőktől, hogy szavaznának-e most egy teljes ellenzéki összefogásra, beleértve az LMP-t, Momentumot és Jobbikot is. Az eredmény pedig maga a számukra kínos rögvalóság, hiszen a teljes választókorú népesség 24 százaléka szavazna biztosan egy ilyen összefogásra, 36 százalék viszont biztosan nem. Utóbbiakban számszerűleg is könnyű ráismerni a Fidesz táborára, előbbiekben pedig minden bizonnyal a választások összesen körülbelül 20 százaléknyi baloldali (MSZP-P, LMP, DK, Momentum) szavazóját, valamint a Jobbik szűk 14 százaléknyi hívének 4 százaléknyi, legerősebb gyomrú részét azonosíthatjuk. Azaz a Závecz Research-nek lényegében sikerült újra megmérni a választások eredményét. Az említett csoportokon kívül találtak még 15 százaléknyi választópolgárt, aki valószínűleg szavazna az ellenzéki összefogásra, és 14 százaléknyit, aki valószínűleg nem, tehát azt is kiderítették így a választások után, hogy a kormánypártoknak és az ellenzéknek hasonló tartalékaik vannak a rejtőzködők között. Igaz, ehhez is elég lett volna kielemezni a választási eredményt.
Most, hogy az április 8-i felfoghatatlan tapasztalatot egy tudományos, szakmai eredmény is alátámasztja, talán a baloldal is közelebb kerül a valósághoz – e célból feltétlenül hasznos volt az Index által rendelt felmérés. Azt viszont rögzítsük így a végén, hogy az összes választópolgár 39 százaléka hajlik egy teljes ellenzéki összefogás támogatására, 50 százalékuk viszont nem. Utóbbiak tehát a többség.
