A kádári megtorlás mint „konszolidáció” – Az MTA díjjal jutalmazta a mártírok emlékének meggyalázását
Kétszázharmincegy embert öltek meg, és közel tizenháromezer ötvenhatost internáltak 1956 és 1963 között. Balogh Margit, az MTA most májusban Akadémia díjjal megtisztelt kutatója ezeket az éveket is a konszolidáció esztendeinek nevezte Mindszenty Józsefről szóló monográfiájában. Az általunk megkérdezett történészek szerint ezzel az áldozatok és mártírok emlékét is meggyalázták.
„Az a tizenöt esztendő, amit Mindszenty a követségen töltött, Magyarország számára a konszolidáció éveit jelentette. Ebből mégsem következik, hogy a bíboros magányos ellenállása a főváros szívében elveszítette volna minden értelmét” – írta Balogh Margit Mindszenty József című kétkötetes monográfiájában. A sorokra egy felháborodott történész hívta fel a figyelmünket, aki szerint ezekkel a mondatokkal az ötvenhatos hősök emlékét is meggyalázzák. Véleménye szerint Balogh kétkötetes monográfiája nem csupán a boldoggá avatandó személy emlékét, hanem a meghurcoltakét is mélyen sérti.
Ha azt gondoljuk, hogy ez a mű, amely Mindszenty rabságát (1956 és 1971 között tizenöt évet töltött az amerikai követségen) a konszolidáció időszakának nevezi, mondjuk a hetvenes években született meg, akkor nagyot tévedünk.
Az egyháztörténész munkáját 2015-ben adta ki az MTA, amely így a kádári megtorlás esztendeit mintha elfelejtette, eltussolta volna. Azt az időszakot, amikor – mai tudásunk szerint – 231 embert végeztek ki, pusztítottak el az '56-os „cselekmények” miatt. Vagy fogalmazzunk még pontosabban: 1956 decembere 1963 márciusa között további 26 ezer főnél több személyt marasztaltak el jogerősen, száz híján 13 ezer személyt internáltak (!), nem beszélve a családtagjaikat ért büntetéseket.
Balogh Margit munkájában természetesen nem kerülhette meg a tényeket, így kitért arra, hogy 1962. december 28-án a Legfőbb Ügyészség különböző büntetőperekben feltártak alapján nyomozást rendelt el az amerikai menedékben élő bíborossal szemben. De hát nyilván ez is a konszolidációhoz tartozott. És természetesen azt is szó nélkül le kell nyelnünk, hogy az MTA Akadémiai díjjal tüntette ki a szerzőt egyháztörténeti munkássága és a kétkötetes monográfia okán.
Korábban két cikk is megjelent a PS Hálózat rovatában Zinner Tibor jogtörténész (a Veritas Történetkutató Intézet levéltárvezetője) hiánypótló munkájáról, amelyet a Hamvas Intézet adott ki. Zinner A kádári megtorlás rendszere című több mint négyszáz oldalas munkájában már hosszú-hosszú évekkel ezelőtt részletesen feltárta, hogyan, milyen eszközökkel vezették le Kádárék 1956 novembere után a megtorlást, miként építették fel rendőrökből, ügyészekből, bírókból, népbírákból a megtorló-gépezetet. Kádár az elvtársak között nem kertelt, 1957 április 2-án, az Ideiglenes Intéző Bizottság ülésén kimutatta foga fehérét: „Az országban aktivizálódtak, felléptek, hatalmat ragadtak a kezükbe horthysta katonatisztek, csendőrök stb. Ezeknek ügyét is komolyan kézbe kell venni, és nagyon tárgyalni nem is kell.
Meg kell csinálni a népbíróságot, és ahol csak olyan, volt horthystákkal találkozunk, akik vették maguknak bátorságot és disznóságokat csináltak, körmenetben kell bíróság elé állítani, halálra ítélni és kivégezni.
Ha ez nem történik meg, akkor a népnek nyugalma itt soha nem lesz. Ezeket az ítéleteket nem kell az újságba hozni”.
Korábban megírtuk, hogy Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének 60. évfordulója alkalmából, most júniusban mutatta be az 1956-os forradalom utáni megtorló perek adatbázisát a Nemzeti Emlékezet Bizottsága. A perek56.hu honlapon összesen 231 kivégzett ötvenhatos útja követhető nyomon a letartóztatásától az elítéléséig, valamint az ítélet végrehajtásáig. A bárkinek hozzáférhető és kereshető adatbázis az elítéltek mellett bemutatja a végrehajtókat is. A kutatók a perek feldolgozása során 110 ezer oldalnyi iratot tekintettek át.
Ez volt tehát a konszolidáció időszaka. És éppen ennyire független és apolitikus az MTA.
Fotó: Tóth Ilona a bíróságon (MTI)
