Pesti Srácok

Pisztoly a fejhez – Így számolt le a hídfoglaló tüntetőkkel a baloldal rendőrsége!

Pisztoly a fejhez – Így számolt le a hídfoglaló tüntetőkkel a baloldal rendőrsége!

Most, hogy újra hidakat zárnak le a Gyurka bá fizetési listáján lévő anarcho-kommunisták és a balliberális pártok által fölheccelt tüntetők, újra rendőröket dobálnak, bántalmaznak, s eközben még van képük „rendőri erőszakról” delirálni egy kis paprikaspray miatt – most érdemes fölidézni, mit tettek ugyanezek a balliberálisok, amikor 2002-ben néhány jobboldali tüntető lezárt egy hidat. Az ő kormányzásuk idején teljesen természetes dolog, ha a rendőr fegyvert fog a tüntetőre. Olyankor a Soros-féle „jogvédők”, a Sargentinik és egyéb állatfajták lapítanak.

Az ember emlékezőképessége véges. A honi balliberálisoknak pedig nincs is olyanjuk. Ők nem „lassan tanulnak, gyorsan felejtenek”, hanem „soha semmiből nem tanulnak, és mindent elfelejtenek”. Ez jutott eszembe arról, hogy az elmúlt napok higgadt, a végsőkig toleráns rendőri intézkedései kapcsán ellenzéki politikusok „rendőri erőszakot” emlegettek. Például maga Gyurcsány „Szemkilövető” Ferenc. Hogy nem szakadt rá, rájuk az ég!

Adná magát a párhuzam, hogy 2006 őszét idézzem, a tévéostrom utáni utcai embervadászatokat és a 2006. október 23-ai Fidesz-nagygyűlés szétverését, a szemkilövetéseket, több tucat ártatlan ember brutális megverését, kínzását. Ám olvasóink nagy része valószínűleg meglehetősen jól emlékezhet még a tizenkét évvel ezelőtti eseményekre. Már csak azért is, mert a Gyurcsány és főpribékje, Gergényi Péter budapesti főkapitány utasítására végrehajtott véres hatósági terror eredményezte végső soron a nemzeti oldal 2010-es kétharmadát, Gyurcsányék nemzetvesztő ámokfutásának végét. 2006 őszére tehát a többség még jól emlékszik – ám a 2002. július 4-ei hídblokádra talán már kevesebben.

Budaházy György fején térdel egy rendőr az Erzsébet híd blokádjának felszámolásakor, 2002. július 4-én. (Fotó: MTI/Bruzák Noémi)
PestiSracok facebook image

Az Erzsébet híd lezárásának volt egy olyan jelenete, amely kiválóan szemléltette a balliberálisok emberi jogokhoz, erőszakhoz való tényleges viszonyát.Azt, hogy számukra mit jelent a gyülekezés, véleménynyilvánítás szabadsága – legalábbis olyankor, ha nem ők tüntetnek, zárnak le hidakat. A történet dióhéjban: röviddel a Medgyessy-kormány megalakulása után Budaházy György és néhány barátja kocsikkal eltorlaszolta az Erzsébet hidat. Azt követelték, hogy számolják újra a szavazatokat, mivel több választókerületben csupán pár szavazaton múlt a szocialista-liberális jelölt győzelme a fideszessel szemben. Lamperth Mónika belügyminiszter viszont hallani sem akart erről. (Az a Lamperth, aki épp ebben az időszakban nevezte teljesen természetesnek, hogy a Millenáris Kht. őrizetbe vett főigazgatóját, Berkecz Máriát a fogdán többször meztelenre vetkőztették, testüreg-motozásoknak vetették alá. Berkeczet később bűncselekmény hiányában fölmentették a hűtlen kezelés vádja alól.) A Lamperth által irányított rendőrség a hídblokád vezetőjével, Budaházyval éppen olyan kedvesen bánt, ahogyan az vezető képünkön is látszik. Ám volt egy még döbbenetesebb pillanata az eseményeknek:

Ahogy láthatták: az egyik rendőr földre akarta teperni Budaházyt, ám egyik bajtársa megfogta őt, és azt kérte, ne vigyék el. Erre a rendőr elővette pisztolyát, és ráfogta a tüntetőre, s közben azt üvöltötte: „Földre!”

És most ezt az egészet vessük össze mindazzal, amit az elmúlt napok (vagy az elmúlt nyolc év) rendőri intézkedései kapcsán tapasztaltunk! Ugye, hogy ugye? Vajon a Parlament főbejáratánál az egyenruhásokat lökdöső, gyalázó, üvegekkel, füstbombával, egyebekkel dobálózó csőcselékkel mit kezdene a Lamperth-féle vagy a Gyurcsány-féle rendőrség? Vajon hány szemet lövetne ki a Böszme? A „Hibbant Néró”, akinek most van pofája a végsőkig türelmes rendőrség paprikaspray-használata miatt szűkölni?

És azt sem árt felidézni, hogy az elmúlt években a Gyurka bá fizetési listáján lévő „civil” szervezetek számos olyan tüntetést szerveztek, amelynek részeként időlegesen hidakat zártak le, órákra. Mint például a Hallgatói Hálózat 2012-es „diáktüntetései” idején többször is. De ide sorolhatók a Tordai „Cöfcöfcöf” Bence és haverjai által az elmúlt napokban végrehajtott hídbénító akciók is.

Vajon összecsinálta volna magát Tordai vagy a füstbombázó Fekete-Győr, ha az ő fejéhez is fegyvert fog egy rendőr, mint Budaházyéhoz? Nem kérdés, össze. Ám közben perverz módon pont azt akarják, arra várnak, hogy erőszak legyen. Hisz erre szól a megbízásuk, ezért kapják a zsoldjukat. Óhajtva vágyják, hogy egy egyenruhás visszakézből pofán vágja, leteperje, megbilincselje őket. És akkor készülhetnének a vágóképek a hazai és külföldi szennymédiába az Orbán-kormány brutalitásáról.

Íródhatnának a szörnyülködő vezércikkek, indulhatna az újabb kötelezettségszegési eljárás, jöhetne a következő Sargentini-jelentés. Az, hogy a békésen tüntető Budaházyékra fegyvert fogtak, vagy hogy négy évvel később szemeket lőttek ki: nem számított. Az emberi jogi élharcosok akkor kussoltak. Most viszont ugyanők provokálnak, hergelnek. És Tordai bejelentette, holnap megint tüntetnek (vagy legalábbis próbálnak). Ami annyit tesz: heccelik tovább a rendőröket, hátha kapnak egy nyaklevest. De legnagyobb bánatu(n)kra: nem fognak...

Ajánljuk még

Huth Gergely: az ország jobbik részétől kérdezem, eltűrjük mi ezt?

Magyar ugar május 5.
Portálunk főszerkesztője reagált arra a példátlan megfélemlítési hullámra, amit a még meg sem alakult új kormány mögötti politikai hatalom indított. Huth Gergely bejegyzésében azt firtatja, hogyan történhetett meg, hogy eljutottunk oda, hogy hatósági intézkedések nélkül kényszerítenek embereket arra, hogy lemondjanak magánvagyonukról pusztán azért, hogy kielégítsék a leendő miniszterelnök bosszúvágyát.

A szerkesztett tartalom felelőssége és az érettségi

Magyar ugar május 5.
Tegnap történt, a Facebookon én is megemlékeztem róla, egy érettségiző lány, akit az Index interjúvolt meg, valami olyasmit mondott (az Index címadása alapján is), hogy a nehéz magyar érettségi a vesztes kormány bosszúja a fiatalokon. Ha valaki odakattint és megnézi a tegnapi posztomat, láthatja, nem az érettségi első napján átesett interjúalanyt bíráltam, hanem az újság címadásán háborodtam fel.