Nem pusztultak el freskók - Csak a szokásos: hazudott az Index
Nem sok igazságot sikerült beletennie az Indexnek a legújabb, kommunista típusú néphergelésébe. A karmelita kolostor egykori ebédlőjének egyedülálló, késő barokk freskóegyüttese áldozatul esett a sokmilliárdos felújításnak – hazudja a ballib propagandaportál szinte minden egyes elemében. A cikkből aztán kénytelen-kelletlen kiderül, hogy nem esett áldozatul, és nem is freskó, de legalább újra ragozhatták, hogy sokmilliárdos felújítás, pedig abból a pénzből oktatásegészségügyet is vásárolhatott volna a kormány.
Csak a cikket a címen és a bevezetőn túlmenően is elolvasók számára derült ki, hogy semmiféle freskó nem esett áldozatul, hanem a díszfestés restaurálása és állagmegóvó burkolása után festették fehérre a falakat. Ráadásul nem is freskóról, hanem szekkóról, azaz egyszerűbb technológiával készülő, kevésbé értékes és tartós díszfestésről van szó. A „nincs másik” jellegű haladó propaganda remek példája ez, hiszen a „Freskókat tüntettek el Orbán hivatalában” címre az egyszeri hírfogyasztó lelki szemei előtt jó eséllyel azonnal megjelenik, amint a miniszterelnök személyes irányítása alatt mázolnak fehérre a Sixtus-i kápolna Michelangelo által festett mennyezetfreskójához hasonló műremekeket.
A hír a kormányüléseknek helyet biztosító teremre vonatkozik, amely régebben a kolostor közös étkezője (refektórium) volt, majd miután II. József betiltotta és feloszlatta a szerzetesrendeket, a karmelita kolostort világi célokra alakították át, az étkezőben pedig kaszinó, azaz mulató kapott helyet. Ekkor festették fel a most letakart szekkókat, vagyis azok nem voltak részei az eredeti kolostornak. A mostani felújítás előtt az épületben működő Nemzeti Táncszínház próbaterme volt a helyiség.
A Miniszterelnökség az Index megkeresésére így reagált:
A terem falképei a magyar késő barokk-klasszicista falképfestészet alkotásai közé tartoznak, amelyek restaurálható állapotban maradtak meg. A korábbi, 1957-58-ban és 1973-ban történt restauráláskor használt anyagok és festékek elöregedtek, színük elváltozott. A karmelita refektórium falképeit az épület jelenlegi helyreállítása során tisztították és konzerválták, ezt követően leragasztották, és elfedésével a terem egyszínű, fehér kifestést kapott – egyben biztosítva a műalkotások dokumentálását és megóvását az utókor számára.
A haladó sajtónak sehogy se jó
A cikk szerint többek feltételezése, hogy a belső tereknek puritánságot kell sugározniuk, tehát banális PR-szempontoknak „esett áldozatul” a díszes falfestés. Persze nem esett áldozatul, hiszen az állagmegóvásnak köszönhetően bármikor elővarázsolható a fehér felszíni festés alól. Ennél is érdekesebb, hogy a folyamatosan a kormányzati urizáláson kattogó haladó sajtó most hirtelen azt kéri számon, hogy a Miniszterelnökség új székhelye nem elég úrias és elegáns, hanem túl puritán. Jó lenne tudni, mit szólnának hozzá, ha az eredeti, díszes festésű helyiség adna otthont a kormányüléseknek, habár nyilvánvalóan tudjuk: ez is odakerült volna Szijjártó Péter pilótakekszes és tonikos fényűzési aktája mellé a címlapokra, a négymilliárdba kerülő dolgozószobáról szóló hazugságok mellé.
A korábban készült képek tanúsága szerint a most eltakart, copf stílusú díszfestés egyébként valóban szép, azt azonban nem tudni, hogy miért nem maradhatott szem előtt. Habár ellenzéki körökben divatja van a halmozottan egyszerű magyarázatoknak (pl. „azért vágják ki a Városliget fáit, mert Orbán gyűlöli a fákat”), feltehetően nem azért húztak a szekkóréteg fölé egy fehér réteget, mert a miniszterelnök gyűlöli a szép falfestéseket. Ennél életszerűbb okot érdemes keresnünk. Mivel az épület nemcsak munkahely, hanem reprezentációs helyszín is, érthető igény, hogy belül is egységes arculatot mutasson, márpedig az ülésterem így illeszkedik a karmelita kolostor eredetihez hasonlító, egyszerű belső tereihez.
Mégsem értünk oda a szakadékhoz, ezért új propagandaszöveget kellett kitalálni
A haladó propagandasajtó egyre erőltetettebben próbálja felszínen tartani a Miniszterelnökség Várba költözésének témáját. Feltűnő egyébként, hogy a nyílttársadalmi pincsisajtó az utóbbi hónapokban, sőt években elengedte az ország gazdasági összeomlásáról szóló „rohanunk a szakadék felé” narratívát, miután egyre több embernek tűnhetett fel a saját tapasztalatai, illetve az Index és társai közlései közt feszülő ellentmondás. Így aztán a ballib propaganda váltott, és most az egyéni sorsok felhasználásával sugalmazott, állítólag óriási méretű szegénységen rugózik, valamint az ország önállóságát és cselekvőképességét hangsúlyozó jelképes lépéseket becsmérli. Az Országház egyik dolgozószobájából a Magyarország hagyományos történelmi központjának számító Várba költöző Miniszterelnökség esete pontosan ilyen jelképes lépés, amelyet ott ütnek, ahol csak érik.
