Karácsony Gergely, a buborék vezére

A Republikon Intézet már a tavalyi országgyűlési választások előtt nagy sikerű rendezvénysorozattal vétette észre magát Kire szavazzanak a liberálisok címmel. A jelekből arra következtetünk, hogy ők is érzik a saját részüket a balliberálisok ezt követő fényes választási szereplésében, hiszen ismét belevágtak a munkába, és külön kiskonferenciát rendeztek Előválasztás után, előválasztás előtt? címmel. Így, kérdőjellel, és az óvatoskodás bizony nem alaptalan, hiszen ha ellenzéki szervezésről van szó, ott semmi sem biztos.

Az előválasztás legnagyobb haszna, hogy a balliberális buborékon belül intézményesítette a fidesznélküliséget, és az érintettek láthatóan felszabadultan reagálnak erre, könnyedén az ajtón kívül felejtve a valóságot. Mint amikor egy nehéz nap végén elvonulunk megnézni egy lazító Bud Spencer & Terence Hill filmet. Csak ritkán bukkan fel egy-egy józanabb hang ezekben a körökben, de a közönségben látható makacs arcokat elnézve nem valószínű, hogy ezek a józan hangok mélyebben fel tudnának szántani legkésőbb a Kádár-rendszerben kiérlelt világnézeti és stratégiai meggyőződéseket.

Az Orbán-gyűlölő elitcsapat

Tordai Bence, a Párbeszéd képviselője azt taglalta, miért volt sikeres az előválasztás. A 34 ezer előválasztót úgy értékelte, hogy a várakozásaikat meghaladó részvétel alapján sikerült bevonniuk az embereket a politikájukba és Budapest megmentésébe, az emberek pedig azonosulni tudtak a jelöltekkel. Legalábbis azok, akik elmentek szavazni. Úgy kezelik ezt az 1,4 millió budapesti választópolgárhoz képest elenyésző számú embert, mint valami elithadsereget, akik megbízatásuk tudatában beépültek a város különböző pontjain, végzik a propagandamunkát, aztán majd jönnek, mint Steiner, és minden rendben lesz. Mondjuk a balliberális pártokon kívül senkit sem ért meglepetésként, hogy Budapesten van 34000+1 szabad, demokrata, akinek a napjait nem igazán tölti ki más, mint hogy egyre jobban belelovallják magukat az Orbán Viktor elleni gyűlöletbe. Ők azok, akik szívesen részt vesznek bármin a pár száz fős tömegdemonstrációktól a baloldali belső választásokig, amelyeken úgy győzik le a Fideszt, hogy az ott sincs.

A párbeszédes politikus által elmondottak szerint nagy terveik vannak Karácsony Gergellyel: új brandet akarnak kiépíteni köré. Ehhez nyilvánvalóan szükségük lesz a zuglói polgármester összes karizmájára, sőt, talán még a hívek karizma-mikroadományaira is. A közönség köréből érkező kérdés hozta zavarba az egész rendezvényt, hiszen valaki szóvá tette, hogy Tordai Bence bizonyosságként beszél a második előválasztási fordulóról, míg a többi ellenzéki párt egyáltalán nem ezt kommunikálja. A Párbeszéd politikusa ezután azt próbálta fejtegetni, hogy meg lehet még győzni a többieket, lehet rájuk nyomást gyakorolni, de aligha nyugtatta meg az aggódó nézőt. Pedig ha júniusban összemérné a népszerűségét Karácsony és Puzsér, akkor már idei második vereségét szenvedné el a Fidesz, hiszen azon sem fog indulni.

Követhető vezető kell bármi áron

A konferencia másik programpontja egy panelbeszélgetés volt Závecz Tibor, a Závecz Research Intézet alapító-ügyvezetője, Virág Andrea kutató, László Róbert választási szakértő és Gulyás Márton kommunista agitátor részvételével. Závecz a politológus szakmából adott leckét, amikor kijelentette:

Az egész rendezvényen körülrajongták a 34 ezer előválasztót, akik hihetetlen bátorságot tanúsítva, „hidegben, télvíz idején is” megtették azt a néhány buszmegállónyi távolságot valamelyik szavazósátorig. Próbálják úgy eladni ezt a balliberális elemzők, mintha Karácsony Gergelyért történt volna mindez, és ez azt jelentené, hogy végre van egy olyan vezetőjük, akit követni lehet és érdemes. Egyrészt viszont az előválasztók nagy többsége alighanem Orbán Viktor ellen ment oda, és nem Karácsony Gergelyért, másrészt igazán izgalmasnak ígérkezik, hogy a fellelkesült hívek majd egyik nácimentegetésből a másik bocsánatkérésbe követik új csodavezérüket.

Gulyás Márton is láthatóan hisz Karácsonyban, hiszen azt kifogásolta, hogy a baloldal „titkolja”, hogy sikerült kiállítania egy közös jelöltet. Ugyancsak zavarja őt, hogy amíg a kormányoldal mandátumok megszerzésére törekszik az ilyen-olyan választásokon, addig a balliberálisok inkább Index-címlapos vagy ATV-s megjelenésre és Facebook-lájkokra. Gulyás mentségére szóljon viszont, hogy a rendezvényen eltöltött hosszú órák után már éppen leírtam volna, hogy amiről nem volt még szó, az a Budapesten kívüli 3154 többi település, amikor legalább a vidéki városokat szóba hozta. A régi nagy baloldali cél, miszerint le kéne már menni beszélgetni a vidékiekkel, ott kezdődik, hogy nekik meg kéne beszélniük fent, Budapesten, hogy mit mondjanak nekik. Alighanem itt feneklik meg a projekt.

Akasztófák és szovjet tankok nélkül nem megy

A higgadt hangot László Róbert adta, aki figyelmeztetett, hogy egy előválasztás megszervezése még nem a győzelem attól, hogy korábban még ilyenje se volt a baloldalnak. Ugyancsak ébresztő jellegű megjegyzése volt, hogy az embereket nem érdekli a politika, és a zajos ünneplés dacára neki az a tapasztalata, hogy a nyilvánosság ingerküszöbét nem nagyon érte el az előválasztás; az emberek nem igazán hallottak róla, hogy mi a célja, mit akarnak vele. Szintén kifejtette, hogy

Végül is igaza van, leszámítva, hogy a baloldalnak volt ilyenje, mert készen megörökölte a kommunista rendszerből, csak az okos kobakok a szovjet tankok és az akasztófák biztonságot adó védőhálója nélkül nem tudták megőrizni.

Felhatalmazás nélkül

Mivel Gulyás Márton kifejtette, hogy a baloldal vágyképeket vetít a Jobbikra, hiszen az nem mutat együttműködési hajlandóságot, és nem vetkőzte le az antiszemita, rasszista attitűdjét, kíváncsi lettem, mit gondolnak az ellenzéki összefogás hívei. Megkérdeztem Tordai Bencét, hogy szerinte még mindig antiszemita párt a Jobbik, avagy politikai kalandorok és ügynökök pártja, ahogy Gyöngyösi Márton sugalmazta a Válasz Online-nak adott interjújában. Tordai a balliberális oldal szellemi nívóját és érvkészletét bemutatva azt válaszolta, hogy a kormánypárti sajtónak nincs morális alapja ilyen kérdéseket feltenni. Azt elismerte, hogy ez fontos kérdés, de válaszolni nem volt hajlandó, inkább sebtében elkerekezett a dolgára.

Egyébként Tordai még az előadása közben jutott el az empowerment angol kifejezésig, és jelezte, hogy sose tudja, van-e erre helyes magyar kifejezés.

Nos, Bence, van: felhatalmazás. Azon viszont nem lepődünk meg, hogy az osztályharc parazsát ismét élesztgető párbeszédes arcoknak és elvtársaiknak nem ismerős a szó, hiszen a kommunisták mindig is inkább a puccsban és az elégedetlenség felszításában bíztak a néptől kapott felhatalmazás helyett.