A szabad akaratról beszélt, és közép-európai reneszánszot hirdetett Orbán Viktor
A szabadság fogalma volt Orbán Viktor miniszterelnök beszédének vezérfonala, ám az európai politikai fősodornak aligha fogja elnyerni a tetszését, hogy a liberális szabadságértelmezés helyett a keresztény szabadságértelmezéssel állt elő. Kijelentette, hogy a szabadság nem elvont idea, hanem maga az élet, ezért nem dobhatjuk oda birodalomépítési kísérleteknek – véget akarunk vetni az Európai Egyesült Államokról szóló lázálmoknak.
A lengyelek felé intézett elismerő szavak után úgy fogalmazott: vannak, akik szerint két nép ilyen szoros barátsága csak romantika, de mi, lengyelek és magyarok ezer éve élünk így, és hiszünk abban, hogy az élet egy nagy romantikus kaland, amely igazi barátságok nélkül fabatkát sem ér.
Ma is itt vannak velünk a lengyelek, ahogy végig velünk voltak 1848-49-ben és aztán a XX. században is
– mondta. Szavai szerint tudjuk már azt is, hogyan kell barátnak lenni nehéz időkben, most viszont egykori nagyságunk megismétlésére, egy elsöprő közép-európai reneszánszra készülünk. Orbán Viktor leszögezte:
Most egy felívelő történelmi időszakban is barátok lehetünk, amikor úgy élhetünk, ahogy mindig is szerettünk volna.
A miniszterelnök nyomatékosította, hogy amikor Brüsszelből Lengyelországot támadják, akkor minket, magyarokat és Közép-Európát is támadják, a birodalomépítőknek pedig azt üzente, hogy mindig számolniuk kell az erős lengyel–magyar szövetséggel.
Szétszóratásban is közös hazáról álmodunk
Hét nemzedéknyi idő telt el az első március 15. óta, és mi még mindig abból élünk, hogy minden évben esküt teszünk a magyarok Istenére, hogy nemet mondunk a rabságra
– fogalmazott a kormányfő, kifejezve meggyőződését, hogy a hétköznapi szócsaták fölött kell lennie egy nemzeti célnak, a milliónyi irányba húzó vágyakat átkarolja az akarat, hogy a magyarok szabadon élhessenek egy független hazában.
A magyaroknak joguk van a saját hazájukhoz, a saját magyar életükhöz, ahogyan a kedvük szerint való
– jelentette ki. Visszautalt a magyar nép különlegesen nehéz évszázadaira, és azt mondta, voltak idők, amikor nem élhettünk úgy, ahogy akartunk, csak úgy, ahogy lehetett, de az igazság ilyenkor is igazság maradt:
Van úgy, hogy kiegyezésben kell élnünk, de Kossuth Lajosról álmodunk, van úgy, hogy szétszóratásban kell élnünk, de közös hazáról álmodunk
Liberális helyett konzervatív szabadságfogalom
Orbán Viktor kifejtette, hogy ismerjük a múltunkat, felnőtt nemzet vagyunk. Felidézte a történelmünk egyes fontos pillanatait, amikor a magyar nép saját elhatározásából, szabadon alakította a sorsát: a honfoglalók a birodalmi alávetés helyett a szabad nyugati hazát választották, a vezérek szabad akaratukból emelték pajzsra az Árpádok házát, és szabad akaratából döntött az ország a kereszténység mellett, ahogy az oszmánokkal és a Habsburgokkal szemben is ragaszkodtunk a szabad akaratunkhoz.
Alighanem hangos tiltakozást fog kiváltani az a kijelentése, amellyel a liberális fősodorban kizárólagos szabadságértelmezés helyett a kereszténységből kisarjadó szabadságot emelte ki.
Isten előtt minden ember és minden nemzet egyenlő
– idézte az eredeti konzervatív szabadságértelmezést, ezzel magyarázva, hogy az Alaptörvényünk is nemzetmegtartó erőként ismeri el a kereszténységet.
Hiába torkolltak a szabadságharcaink megszállásba, valójában soha nem győztek le minket. A haza, a nemzet és a keresztény kultúra megtartásáért vívott háborúkat végül mindig megnyerjük
– mondta.
Nem először szállunk szembe birodalmi törekvésekkel
Az európai parlamenti választásokról szólva reményét fejezte ki, hogy lehull a hályog Európa népeinek szeméről, mert különben egy liberális birodalomban mindannyian elveszítjük a szabadságunkat, és a keresztény kultúránk nélkül elveszítjük Európát.
Csak az lehet szabad, aki egy szabad nép fia, nem pedig egy birodalom alattvalója
– tette világossá a miniszterelnök. Emlékeztetett, hogy mi, magyarok harcoltunk a legtovább 1848/49-ben, azok is mi voltunk, akik 1956-ban szembefordultunk a világ legnagyobb hadseregével, és azok is mi voltunk, akik az Európába irányított migránsinváziót megállítottuk a déli határnál.
A jövőről szólva egyértelműsítette, hogy véget akarunk vetni az Európai Egyesült Államokról szóló lázálmoknak; nemzetállamokat akarunk látni, és erős vezetőket Európa élén, akik nem a bajt hozzák ide, hanem a segítséget viszik oda.
A szabadság nem elvont idea, hanem maga az élet
Ha szabadság van, minden van: boldog békeidők, gyarapodás, sok gyermek. <…> Mi, magyarok egyszerű dolgokat akarunk: saját hazát, jó szomszédot, megértő társat, szerető családot és munkát, amelynek haszna, értelme és gyümölcse van. A szabadság nekünk nem elvont idea, hanem maga az élet
– foglalta össze politikája lényegét, hozzátéve, hogy az élet nagyszerű dolgokat tartogat a magyarok számára az elkövetkező években.
Magyarország mindannyiunk előtt, a Jóisten mindannyiunk fölött!
– ezzel zárta beszédét.
Morawiecki: Vállvetve harcolunk ezer éve
Az ünnepségen először Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő szólalt fel, aki az ezeréves lengyel–magyar barátságról beszélt, kiemelve, hogy a két nép sokszor vállvetve harcolt együtt, akárcsak 1848/49-ben.
Korábban a szabadságért küzdöttünk együtt, most pedig a jobb jövőért küzdünk
– mondta. Példaként hozta fel azokat a magyar katonákat, akiknek le kellett tenniük a fegyvereiket és a zászlóikat a szabadságharc leverésekor, de a zászlókat szétvágták, és a darabkáikat eldugták, titokban maguknál tartották.
A mi népeink is ilyen zászlódarabokból álltak össze újra. Újra együtt harcolunk a jövőnkért. Ahogy 171 éve, most is az igazság oldalán állunk, a jobb Magyarországért, a jobb Lengyelországért és a jobb Európáért harcolunk.
Morawiecki lándzsát tört a hazák Európája mellett, egy olyan jövő mellett, amely a közemberért lesz, nem az elitekért. Beszédében párhuzamosan idézte meg Petőfi Sándort és Zbigniew Herbertet, akik egyaránt azt mondták, hogy a segítség az égből fog jönni.
