Móri vérengzés – Újabb pert indított a rendőrség ellen a valódi nyomravezető

Szebenyi István amatőr hadtörténész, aki társaival gyakran fémkeresőzik a Vértes környékén, ahol a második világháború idején nagyobb csaták voltak. A férfi az egyik ilyen alkalommal találta meg azokat az elásott csomagokat, amelyekben a bankrabláskor használt fegyveralkatrészek és egyéb eszközök voltak. A történtek után jelentette be a Nemzeti Nyomozó Iroda, hogy a móri támadás és a veszprémi postásgyilkosság között összefüggés van, majd jelentkezett egy később védett személyként kezelt tanú, aki információival segített azonosítani Nagy Lászlót, akin keresztül a nyomozók eljutottak társához, Weiszdorn Róberthez is. Szebenyi István portálunknak elmondta, hogy a tanú a rendőrségen elmondta: csak akkor lett számára világos, hogy Nagy Lászlónak – akit nem ismert, csak egyszer találkozott vele – köze lehet a vérengzéshez, hogy a sajtóhírek révén a tudomására jutott az említett csomagok felfedezése.

Jogerős ítéletek mondták már ki, hogy Szebenyi István nélkül nem oldódott volna meg a móri ügy

Bár Szebenyi a fentihez hasonló igényét korábban elutasították a bíróságok, a felperes kitart álláspontja mellett, amely szerint ha ő nem fedezi fel az elásott holmikat, a védett tanú sem jelentkezett volna a hatóságoknál, és a köztudatban még ma is az élne, hogy az ügyben tévesen elítélt Kaiser Ede és Hajdu László voltak a móri mészárosok. Érdekesség, hogy a vizsgálat adatai szerint a nyugdíjakat kézbesítő veszprémi postással ugyancsak Nagy László végzett, majd abban az ügyben a Magyar Posta, és az áldozat lakhelye, Herend is nyomravezetői díjat írt ki, amelynek egy részét a bíróságok korábban bármilyen aggály nélkül megítélték Szebenyinek. Az utóbbi ügyekben meghozott jogerős ítéletekben tényként szerepel, hogy a felperes segítsége nélkül soha nem sikerült volna azonosítani a valódi elkövetőket. Ennek oka egyebek mellett az, hogy Nagy László és Weiszdorn Róbert is büntetlen előéletűek voltak korábban, így ha hagytak is valamilyen nyomot a vérengzés helyszínén, adataik nem szerepeltek a bűnügyi adatbázisokban.

A hamis tanú vagyonos ember lett, és köszöni, jól van

A felperes annak a huszonötmillió forintnak a felére tart igényt, amelyet Kiglics Attilának, Kaiserék egykori bűntársának fizetett ki a rendőrség nyomravezetői díjként. Kiglics több fegyveres rablásban – pénzszállítók, postahivatalok elleni támadásban – vett részt korábban Kaiserékkel, hamis vallomásával pedig a vádalkuja révén garantált büntetlensége mellett vagyont is szerzett. A móri vérengzés miatt indított büntetőeljárásban a hatóságok az ügy alapjaként kezelték Kiglics Attila elbeszéléseit, aki annyival tudta alátámasztani verzióját, hogy Kaiser Edének korábban volt egy barátnője, aki szüleivel együtt a megtámadott bankfiók közelében lakott. A magyar hatóságok azóta sem változtattak azon a véleményükön, hogy Kiglics kifizetése jogos és kívánatos volt, mert – magyarázatuk szerint – az egyébként valóban kemény, veszélyes gengszterekként ismert Kaiserék feldobásával újabb súlyos bűncselekményeket akadályozott meg. Ez igaz, csakhogy a móri ügy nyomravezetői díjának kiírása azóta sem változott, és az úgy fogalmaz, hogy az összeg annak jár, aki megnevezi vagy olyan mértékben beazonosítja az elkövetőket, hogy azzal a hatóságok képesek legyenek elfogni azokat. Szebenyi és a védett tanú, a taxisofőr szerepe ehhez lényegesen közelebb áll, mint a semmilyen hasznos információt nem közlő, a vizsgálatot szándékosan vakvágányra terelő Kiglicsé.

Jutalmat nem kapott, de az állam megkopasztotta a nyomravezetőt

Szebenyi István a fenti körülmények ellenére korábban első, majd másodfokon is elveszítette az állammal szemben indított pert a móri nyomravezetői díjért, annak költségét azonban tavaly ősszel végrehajtási eljárásban kezdte el követelni tőle a bíróság. A felperes a PestiSrácok.hu-nak elmondta, hogy nem tartja elegánsnak az eljárást; szerinte megtehették volna a döntéshozók, hogy ha már szinte semmilyen érvelését nem fogadták el, legalább a perköltségtől eltekinthettek volna. Szebenyi István hozzátette: amennyiben a Pesti Központi Kerületi Bíróság a korábbiakhoz hasonlóan elutasítaná a keresetét, akkor lehetősége nyílik arra, hogy ügyét a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróságra vigye, amely számos alkalommal felülbírálta már a magyar bíróságok által meghozott hasonló döntéseket.

Fotó: Borsonline