…és jött Orbán, aki politikai válaszokat adott a gazdasági válságra
Tavaly év vége óta látogatható a Várkert Bazárban az első világháborús kiállítás, amely a korábbi eseménytörténeti, illetve „a jó és a rossz harca” értelmezési kerettel szakítva, a háborús felek valódi céljait, a teljes régi világ lerombolását és a létrehozott új világrendet mutatja be. A kiállítást létrehozó Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány még teljesebbé teszi a képet azzal, hogy a Versailles-i világrendet felváltó jövőről is megkezdte a nyilvános gondolkodást. A közalapítvány munkaszervezetének számító XXI. Század Intézet szerdai, Ki nyeri a XXI. századot? című konferenciáján a 2008-as gazdasági válság történetéből kiindulva mutatták be a nyugati civilizáción elhatalmasodott vezetési, társadalmi és kulturális válságot, amelyek összeadódva korfordulót eredményeznek. Ebben élünk most.
Bankok egész sora ment csődbe, és emberek milliói vesztették el az állásukat a 2008-as gazdasági válság eredményeként, és ezzel elveszett a középosztály gyarapodásába vetett hit – mondta bevezetőjében Lánczi Tamás, a XXI. Század Intézet igazgatója. Kifejtette, hogy a válság a gazdasági növekedés mítoszát is tönkretette, pedig több ezer milliárd dollárral tőkésítették fel a gazdaságokat. Lánczi szavai szerint a válság felelősei végül mindent megúsztak, és az elit azóta is a válság előtti rendszert akarja restaurálni. Ezzel összefüggésben immár vezetési válság van – magyarázta –, a nyugati hagyományos pártok nem képesek megújulni, hanem kartellekbe tömörülve próbálják megőrizni a pozícióikat. Kitért rá, hogy a nyugati emberek pesszimisták, nem kérnek a bevándorlásból, és egyedül Kína próbál életformát felkínálni az Egyesült Államokkal szemben.
Orbán Viktor mondta ki elsőként a Nyugat vezetési válságát
Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója bővebben is kifejtette a válság korszakfordító szerepét. Kijelentette, hogy az egész szakértői elit felsült, amikor válaszokat kellett volna adni a 2008-as válságra, mert mindannyian ugyanazt az egy könyvet olvasták, aki pedig mást írt vagy olvasott, azt már rég kiközösítették. Visszautalt Lánczi Tamás előadására, hogy a nyugati elit csak a saját érdekeit, kizárólag gazdasági szempontokat vesz figyelembe,
és jött Orbán, aki politikai válaszokat adott a gazdasági kérdésekre.
A magyar miniszterelnök nem az emberekre terhelte, hanem a csődöt mondott gazdasági elitre terítette szét a válságkezelés költségeit, az idő és az ország gazdasági eredményei pedig őt igazolták – mondta Schmidt Mária, hozzátéve, hogy akik csak a középosztály megsarcolásával és az elit átmentésével foglalkoztak, azok mára elvesztették a legitimációjukat. A hagyományos pártok komoly népszerűségvesztéséről beszélt, miközben a populizmusnak gúnyolt népképviseleti elvhez visszatérés előfutárának bizonyult Orbán Viktor nyíltan kimondta, hogy szakít a neoliberális gazdaságpolitikával, a pénzközpontú helyett munkaalapú gazdaságot hirdetett, és mindezt illiberális, keresztény alapokon.
Ő mondta ki elsőként, hogy nyugaton rendszerválság van, a nyugati vezetők pedig nem győztek elhatárolódni tőle, mert tudták, hogy igaza van
– szögezte le a Terror Háza Múzeum főigazgatója, egyértelművé téve, hogy a válság elsősorban politikai és filozófiai természetű.
Előbb a gazdasági, majd a politikai önállóságot vennék el
Schmidt Mária kimerítően taglalta Görögország sorsát.
A nyugati államok nem tudták, vagy nem akarták megoldani az Európai Unió GDP-jének mindössze 1 százalékát előállító görög gazdaságot? Hogy válhatott ez az ingatag Görögország egyáltalán az eurózóna tagjává? Hogy nem tűnt fel senkinek korábban a görög béremelések irreális mértéke? Miért bízta az IMF-re Görögországot az EU? Miért csak a német és francia bankok uniós polgárok általi megpénzelése volt a cél a görög válságkezelés álcája alatt?
– sorolta a megválaszolatlan kérdéseket. Felhívta a figyelmet, hogy Görögország államadóssága a „válságkezelés” során a GDP 180 százalékára duzzadt, miközben az ország lakossága a GDP 26 százalékának megfelelő megszorításokat szenvedett el.
A mi torkunkon ugyanezt akarták lenyomni! Ezért küldte haza Orbán az IMF-et
– tért a lényegre.
A gondolatmenetet folytatva kifejtette, hogy a „szakértők” elvonták a nemzetállamoktól az önálló gazdaságpolitika jogát, így kormányt még választhatnak, de abba, hogy a kormány mit csináljon, már sem a választópolgároknak, sem maguknak a kormányoknak nincs beleszólásuk. Ez a birodalomépítés gazdasági része, és emlékezhetünk Soros György közös uniós költségvetést erőltető ötletére, amelynek népszerűsítésével már meg is bízta a hálózata befolyásos embereit. Eközben a birodalomépítés politikai része is zakatol, hiszen Juncker már felvetette az Európai Tanács és az Európai Bizottság elnöki címeinek összevonását, csak a nagy ellenállás miatt egyelőre nem feszegette tovább az elit ezt a módosítást. Egyre közelebb kerülünk tehát a nemzetállamok és nemzeti érdekek feletti európai birodalomhoz, amelyet Schmidt Mária úgy jellemzett, hogy ismeretlen, arctalan apparatcsikoktól erednek a döntések, a liberális demokrácia pedig mára az emberi jogok és a bíráskodás, a szakértők és a civil szervezetek alá rendelte a politikát.
Hiába nyeri meg a gazdasági harcot az, aki behódol a kultúrharcban
Frank Füredi előadása videofelvételről hangzott el, de az erejéből ez sem vett el: a gazdasági és vezetési válság mellé rendkívül hatásosan állította oda a nyugati civilizáció társadalmi válságát. A Ronald Reagan és Margaret Thatcher nevével fémjelzett nyugati aranykortól indított, amikor a jobboldal megnyerte a gazdasági harcot a baloldali mintákkal szemben, de eközben egyáltalán nem törődött a kultúrával. A kultúrharcot így a baloldal nyerte meg, és még a 2008-as válságnál sem vették észre, hogy a baloldal kulturális győzelme tönkretette a jobboldal korábbi gazdasági sikerét. Az egyetemekről, az alapítványok és az NGO-k köreiből fél évszázaddal ezelőtt kezdett előtörni a polkorrektség szellemisége, a fennálló helyzet folyamatos leszólása, a rossz hangulat terjesztése.
Emiatt pesszimista a korszellem
– összegezte Füredi a következményeket.
Pusztít a pesszimizmus
Már a gyerekekkel megtanítják a pesszimizmust, hogy a világ rossz, és nem lehet bízni az emberekben, ezzel gerjesztve bennük a csalódott meggyőződést, hogy a szüleik nemzedéke elrontotta az ő életüket. Az érzékenyített fiatalok a politikai korrektség nyelvi béklyója miatt kifejezni sem tudják magukat rendesen, a duálisra, jóra és rosszra szűkített gondolkodásmód elkente a határokat férfi és nő, fiatal és öreg, felnőtt és gyerek között, megnyitva az utat a korábban abnormálisnak számító dolgok – például a számolatlanul növekvő genderek – előtt.
Ha nem hiszünk a múltban, és félünk a jövőtől, akkor az emberek visszabújnak önmagukba, nem látják, ami az orruk előtt van, és nem tudják megválaszolni a világ kérdéseit
– mutatta be Füredi a hiperérzékeny, önző, a saját lelkivilágán túl nem látó nemzedéket, hozzátéve, hogy emiatt a pszichológia a jelenkor uralkodó tudományága. A magyar származású brit szociológus hangsúlyozta, hogy az ázsiai fiatalok körében nem tapasztalható ez a keserű, előre menni és kockáztatni félő jellemvonás; a depressziós, keserű és előre menni félő, kockáztatni nem merő fiatalság világából nem az érzékenykedés, hanem a kulturális optimizmus jelenti a kiutat.
Visszatér a történelem és a politika
A válság gazdasági, politikai és társadalmi megjelenésének bemutatása után Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója jóval harciasabbra vette a hangnemet. Úgy vélekedett, hogy a liberális kultúrhegemónia elleni lázadás és a népszuverenitás összefogásával létrejött populizmus lezárni látszik a korlátlan piacosítás korát. A történész szerint véget érni látszik a Fukuyama-féle tétel a történelem végéről a liberális demokráciában, és
a politika visszatérésével visszatér a történelem is.
Békés világossá tette, hogy az EU-n belül is tapasztalható, a korábbiaknál sokkal élesebb szembenállás nem elvi vagy eszmei természetű, hanem a területtel rendelkező országok és nemzetek állnak szemben a területen kívüli elittel. Egy területhez nem kötődő, kozmopolita, globális újburzsoázia dönt a sorsunkról – magyarázta –, amihez a népképviseleti legitimáció helyett technokrata, szakértői, jogi és civilszervezeti legitimációkat vesz igénybe. A kutatási igazgató szembeállította egymással az anyanyelvükön beszélő választópolgárokat a csillogó életű, nemzetközi nagyvilágiakkal, a trópusokon nyaraló globális elittel, amely nekünk viszont testközelbe hozza a Magrebet.
Mit viszünk magunkkal a XXI. századba?
A populisták népszerűsége azonban növekszik: erről tanúskodik a Fidesz sorozatban három kétharmada, a lengyel belpolitikából kiszorult baloldal és a PiS győzelme, a német AfD, a francia Nemzeti Tömörülés, az olasz Északi Liga, a holland Szabadságpárt erősödése és persze Trump győzelme az USA-ban – sorolta a példákat Békés Márton, úgy értékelve, hogy a nemzetközi elit elleni lázadás tűzfészkei lassan összeérni látszanak.
Az elit érti, hogy a populizmus lázadása a bőrére megy, és akár ő is lehet a globális osztályharc vesztese
– mondta. Kinevezett bírók és felhatalmazás nélküli NGO-k harcolnak a törvényesen megválasztott kormányok ellen, az államok elleni puha intervenció eszközei pedig a sajtószabadságra, bírói szabadságra, civil jogokra és korrupcióra hivatkozás – részletezte a globális osztályharc eszközeit és megnyilvánulását. A korfordulón, amiben élünk, drámaian fognak összeérni a kulturális, a demográfiai és a gazdasági változások, felbomlik a neoliberális konszenzus és az első világháború után létrehozott világrend – figyelmeztetett, jelezve, hogy most kell eldöntenünk: a liberalizmus vagy a nemzeti demokrácia jön-e velünk a XXI. századba?
