Eltemetve, de nem feledve – A kassai „vörössipkás” honvédek emlékművének egy darabját találták meg a gombaszögi önkéntesek
A szakmában is szenzációs leletnek számító kassai Honvédemlékmű egyik feliratos darabját ásták ki felvidéki önkéntesek 2019 tavaszán. A kassai polgárok közadakozásából 1906-ban felállított szoborcsoport az 1848-1849-es szabadságharc hőseinek állított emléket, a cseh megszállók azonban 1919-ben megcsonkították, végül a talapzatot is teljesen szétverték. Az emlékezet azonban megőrizte az emlékmű egyik földbe ásott, feliratos darabját, amelyet a kassai Magyar Jelenlét Házának főbejáratában helyezték el.
Vácz, Nagy-Salló, Komárom, Budavár, Pered, Ó-Szőny, Csém-Puszta, Duka-Hétkápolna, Felső-Zsolcza, Gesztely – többek között ezeken a történelmi helyszíneken aratott győzelmet az 1848-1849-es szabadságharc idején az elsősorban Abaúj vármegyéből és Kassa városából, de a környező megyékből is toborzott Kilencedik Honvédzászlóalj, azaz a „vörössipkás” honvédek. Kassa polgárai 1906-ban állítottak méltó emléket a hős honvédeknek városuk főterén, a szoboregyüttest azonban a történelem viharai elpusztították. 2019 tavaszán azonban hosszas előkészítés után a Gombaszögi Nyári Tábor szervezői Orosz Örs vezetésével, Halász György helytörténész iránymutatása alapján megtalálták és sikeresen kiemelték a kassai honvédszobor elásott talapzatát, illetve annak egy jelentős feliratos darabját.
Halálos áldozatokat követelt a szobor eltávolítása
Kassa orsó alakú főterének déli részén, a XIV. századi gótikus Szent Mihály-kápolna déli oldalánál, az egykori Vármegyeháza előtti parkban, azon a helyen, ahol ma egy kis szökőkút helyezkedik el, állt tizenkét éven keresztül a kassai Honvédemlékmű, amelyet a „vörössipkás” honvédek tiszteletére állítottak. Az egymás mellett álló, kezet fogó kuruc vitézt és 1848-as honvédet ábrázoló, a két szabadságharcot párhuzamba állító bronz-szoborcsoportot - Horvay János és Szamovolszky Ödön munkáját - a város lakóinak közadakozásából állították 1906. szeptember 9-én.
Kassa lakosai 1919-ig tizenhárom alkalommal koszorúzták meg a szobrot március 15-e alkalmából. 1919-ben, a mintegy húsz évi tartó első csehszlovák uralom idején, a szobor erőszakos ledöntését követő spontán tiltakozást a hatóságok két halálos áldozatot követelő sortűzzel oszlatták fel. Bár a beszámolók szerint kezdetben a katonák először a levegőbe lőttek, egyikük pánikba esve a plébánia épülete előtt álló sokaságba lőtt, Ördög Júlia 37 éves háztartásbelit a homlokán, Hervacsics Aranka 13 éves újságáruslányt pedig a nyakán találva el. Mindketten életüket vesztették. A ledöntött szobrot végül beolvasztották, a helyén maradt talapzatot pedig 1945 után szétverték és elhordták. Köveit épületek alapozásánál használták fel, három darabját pedig a Hernád folyó árterében beásták.
Eltemetve, de nem elfeledve
Az egyik, mintegy féltonnás, faragott, feliratos kődarab hozzávetőleges helyének ismeretét néhányan ugyanakkor megőrizték. A Henszlmann Imre Történelmi Társaság azóta elhunyt tagja adta tovább ezt az információt Halász Györgynek, a társaság elnökének még 1994-ben, míg végül Orosz Örs kezdeményezésére a gombaszögi csapat tagjai az útbaigazítást követően georadarral és pálcás szondázással meg nem találták. A mintegy 30 centiméteres mélységben elhelyezkedő, a szakmában is szenzációs leletnek számító műtárgyat daruval sikerült kiemelni, majd a megtisztítását követően a Rovás Egyesület által üzemeltetett Magyar Jelenlét Házának főbejáratában helyezték el.
A Kassa belvárosának szívében, az Erzsébet utca 42-es szám alatt található intézményben, az eredeti helyétől alig néhány száz méterre a talapzat megtalált része bárki számára megtekinthető.
Forrás/fotó/vezetőkép: Gombaszögi Nyári Tábor szervezőinek közleménye
