Szív alakú vörös ágy, tudományos kutatás, pezsgőfürdős sarokkád
Mélyen felháborít bennünket, hogy az inkriminált, a tudományos kutatásban oly fontos rekreációt biztosító helyiséget az intézet új, érzéketlen, a dolgozókkal nem törődő vezetése felszámolta. Hová vitték a szív alakú ágyat? Kihez került a pezsgőfürdős kád? Hol lazulnak a programfejlesztésben megfáradt kockák? Arról van szó ugyanis, hogy egy sajnálatosan igaznak bizonyuló álhírből az derült ki, hogy az MTA SZTAKI ragadványnevű intézetében volt ilyen szoba, amely látványra pont úgy nézett ki, mint a Boldog Huszár nevű műintézmény VIP-szobája. Viszont a hivatalos álláspont szerint senki nem szexelt benne.
Az álhírt természetesen először cáfolták a haladó sajtóban, amiből rögtön lehetett tudni, hogy valódi hírről van szó, de lassan beismerésbe fordulnak a dolgok, izgatottan várjuk a folytatást. Egyelőre csak az biztos, hogy nem szexelt ott senki, nem pezsgett ott senki alatt a kádbuzgár, mert a tudósok, különösen a sztakisok nem olyanok. Megmondom az "őszintét": nekem sem akaródzott elhinni elsőre a dolgot; nem tudtam olyan pályázatot elképzelni, amelyből ezt megépíthették, hacsak nem az intézmény korábbi vezetése dobta össze a jutalomkeretből a költségvetést, hogy új motivációs módszerekkel fokozza a termelékenységet. De szerencsére minden rendben van, mert azt tudományos bizonyossággal állíthatja az intézet vezetése és bárki, akinek van egy kis esze, hogy nem szexelt ott senki. Miért is tette volna, hiszen nem messze a vonatkozó szobától mindenféle számítógépek találhatóak, amelyek kifejezetten izgalmasabbak, mint a szex. Nem ismerem a SZTAKI nemi megoszlását (nők, férfiak, mindenféle), de ha nem is vádoljuk őket azzal, hogy ódivatú felfogásuk okán a szexet nők és férfiak közös, az egymásnak történő örömszerzésre koncentráló tevékenységeként képzelik el, akkor sem hihetjük, hogy a tudomány oltára közelében ilyen szentségtelen dolgokat merészelnének művelni. Egy munkahely nem arra való, hogy bárkinek jó legyen. Még este sem. Vagy persze az is lehet, hogy a robotnő-fejlesztéseket tesztelték ott. Elnézést a szexizmusért. De én csak nőben tudok "gondolkodni". Természetesen semmi kifogásom sincs a robotférfi-tesztelések ellen sem, már amennyiben a liberálisok és feministák között marad a dolog. A robotjogok még nincsenek napirenden, de én már sajnálom őket.
Egyelőre annyi bizonyos csak, hogy sokáig volt ilyen szoba, de már nincs, mert a jelenlegi vezetése az intézetnek tudta a kötelességét, és senki nem szexelt ebben a szobában, valamint, hogy az Akadémiai Dolgozók Fóruma is reagált az ügyre, mert nekik nem mondták meg a szoba kódját, meg azt, hol és milyen linken kell regisztrálni ahhoz, hogy az ember gépidőhöz, azaz "szabadidőhöz" juthasson. Az érdekvédelmi szervezet szerint elfogadhatatlan az ilyen öncélú pénzköltés, miközben "a kutatók átlagos bére alig éri el a nettó 190 ezer forintot" - hangzék fel a fájdalomének. Szegények csak most tudták meg, hogy másoknak ennél sokkal, de sokkal magasabb az átlagfizetése, és alkotói válság esetén rapid rekreációs lehetőségek is a rendelkezésükre állnak. Ezek tényleg most tudták meg, hogy az Akadémia vezetői nem egyenlően és igazságosan osztják el a javakat, és hogy a vörös, szív alakú ágy nem szexre való. Idemásolom ezt a csodálatos felszólamlást, mert megérthetjük belőle mi, a tudomány szentségében nem részesülő pórok, hogy a nemzet napszámosainak a lelkét miféle terhek nyomják, annak ellenére, hogy senki nem szexelt abban a szobában. Figyelmébe ajánlom mindenkinek ezt az arányérzéket, a mértéktartást, a személyeskedéstől mentes, objektív, politikamentes, már-már tudományos szenvtelenségű hangot, amelyet a közlemény megüt:
Az Akadémiai Dolgozók Fóruma értetlenül áll az MTA SZTAKI-ban létesített rekreációs szoba ügye előtt.
Bár az egyes kutatóközpontok nagyon eltérő gazdálkodási modell szerint működnek, álláspontunk szerint minden esetben elfogadhatatlan az ilyen öncélú pénzköltés, különösen egy olyan hálózatban, ahol a kutatók átlagos bére alig éri el a nettó 190 ezer Ft-ot.
Az eset – csakúgy, mint a Palkovics miniszternek ugyanebben a kutatóközpontban éveken keresztül valós teljesítmény nélkül kifizetett magas bérezése – rávilágít arra, hogy szükség van az MTA kutatóhálózatának megújítására és az intézményrendszer demokratizálására. Egyebek mellett ez az egyik célja az Akadémiai Dolgozók Fórumának.
A demokratizálódást, az átláthatóbb működést azonban egészen biztosan nem szolgálják a kormány átszervezési tervei, a kutatóhálózat politikai kontroll alá helyezése, és egy olyan irányító testület felállítása, amelyben az önkormányzatiság eddig létező szintje is megszűnik.
A hír nem változtat azon a tényen, hogy az MTA kutatóhálózata szakmai szempontok szerint a térség legeredményesebb ilyen intézményrendszere. Az autonómia felszámolása és a kutatóhálózat politikai kontroll alá rendelése a magas színvonalú szakmai munka fenntartását veszélyezteti.
Ezek a hidegfejű tudósemberek annyira bepöccentek egyetlen rekreációs helyiségtől, hogy elismerik: az MTA eleddig nem működött elég demokratikusan. Mintha egy picikét megingott volna a lojalitásuk a szív alakú ágy megrendelői iránt. Viszont legalább az Akadémiai Dolgozók Fóruma készséggel állna a demokratizálódási folyamat élére, amelyet láthatólag úgy képzelnek el, hogy ezentúl ők költenék el a pénzt, és ezúttal már demokratikusan természetesen. És senki nem szexelt abban a szobában. Hát, kinézem belőlük.
