A momentumos Berg elismerte, hogy nem is a CEU, hanem "az amerikai értékek" miatt tüntetgettek Budapesten
Magyarország támadást indított az amerikai egyetem ellen, el akarják üldözni a CEU-t - egyebek mellett ezeket szajkózták 2017 óta a balliberális mainstream médiában. A Soros-egyetem állítólagos vegzálása miatt még egy komolyabb tüntetéshullám is kezdetét vette Budapesten; a felhergelt – elnézést, "békés" – tömeg végül mégsem a tanszabadság miatt aggódott, hanem azért, hogy még mindig nem bukott meg a kormány. Emlékezetes: a demonstrálók a Parlament épületébe is be akartak hatolni, az ott szolgálatot teljesítő rendőröket pedig megdobálták. A tanszabadság eltiprása miatt verbuválódott tüntetők végül mindig Orbán Viktor lemondását követelték. A magyar kormány hiába állította, hogy a jogszabály minden felsőoktatási intézményre vonatkozik, a Soros-egyetem üldöztetéséről komplett mítoszok születtek, olyannyira, hogy még Brüsszelben is eljárást indítottak miatta Magyarország ellen. A momentumos Cseh Katalinnak a téma különösen a szívügyévé vált: múlt héten az EB elnökével közölte, mennyire tarthatatlan az, ami a CEU-val történik - természetesen a diktatórikus Orbán Viktor miatt. Azt azonban elfelejtette hozzátenni, hogy párja, Berg Dániel – aki véletlenül a Momentum elnökségi tagja – korábban elismerte, hogy más amerikai egyetemeket is érintett a törvény, amelyekkel érdekes módon sikerült megállapodnia a magyar kormánynak. Az pedig különösen pikáns, hogy a magyar választásokon képviselőként is induló Berg ebben az interjúban amerikaiként definiálja magát, sőt, azt is közli, hogy igazából nem is a CEU-n van a hangsúly, hanem azon, hogy a magyarokat fel kell szabadítani az elnyomás alól.
"A CEU legendája" címmel többfelvonásos darabot lehetne írni arról, hogy milyen elképesztő módon próbálták meg lejáratni Magyarországot – a Soros által alapított intézményt pajzsként maguk előtt tolva – bizonyos balliberális csoportok; a mítosz szerint a gonosz magyar kormány minden eszközt bevet annak érdekében, hogy elüldözhesse az amerikai egyetemet Budapestről. Ez pedig a diktátor, vagyis Orbán Viktor bosszúja, aki még a szabadság- és szólásjogok mellett a tanszabadságot is el akarja tiporni. A hisztéria 2017 tavaszán tetőzött: akkor több ezres tömeg tiltakozott a CEU állítólagos elüldözése miatt, amely azóta is rendületlenül hirdeti budapesti képzéseit. A CEU-ért aggódó fiatalok több tüntetést is szerveztek. A szónokok közül az addig ismeretlen Daniel T. Berg, vagyis Berg Dániel kitűnt hevességével és uszító stílusával. Berg egyébként a CEU-tüntetéseken vállalt először aktívan nyilvános szereplést, majd alig két hónap múlva már annak a hivatalos küldöttségnek volt a tagja, amely Washingtonban jelentett a magyar demokrácia "katasztrofális helyzetéről". Sőt, Berg azt próbálta megértetni az amerikai külüggyel – és a nem hivatalos kormányszervekkel –, hogy ez bizony nem csak egy kis ország belügye, hanem olyan súlyos jogtiprás és diktatúra, amit nem nézhetnek tétlenül. Ez pedig vajon mit is jelent a diplomáciai virágnyelven? Beavatkozást.
Nem is a CEU volt a lényeg, hanem az Orbán-kormány elleni támadás megindítása
Berg Dániel, a CEU hallgatója a Budapest Beaconnak adott interjúban azt hangsúlyozta, hogy a tüntetés nemcsak egy egyetemről, hanem egy országról szól:
arról, hogy azt mondjuk és azt gondoljuk, amit akarunk. Ehhez pedig fel kell szabadítani az elnyomásban élő számkivetett magyarokat.
A többórás beszélgetések hatékonynak bizonyultak, olyannyira, hogy Rob Berschinski, a Human Rights First nevű, New York-i székhelyű emberi jogi szervezet stratégiai alelnöke május 25-i közleményében már úgy fogalmazott:
Ez az ügy túlmutat Magyarországon. Az Egyesült Államok nagyjából harminc, más országban működő amerikai egyetemet tart fenn világszerte. Ha sikerrel jár, Orbán húzása példaként szolgálhat más elnyomó kormányok számára.
Orbán Viktor tehát elnyomó kormány miniszterelnöke, amelynek eltökélt szándéka, hogy példaként szolgáljon az amerikai egyetemek vegzálásában. Végül megállapítást nyert az is, hogy ez bizony nyílt támadás.
Ha a magyar oktatást érintő módosítások életbe lépnek, azt egy amerikai intézmény és az egyetemes értékek elleni nyílt támadásként kell értékelni – méghozzá nem kevesebb, mint egy NATO-szövetséges részéről.
Ez pedig azt jelenti, hogy akkor bizony be kell avatkozniuk a demokrácia megőrzése miatt, a tagállamok pedig minden politikai és katonai eszközt igénybe vehetnek a tagországok szabadságának és a biztonságának megőrzése érdekében.
A háttér-, vagy inkább aknamunka nem maradt hatástalan
Joe Wilson, a kongresszus republikánus tagja a határozatról szóló sajtóközleményében egyenesen hálálkodott azért, hogy kollégáival – Seth Moultonnal, Vicky Hartzlerrel és Gregory Meeksszel – részt vehet a magyar kormány elítélésében. Az Amerikában élő kongresszusi tag pedig azt is tudni vélte, hogy "Magyarország egy merev/rideg, autoriter társadalom kialakítása felé halad, amely korlátozza az egyéni jogokat és azt a szabadságot, amelyet minden demokratikus állam oly nagy becsben tart". Kérdés, hogy ezt vajon mire alapozta? Csak nem a CEU önkéntes felszabadítógárdájával folytatott beszélgetésekre? Az ügyben egyébként az amerikai külügyminisztérium szóvivője, Heather Nauert is markáns véleményt fogalmazott meg. Azt azonban nem tudjuk, hogy tisztában voltak-e azzal, hogy Bergék átverték őket.
Berg nem az intézmény miatt, hanem az amerikai értékekért aggódott – Magyarországon
Berg egy 2017-es interjúban elmesélte, hogy amerikaiként (!) nagyon fontosnak érezte, hogy "az üzenetet eljuttassuk Washingtonba". Ennek érdekében pedig szenátorokkal is találkozott, mivel meg akarta győzni a Demokrata Párt vezetőit is arról, hogy ez egy fontos ügy, nem csak egy kis távoli ország belügye. Majd lazán közölte, hogy ez az egész mizéria nem is a CEU-ról, hanem az amerikai értékekről szól.
És egyáltalán: ha bármilyen szabad intézményt támadnak, az nem liberális vagy konzervatív, hanem általános nemzeti ügy. Ez az amerikai értékekről szól. Elég sok emberrel találkoztunk, köztük külügyesekkel, kongresszusi tagokkal mind a Képviselőházból, mind a Szenátusból. Pelosi asszony (Nancy Pelosi, az Egyesült Államok Képviselőháza demokrata képviselőcsoportjának vezetője) is volt olyan kedves, és fogadott bennünket. Több, mint egy órát beszélgettünk. A megbeszélések eredménye két határozattervezet lett, ami mindkét párt támogatását élvezi, és a Ház elé kerül. Az egyik a külföldi ügynöktörvénnyel, a külföldről támogatott civil szervezetek regisztrációjával foglalkozik, a másik pedig egy szélesebb, egyfajta esernyőhatározat, ami a demokratikus visszacsúszás trendjével és a magyar illiberalizmus térnyerésével foglalkozik.
Figyelemreméltó momentum (sicc!), hogy ebben az interjúban azt is elismeri, hogy
vannak más kollégiumok, más amerikai oktatási intézmények is, melyeket érint a szabályozás, mint például a McDaniel College, és ezek ügyében megállapodásra jutottak a magyar kormány és Maryland állam képviselői.
Köszönjük. Így legalább világos, hogy nem is csak a Soros-féle CEU-t érintette a szabályozás, felesleges volt "lex CEU-ként emlegetni" a jogszabály módosítását. Csak azt sajnáljuk, hogy a magyar balliberális média erről úgy hallgatott, mint a Népszabadságba tekert tükörponty.
Az is kiderült, hogy a Momentum amerikai üdvöskéje miért érezte úgy, hogy kettős állampolgárként (amerikai!) részt vegyen helyi ügyekben, olyanokban, melyek nemcsak a magyarországi magyarok, hanem az ő életét is érintik.
Ehhez pedig tenni kell valamit: kimenni a tiltakozásokra, blogbejegyzést írni. Magyarország történelmileg is érdekes: itt fogadták el az első zsidótörvényt (a numerus clausus-t 1920-ban – a szerk.), de itt dőlt le a vasfüggöny is. Vagyis, ha elfogadjuk, hogy növekszik az illiberalizmus, a demokratikus visszacsúszás, akkor nagyon fontos, hogy a szemünket Magyarországon tartsuk, mert talán pont innen indul majd el a megoldás is ezekre a problémákra és kihívásokra.
Talán Önök is elgondolkodtak már azon, hogy bizonyos személyek miért gondolják úgy, hogy külföldi segítséggel kell hazájuk elleni fellépést sürgetni; teszik mindezt úgy, hogy ahhoz egyébként semmilyen felhatalmazással nem rendelkeznek.
Berg Dániel esetében pedig különösen figyelemre méltó tény az, hogy miként tudott hivatalos delegáció tagjaként tárgyalásokon részt venni, ha – és elfogadva, amit egy interjúban elkottyintott – ő maga 2016-ban Amerikából azért jött Budapestre, hogy a CEU-n tanulhasson. A kettős állampolgársággal rendelkező Berg tehát diákként érkezett, majd néhány hónap elteltével a CEU-tüntetések szónokaként tündökölt, hogy aztán a CEU-s delegáció égisze alatt az amerikai kormányzatnak a magyarországi politikai helyzetről jelentsen és közölje: itt bizony diktatúra van, nem is akármilyen, így kéretik segíteni az Orbán-kormány ámokfutását megfékezni, mert itt nincs más megoldás. Ezután maradhatott volna az USA-ban, ha már ennyire rosszul érezte magát az elnyomó diktatórikus rendszerben, de ő inkább visszatért Budapestre.
Pontosabban Kaposvárra, ahol aztán egyéni jelöltként el is indult a választásokon. Ugyan csak elenyésző számú szavazatot kapott, de ez nem szegte kedvét a nyilvános uszításban. Először azzal feltűnősködött, hogy bojkottálni kell a fideszes tulajdonban álló szórakozóhelyeket, kávézókat, éttermeket, mert akkor milyen rossz lesz a NER-nek, elesnek a bevételtől. Azt pedig, hogy egyébként honnan is tudja egy adott vendéglátóhelyről, hogy az kinek a tulajdonában áll, továbbá annak milyen politikai kapcsolatai vannak, nyilván egy izgalmas kérdés nemzetbiztonsági szempontból.
Lehetne Kaposvár mintaváros, kísérleti terep. Mi ugyan listázni nem fogunk a Momentum helyett, de néhány támpontot szívesen adunk: természetesen Kaposváron is vannak – kivált belvárosi, pl. önkormányzat által ilyen-olyan címen kedvezményesen bérbe adott – szórakozó- és vendéglátó helyek, amelyekről szinte percek alatt kideríthető, hogy személyes vagy üzleti alapon felvehetők-e egy bojkottlistára.
Mert egy Amerikából Magyarországra ejtőernyőzött CEU-s diák nem feltétlenül kellene, hogy ismerjen bizonyos céginformációs rendszereket és tulajdonosi kapcsolati hálókat. Neki mégis sikerült feltérképeznie ezeket, sőt, listát is készített róluk. Az pedig már tényleg nem meglepő, hogy a Momentum nem is olyan régen pont egy ilyen alkalmazással rukkolt elő, melyben az ország számos pontján fellelhető kávézók, hotelek, bisztrók, kisboltok, szórakozóhelyekről lehet megtudni, hogy azok fideszes – elnézést, NER-es – tulajdonban vannak. Egy ilyen alkalmazás készítése valószínűleg nem kis munka és nem kevés pénzbe kerül, arról nem is beszélve, hogy honnan szereztek ehhez biztos információkat?
Ők tudják, hogy Te ki vagy
A momentumosok szerint ők nyilvános adatbázisokból dolgoztak. Itt halkan jegyeznénk meg azt, hogy egyetlen hivatalos adatbázis nem készült még cégekről úgy, hogy azok a cégek tulajdonosainak kapcsolati hálóját a politikai nézetekkel együtt tartalmazzák, külön figyelemmel a "fideszes oligarchákra". Ezek a listázások, megjelölések a kommunizmus és a nácizmus módszereire emlékeztetnek. Mint ahogy a fővárosi főpolgármesteri előválasztás során fölbukkant azon "ötletük" is, mely szerint a fideszesektől el kell venni a lakásaikat. Ott sem fáradtak azzal, hogy bármit bizonyítsanak, vagy tényekre alapozzanak: az a fideszes, aki a legközelebbi momentumos szerint az. Tulajdonképpen csak egy kérdés maradt már csak hátra: mikor kerül be a programjukba a fideszes szavazók kötelező narancssárga csillag viselésére vonatkozó javaslat?
Ahhoz, hogy megértsük, miként tudott üstökösként feltűnni a Momentum elnökségében az egyébként Amerikában született és nevelkedett Berg Dániel, érdemes megnézni azt a társadalmi-szociográfiai közeget is, amely az 1970-es évektől jellemezte a hazai liberális életteret, melyet a "Kik vagytok ti? Külföldiek a magyar politikában" sorozatunk következő részében veszünk górcső alá.
PestiSrácok.hu; Fotó: Facebook/dtberg
