Pesti Srácok

Tarlós hatalmas fölénnyel vezet, Karácsonynak esélye is alig van - olvasható ki az Index felméréséből

Tarlós hatalmas fölénnyel vezet, Karácsonynak esélye is alig van - olvasható ki az Index felméréséből

Kétféle közvélemény-kutatás van: önbizalom-növelő, meg igazi. Az előválasztási fiaskó után az Index költségén a Závecz Research megkérdezte a budapestieket, hogy valamiféle képet kaphassanak a csata utáni helyzetről. Biztos kérdeztek olyasmit is, aminek van értelme a lényeg szempontjából, de azt - nyilván az eredményt látva - nem kötötték az olvasók orrára. Még a végén következtetéseket vonnának le belőle! Ellenben a legacélosabb kérdés és eredmény, amit még le mertek hozni, ez volt: van-e esélye Karácsonynak legyőzni Tarlós Istvánt. 47 százalék szerint van esélye, aztán, hogy győz-e, ki tudja? Beszédes, hogy fordítva ezt már nem tették fel, vagy nem hozták le. Ilyen egy sufnituningolt, manipulált felmérés!

A dolog ott kezdődik, hogy ha van egy esélyes jelölted, nem küldöd be egy előválasztás darálójába. Szépek a nyugati, meg az egyéb példák, de Amerikában az előválasztás hagyománya teljesen más okokra vezethető vissza, mint a fene nagy demokráciaigényre. Mindenütt másutt pedig a hagyományos pártok és a pártok fősodratú elitjének meggyengülése kényszerítette ki az előválasztások bevezetését (például a párttagságon belül). Különböző pártok egymás között nem szoktak előválasztást rendezni az igazi előtt, mert a vesztes pártok pozícióit úgy gyengíti meg, hogy senkinek sincs fogalma a valódi szavazói szándékokról és kampánypozíciókról. Karácsony és a stábja azért találta ki az előválasztást, hogy az országgyűlési választások után romokban heverő ellenzéki pártoknak ne legyen idejük valami értelmezhető jelöltet előkeríteni, no meg azért, hogy Horváth Csabát még időben kilőhesse. A második forduló már nem a „megbeszéltek” következménye volt, hanem az EP-választások sajnálatos eredményének volt köszönhető, na meg annak, hogy egy Puzsér-Karácsony előválasztási forduló sportértéke még a Horváth-Karácsony felhozó meccsét is alulmúlta volna. És Puzsér veszélyes ellenfél: nincs se főnöke, se tartótisztje, azt mond a kampányában, amit akar.

Az előválasztás részvételi adatai, na meg az, hogy az ellenzéki szavazók 8-9 százalékának több, mint fele még Kálmán Olgát és azt a fura szakállás embert is többre tartotta, mint Karácsonyt, visszarugdalta az ellenzéket abba a kényelmetlen helyzetbe, hogy továbbra sincs Tarlóshoz legalább elvben mérhető jelöltje. Hiszen a zuglói polgármester gyakorlatilag és elméletileg sem ellenfele a regnáló főpolgármesternek, ráadásul továbbra sem lezárt a jelöltállítás kérdése, Gyurcsányéknak még bármikor eszébe juthat valami.

Ebből következik, hogy Karácsony Gergely kampánya még jobban elszakadni kénytelen a tények rögvalóságától, és a közvéleménykutatás-értelmezés álomvilágában bolyong továbbra is.

PestiSracok facebook image

- írja az Index. A megkérdezettek többsége (59%) szerint az előválasztás egyébként alkalmas módszer a közös jelölt kiválasztására. Főként a fiatalok és az iskolázott budapestiek vélekedtek így.

Az Index szerint az 59 százalék az közel kétharmad. A piacon még 60 százalék se. Az iskolázott budapestiek, mint fókuszcsoport, nem tudom, kit takarhat - gyanítom, a bölcsészdiplomás belvárosiak túlreprezentáltak közöttük. A fiatalok demokráciatapasztalata pedig csekély: fogalmuk sincs róla, hogy az általuk „szabadnak” gondolt választás során mennyi pénzt költenek el az ő véleményük rejtett befolyásolására.

De a csúcspont a „kutatás” fő kérdése:

Ez a legpuhább kérdés, amit fel lehet tenni ebben a témában. Nyilván kérdeztek olyat is, hogy a válaszoló kire szavazna most vasárnap, de attól az adatsortól megrettentek. Ha el is tekintünk a módszertani varázslatoktól, amellyel el lehet tolni a kutatás megrendelője számára kedves, önbizalom-növelő irányba a válaszok megoszlását, a közzétett eredmény így is katasztrofális Karácsonyra nézve.

A budapestiek 43 százaléka szerint ugyanis nincs semmiféle esélye megverni Tarlós Istvánt. További 47 százalék szerint meg van. Ez azt jelenti, hogy a megkérdezettek 47 százaléka szerint egyszerűen csak nem esélytelen. Gondolom, azt is megkérdezték valamilyen módon, hogy mennyi esélye van Tarlós Istvánnak Karácsony Gergely ellen? Tisztelet a kérdezőknek és a válaszolóknak is, ha ezt a kérdést kibírták röhögés nélkül. De már a kérdés is röhejes, hiszen ha elmondjuk magunkban, akkor felnevetünk. Biztos másképp kérdeztek, de valószínűleg valami nagyon erős szám jöhetett ki arra, hogy miképpen vélekednek a válaszolók Tarlós István győzelmi esélyeit illetően, mert azt sem kötötték az orrunkra.

De ha már kifizették ezt a közvélemény-kutatást, nyilván kellett rittyenteni belőle valamit. Nem vitték túlzásba, de talán jobb lett volna hagyni az egészet - vagy beismerni, hogy a zuglói félisten nem áll valami jól -, mint egy ilyen „értelmezéssel” kedveskedni a jobboldali olvasóknak és publicistáknak.

Tarlós István nyerni fog, sőt, a Fidesz esélyei is folyamatosan nőnek a fővárosban. Nem utolsó sorban az ellenzéki előválasztás „sikere” következtében.

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.