Lenke néni szerint elviselhetetlen az élet, ezért szavazz a komcsikra! (PS-videó)
Utoljára Gyurcsány Ferenc vezetésével tudott választást nyerni Magyarországon a baloldal, ő viszont a pályafutásán csúfkodó apró szeplők miatt manapság nem igazán számít nyerőembernek, főleg nem az önkormányzati választásokon. A józsefvárosi ellenzéki összefogás gondolt hát egy merészet, és előhúzták fegyverként azt a féktelen panaszkodást, amellyel Horn Gyuláék tudtak győzni 1994-ben. Igaz, azóta csaknem kétszeresére nőtt a magyarok reálbére, de hátha működnek még a régi beidegződések – gondolták a "nyóckerben", és leforgatták a Szomszédok legújabb fejezetét.
A Nyugatról hozzánk is begyűrűző áldozati kultúra évtizedekkel ezelőtti előfutára és egyben speciális kádárista alfajtája a panaszkodási kultúra. Mindig minden lehetne persze jobb, de a magyarok fejébe sikerült beültetni, hogy alapvetően minden rossz, és nem is lehet ezen változtatni, legfeljebb egy kiadós panaszáradattal, szelepként kiengedni a gőzt, hogy kicsit elviselhetőbb legyen az élet. Ez a sikeresen meghonosított panaszkodási kultúra az oka, hogy még ma is simán belefuthatunk olyan szegény ördögbe, aki a közért csemegepultjánál, a fodrásznál vagy épp a giroszosnál nem képes többé magába zárni a haragját a világ összes baját okozó Orbán Viktorral szemben, így inkább rázúdítja azt az idegen jelenlévőkre.
Az anyagi lecsúszás útján menthetetlenül lépdelő, '80-as évekbeli Magyarországon a szabadjára engedett panaszkodással lehetett fenntartani a nyugodt és háborítatlan hátteret ahhoz, hogy a komcsik mindent szétlophassanak, amit addig még nem tudtak. Az örökös siránkozást intézményesen legitimáló Szomszédok c. propaganda-teleregényből tanulhatta meg a mezei magyar, hogy a világ és azon belül is főleg Magyarország elviselhetetlen hely, ahol képtelenség megélni, mégis mindenki sztoikus nyugalommal várja az éhhalált. Kivéve persze, amikor az Antall-kormány volt hatalmon, mert akkor hirtelen dobtak még néhány lapát szenet a szociális érzékenység tüzére, hogy mindenki megjegyezze kéthetente csütörtök esténként, miért kell legközelebb az MSZP-re szavazni.
És ha működött az Antall-kormány ellen, miért ne működhetne most is, Orbánék ellen? – tette fel a kérdést néhány merész elme a Józsefvárosban. Az ellenzéki együttműködés VIII. kerületi jelöltjei pillanatok alatt visszarepítik az embert a szerencsésen magunk mögött hagyott, korai '90-es évekbe, ahol Lenke néni is szánakozva figyeli, hogy Böhm bácsi nyugdíjából legfeljebb sertéscsontra telik, és az éhezők az Alkotás Presszó ajtaja előtt esnek össze. A baloldal szerint tehát nagyjából itt tart ma Magyarország, ami két dolgot mindenképpen megmutat. Egy: a baloldalnak fogalma sincs, mi van Magyarországon. Kettő: a baloldal képtelen kiszakadni a múltból, amikor még simán mentek a dolgai, mert konkurencia nélkül gyakorolhatta a szocializmusból átmentett hatalmát a nép és az ellenzék fölött.
