Ne szaporodjunk! Legyen kevesebb magyar gyerek, mert sokat kakálnak! – követeli az agyhalott liberális celeb

Hadd kezdjem az aggályaimmal. Az elvi kifogásaimmal a hétüléses autók 2,5 millió forintos szerzési támogatásával kapcsolatban. Mert bajom van vele. Ugyanolyan bajom, mint az elektromos autók állami támogatásával, ahol gazdag emberek zsebébe rakunk sok közpénzt, ahelyett, hogy szegények házait hőszigetelnénk, hogy kevesebb rákkeltő anyaggal fűtsenek telente. Mondjuk nem a Rózsadombon tüzelnek, úgyhogy magukat rákosítják, hahaha, de akkor is. A nagycsaládosok támogatása elsőre nemes ügynek tűnik, hiszen nagycsaládosnak lenni nagyon nehéz projekt.

Egy gyerek csupa móka és kacagás. Két gyerek már elég húzós tud lenni, nem csak nevelésileg, de logisztikailag is, a mosógép csapágyasra járatásától az oviba-iskolába szállításig és összeszedésig. Három gyerek? Ahhoz már nagyszülőket kell deportálni az ország távoli pontjairól, hogy besegítsenek, plusz állandóan a szomszédokat pingelni, nem akar-e egészen véletlenül az ő gyereke játszani a mieinkkel, náluk. Szóval már szinte élsport.

Csak hát ugye: minek? Ugyanúgy nem zöld, mint a villanyautók támogatása, hiszen egy gyerek is telekakkant másfél tonna pelenkát, mire szobatiszta lesz, három gyerek meg négyet-öt tonnányit. Ha hinni lehet a szakértőknek, 50-100 ezer család veszi igénybe a hétüléses kedvezményt, akkor az mondjuk 75 ezer család szorozva három gyerekkel, az 225 ezer tonna veszélyes hulladék, nagyon szűken számolva. Mert a kakis pelenka bizony veszélyes hulladék, bele egyenest a kommunális szemétbe. Aztán a 225 ezer gyerek nagyon sok szívószállal szürcsöl fel nagyon sok mekis shake-et, és rengeteg ruhát hord, hiszen a harmadik világ csak úgy fossa magából az olcsó gyerekruhát. Ami csak nálunk olcsó, mert globális szinten kemény árat fizetünk érte. És a végén mindegyik gyereknek lesz valami jó környezetszennyező hobbija, még ha nem is feltétlenül olyan durva, mint nekem a motorozás.

A jó keresztény bibliai alapon választja a nagy családot. Ott van rögtön az elején, ahol még kevesen vesztették el a fonalat: Teremtés könyve. Mondá az Úr, „Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.” Hát, pajtikáim az Úrban, mit mondhatnék: megtörtént. Teljesítettük a szerződés ránk eső részét, most már az Úristenen a sor az örök élettel. Szaporodtunk, sokasodtunk, betöltöttük, uralmunk alá hajtottuk, de olyan szinten, hogy már a tengerekben is sikeresen irtottuk ki a nagyobb testű állatok jelentős részét.

Szóval szaporodás-betöltés megvolt, mission accomplished, most már az van hátra, hogy az ismert diáktüntetővel szólva lépjünk egyet hátra, és basszuk arcon magunkat. Kevesebben kéne lenni. Hogy miért támogatja pártunk és kormányunk mégis a szaporodást, arra két tippem van. Az egyik, hogy az elöregedő társadalomban nagy para, ki teremti majd elő a mi nyugdíjunkat. A másik, hogy ezek a nemzethalál-víziók még mindig nagyon népszerűek. Simán el tudom képzelni, hogy Rogán Tóni kikutatta: a magyar attól parázik, hogy elfogyunk, a határainkon belül kialakult demográfiai vákuum pedig beszippant majd egy csomó négert. A három gyerek akkor is – lássuk be – egy hobbi. És ahogy én sem várok tapsot, meg állami támogatást, amiért a hobbim a nagy köbcentis V2-esen történő minél több gurulás, a három gyereket is meg kéne hagyni hobbinak.