Hiába szól több bizonyíték is ellene, újra felmentheti a bíróság a felesége feldarabolásával vádolt darnózseli hentest
Egy kétgyermekes, válófélben lévő édesanya nyomtalanul tűnt el otthonról 2014 májusában. Hetekkel később a rendőrök Darnózseli határában emberi maradványokra bukkantak, ekkor terelődött a gyanú a férjre, aki garázsukban egy húsfeldolgozót működtetett. A hentest azzal vádolják, hogy megölte és feldarabolta feleségét, de a férfit már kétszer felmentette a bíróság. Az ügyben hamarosan jogerős döntés születhet.
A hentes N. János és K. Judit még 1996-ban házasodtak össze, a család a Mosonmagyaróvár közelében található Darnózselire költözött, kapcsolatuk azonban a férj féltékenységi rohamai miatt hamar megromlott. A gyógypedagógus végzettségű nő végül elköltözött Győrbe, a gyerekek pedig az apjuknál maradtak. Az asszony később úgy döntött, visszaköltözik közös családi házukba, hogy kisebbik, még otthon lakó gyermekét gyakrabban láthassa. Judit tartott párjától, akit évekkel ezelőtt egy bántalmazás miatt fel is jelentett. A férfit elítélték, de csupán próbára bocsátotta a bíróság. A nő akkor is a rendőrséghez fordult, amikor észrevette, hogy férje egyik rokona követi, fotókat készít a munkahelyéről, majd azután is segítséget kért, hogy rájött, valaki megbabrálta autója kerekét.
Miután Juditnak 2014 tavaszán nyoma veszett, eltűnését testvére jelentette a hatóságnak. Az előzményekről annyi tudható, hogy az eltűnés napján a férj kocsiba ült, majd felesége munkahelyére, Mosonmagyaróvárra hajtott, ahol leparkolt a helyi egészségközpontnál és megvárta a nőt. Juditot ekkor látták utoljára. Másfél héttel később Darnózseli környékét átfésülték a rendőrök, akik kaptak egy névtelen bejelentést, hogy a hentes a házához közeli réten valamit szétszórt egy zsákból. N. János azután lett gyanúsított, hogy az egyenruhások emberi maradványokat találtak, a szakértők pedig megalapították, hogy azok a feleségétől származnak. Emellett megvizsgálták a férfi és a nő mobiladatait, és kiderült, a cellainformációk szerint az eltűnés éjjelén mindkét telefon otthonuknál forgalmazott. A rendőrök az addig begyűjtött adatok alapján azt gyanították, hogy a férfi megölte feleségét, majd autóba tette, hazavitte és megvárta, amíg a gyermekük elalszik. Ezután beállt az autóval a garázshoz, kivette a holttestet és a ház alatti húsfeldolgozóban feldarabolta és ledarálta. A maradványok egy részét elégette, egy részét elrejtette vagy szétszórta. Később sósavval fertőtlenítette a húsfeldolgozó eszközöket, illetve a gépkocsija huzatát is megsemmisítette. A koponya és a nagyobb csontok azóta sem kerültek elő, ahogy a villanydaráló sem, pedig egy védett tanú látta, ahogy a hentes a haláleset éjszakáján kivesz valamit az autó csomagtárolójából, és a beindított füstölő felé viszi. Egy másik tanú arra emlékezett, hogy másnap a férfi egy zsákból valamit szétszór a határban. Gyanús körülmény volt az is, hogy N. János keze eltört, teste pedig tele volt zúzódásokkal. Ő azt állította, elesett, a többi sérülést pedig fia okozta, aki rajta gyakorolt karatézni, a hatóság viszont biztos benne: feleségével dulakodott, mielőtt megölte a nőt.
Az elsőfokú bíróság szerint nincs bizonyíték az emberölésre
Az ügyészség végül 2015. októberében emelt vádat, egy évvel később azonban a Tatabányai Törvényszék bizonyítottság hiányában felmentette N. Jánost, akinek a letartóztatását is megszüntették, így N. János szabadon távozhatott a bíróságról. A Győri Ítélőtábla ugyanakkor a felmentő ítéletet megalapozatlanság, valamint az indoklás hiánya miatt hatályon kívül helyezte, és új eljárás lefolytatására kötelezte az elsőfokú bíróságot, amely idén márciusban újra felmentő határozatot hozott. A bíró az indokolásában kifejtette, hogy még az emberölésre sincs bizonyíték, hiszen nem derült ki, hogy a sértett mikor és hogyan vesztette életét. Szabó Ferenc szerint a történet kezdő- és végpontja igazolt, de semmi nem támasztja alá, hogy a vádlott megölte az asszonyt, nem derítették fel ugyanis a halál idejét és okát sem. Az nem tekinthető bizonyítéknak, hogy a vádlottnak lett volna indoka a felesége halálát kívánni – mondta a bíró, hozzáfűzve, hogy az ugyanakkor bebizonyosodott, hogy N. János kétszer nem mondott igazat: valótlanul állította, hogy a gyilkosság időpontjában a testvérénél volt, és az is hazugság volt, hogy nem járt azon a réten, ahol a felesége maradványait megtalálták. A törvényszék bizonyítottnak látta, hogy az anyagmaradványokat a férj szórta ki, a telefonok cellainformációi pedig alátámasztották, hogy a férfi és a nő egy helyen tartózkodott. A bíró azt is elmondta: a vádlott közreműködött a sértett testének megsemmisítésében és maradványainak szétszórásában, de ez önmagában az emberölés vádját nem alapozza meg.
Október végén hirdetnek ítéletet
Az ügy másodfokon újra a Győri Ítélőtáblához került, amely néhány nap múlva, október 29-én ítéletet hirdethet. Az ügyész perbeszédében kifejtette, más nem követhette el a gyilkosságot, csakis a vádlott, aki a holttestet azért tüntette el, hogy ne legyen bizonyíték a bűnösségére, amit szerinte a közvetett bizonyítékok alapján is meg lehet állapítani: N. János és az asszony rossz viszonya, a folyamatban lévő válóper, illetve a férfi indulata a nő felé. Az ügyész szerint az sem mellékes körülmény, hogy az áldozat egészséges volt, így a természetes halál kizárható. Az ügyész nyomatékosította: ha a nő természetes halált halt volna, vagy más ölte volna meg, az a vádlottnak előnyös lett volna, és akkor nem a holttest eltüntetésén gondolkodik, hanem a nyomozók munkáját segítette volna. Mindezek miatt a vádhatóság a lehető legszigorúbb büntetés kiszabását kérte a vádlottra, mert „a test horrorisztikus megsemmisítése gátlástalan, brutális cselekmény volt”. Az ügyész mindezek mellett hozzáfűzte, mivel nem lehet megállapítani, hogyan ölte meg N. János a feleségét, ezért azt indítványozta, halált okozó testi sértésért vonják őt felelősségre.
A hentes szerint a vádirat egy népmese
Jován László, a darnózseli hentes védője ugyanakkor az elsőfokon eljáró bíróságok döntését dicsérte, hozzátéve, hogy az eljárás során nem találtak ok-okozati kapcsolatot a vádlott és az áldozat halála között, így az ügyvédnek meggyőződése, hogy védencét másodfokon is fel fogják menteni.N. János korábban, még az elsőfokú bíróság előtt, az utolsó szó jogán azt állította: nem ölte meg a feleségét és nincs miért magyarázkodnia, a vádiratról pedig úgy nyilatkozott, hogy az „egy magyar népmese 18-as karikával”. A sértett családját képviselő ügyvéd, Gál András beszédében viszont arra tért ki, hogy a vádlott miért hazudott többször is arról, hol volt a gyilkosság estéjén. Szerinte N. János előre eltervezte a gyilkosságot és azt is, miként fogja megsemmisíteni a bizonyítékokat, ezzel megnehezítve a nyomozást. Az ügyvéd is megjegyezte: van olyan tanú, aki látta, hogyan szórja szét a réten felesége maradványait, ezért szerinte nem kell közvetlen bizonyíték a gyilkosságra, mivel a közvetett bizonyítékok zárt logikai láncolatot alkotnak: bizonyítható ugyanis, hogy a vádlott másfél órán át lesben várakozott a felesége munkahelyénél, majd amikor a sértett hazaindult volna, ő behajtott a parkolóba és Judit ettől kezdve nem vette fel többé a telefonját. A jogász is megemlítette, hogy a cellainformációk igazolták, hogy aznap este N. János egy helyen volt a sértettel, akinek DNS-ét a rendőrség megtalálta a vádlott csomagtartójában. Gál András abban is biztos, hogy a vádlott szűk családi körének felnőtt tagjai valamilyen módon érintettek az ügyben: a sógor fényképfelvételeket készített a későbbi elkövetés helyszínéről, nővére – többedmagával – alibit próbált igazolni, de egy tanúvallomás alapján arra is fény derült, hogy a terhelt apja már órákkal az elkövetés előtt tudhatott arról, hogy mire készül a fia.
A szerző írása a Magyar Nemzet szombati számában jelent meg.
Vezetőkép: MTI
