Pesti Srácok

A 14 millió forintos kritikus – Íme, a jobboldali „diktatúra” baloldali nyertese

A 14 millió forintos kritikus – Íme, a jobboldali „diktatúra” baloldali nyertese

„Most lett elég” – dörögte december eleji írásában Csáki Judit, a Magyar Narancstól is kikopott, jelenleg a Revizor című kritikai blogot főszerkesztő színikritikus. Hogy széles nyilvánosságot is kapjon az iromány, Csáki kebelbarátja, Alföldi Róbert osztotta meg a Facebookon. Maga a szöveg pedig a tőle megszokott, vérbő politikai dühöngés és gyalázkodás, továbbá mindenféle ellenzéki fájdalmak zavaros összehordása. Ami pedig igazán érdekessé teszi mindezt, hogy a balliberális színházi világot állítólag ellehetetlenítő magyar kormányzat jóval több pénzzel támogatta ezt az epeömlést (is), mint Soros György, pedig a spekuláns sem volt szűkmarkú.

– így kezdte Csáki a színházakért aggódó írását. Megbízható aktivistaként hozta a baloldali toposzokat a jobboldal lejáratására: macsózott, férfihólyagozott, letagadta, hogy kizárták a Fideszből a vak komondoros képviselőt, és követelte a férfiakat büntetőjogi szempontból alsóbbrendűvé nyilvánító isztambuli egyezmény elfogadását. A fideszezés és a férfigyűlölet láthatóan előbbre való számára, mint maga a színház. Csáki Judit úgy vélekedett, hogy az is #metoo, amikor a kormánypárti képviselők a parlamentben lekezelően beszélnek a magukat sípolással, ordítozással, konfettiszórással, táblalengetéssel komolytalanná tevő képviselőkkel. Itt aztán rendesen önmaga hatása alá került a kritikusasszony:

PestiSracok facebook image

Érthetetlen, hogy a „szétcigizett” jelzőt miért hagyta ki a felsorolásból a búgó hangú Csáki Judit. Sajnos az sem derül ki, hogy az is zaklatás-e, amikor Karácsony Gergely kerüli ki flegmáskodva a válaszadást azoknak az újságíróknak, akik nem rajongják körül őt Index-módra. Mire az olvasó odaér Csáki bejegyzésében a színházi részhez, már pontosan látszik, hogy csak egy szokásos, gyalázkodó, dühöngő, Orbán- és férfigyűlölő ellenzéki pamfletet olvasunk.

Pódiumbeszélgetés a 2014-es bécsi Magyar Fesztiválon, ahol Csáki Judit (jobbra) Máté Gáborral, a Katona József Színház ügyvezető igazgatójával és Rubina Möhring osztrák újságírónővel tárgyalta ki, mennyire elnyomja a magyar kormány a független és az állami színházakat meg úgy általában a kultúrát. Fotó: MTI/Filep István

Az ő bőre tényleg ezen múlik, csak az ő bőre nélkül is van színház

Az egész epeömlés apropója pedig az volt, hogy szakmai berkekben felmerült nemrégiben akár az NKA teljes átalakításának, illetve megszüntetésének lehetősége. Ettől Csáki Judit is nyilvánvalóan összerezzent, hiszen óriási elánnal küldözgette az embereket a papírból felolvasó színészek egy héttel ezelőtti modorestjére. A Revizor Facebook-oldalán is napokon át minden harmadik bejegyzés a petíció aláírására, illetve a tüntetésen való részvételre buzdított.

– írták az egyikben (ha Vágási Ferinek lenne 10000 forintja, venne a Revizornak magyar „ő” betűt), és mennyire igazuk volt! A Revizor, ez a maroknyi szerkesztő által maroknyi olvasónak írt blog ugyanis kész vagyonokat kap állami támogatásként. Sőt, a támogatás mértékét elnézve még a kifizetőhely minősítés sem tűnik túlzónak. Csak az a szokatlan ebben a felállásban, hogy a jobboldali kormányzat kulturális szervezete számít a balliberális szellemi holdudvar és aktivistaréteg kifizetőhelyének.

A kormányzat és Soros is jól tartja Csáki Juditot

Diktatúra ide, a sajtószabadság korlátozása oda, Csáki Juditnak lenni bizony annyit jelent, hogy elég egy kutya által nem olvasott blogot írni, és az állam eltartja cserébe. Ez talán még annál is jobb, mint amikor az állam finanszírozta Lukács György tanítványainak és tisztelőinek kommunista magánklubját a filozófus egykori lakásában, csak mert archívumnak és könyvtárnak nevezték azt. Az NKA-támogatásokból kitűnik, hogy ha törik, ha szakad, Csáki Juditnak évente meg kell kapnia 13-14 millió forint állami támogatást ebben a szörnyű fasiszta diktatúrában, és ezt kollégiumokon átívelő egyetértés övezi (az NKA támogatásait különböző szakterületi kollégiumok ítélik oda – a szerk.). Idén a Zeneművészet Kollégium 9,5 millióval támogatta a kritikus Revizoronline portálját, míg a Színházművészet Kollégium 4 milliót tett hozzá, így összesen 13,5 milliót fizetett az állam napi egy-két kulturális cikk megjelenéséért.

Majdnem ugyanezt a pénzt bocsátotta a Revizoronline rendelkezésére 2018-ban az Összművészeti Programok Kollégiuma: 13 millió 75 ezer forinthoz jutottak egy gyengébb évben. Eggyel korábban, 2017-ben viszont a Színházművészet Kollégium adta mind a 14 milliót. Így válik érthetővé Csáki Judit elemi felzúdulása, amikor felmerült, hogy esetleg átalakul vagy megszűnik az NKA. Ezért írhatta le ekkora hévvel a megveszekedett Orbán-gyűlölő kritikus, hogy „a bőrünkre megy a játék”, hiszen neki valóban a megélhetését biztosítja a blogjára rendszeresen felszippantott közpénz.

Csáki Judit szinte bármilyen témában szakértő jollyjoker az ATV-n. Itt éppen Nyáry Krisztiánnal szörnyülködtek azon, hogy sokan a keresztény Horvátországnak drukkoltak a szinte kizárólag bevándorló gyökerű játékosokat felvonultató Franciaország helyett a tavalyi foci-világbajnokság döntőjében. (Kép forrása: ATV)

A jobboldali „diktatúra” baloldali nyertese

– írta Csáki egy saját bejegyzésében, ugyancsak a mostani színházhisztériához kapcsolódóan. Tehát követeli a jogot. Tartsa el az állam a színházakat, főleg, ha a kormányellenes agitációt pörgetik, és persze tartsa el őt is, mert hát az mégiscsak tarthatatlan lenne, ha a balliberális értelmiségi nem tudna megélni a hobbijából! És újabban Soros sem szűkmarkú hozzá: a pénzügyi spekuláns Nyílt Társadalom Alapítványa (OSF) idén osztott először rendszeresnek ígért, nagyívű kulturális támogatásokat a magyarországi szövetségeseinek, és 6 millió forintot csurrantott Csáki Judit kis blogprojektjének.

– jelentette ki Csáki egy februári írásában, de arra nem tért ki, mi a teendő, ha az ő neve szerepel azon a bizonyos papírfecnin, akár az NKA, akár az OSF illetékesének íróasztalán. Talán azt érzi ennyire méltatlannak, hogy a kormányzati szférától csak bő kétszeresét kapta idén, mint Gyuri bácsitól. A kettőtől viszont csaknem 20 millió forintot zsebelt be az alig olvasott blogjára, tehát elég jó megélhetést jelent ebben az állítólagos szélsőjobboldali diktatúrában baloldali színikritikus-megmondóembernek lenni.

Ajánljuk még

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Így történt a Pápay-klán lemészárlása a dunaszerdahelyi Fontana bárban – Hihető vajon Bodoky Károly vallomása? (Videó)

Az alvilág titkai 2024 március 19.
Az 1999. március 25-én, a dunaszerdahelyi Fontana bárban történt tízes gyilkosság ügyében beismerő vallomást tett az egyik elkövető, a rimaszombati Bodoky Károly. Vallomásában mindent a Turek néven ismert magyarországi maffiózóra, valamint néhai Szamaránszky Árpádra (alias "Paprika") kent. Bodoky állítja: ő Kalasnyikovval sakkban tartotta a Fontana földszintjén a vendégeket, míg az emeleti kártyaszobában Kalasnyikovokból 117 lövéssel szitává lőtte Turek és Paprika a Pápay-klán főnökét, Pápay Tibort és kilenc alvezérét. Bodoky vallomása kerek, logikus, krimiszerű fordulatokkal teli, ám hihetünk-e neki? A szlovák ügyészek mindenesetre nem igyekeznek vádba foglalni a vallomás tartalmát.