A 14 millió forintos kritikus – Íme, a jobboldali „diktatúra” baloldali nyertese
„Most lett elég” – dörögte december eleji írásában Csáki Judit, a Magyar Narancstól is kikopott, jelenleg a Revizor című kritikai blogot főszerkesztő színikritikus. Hogy széles nyilvánosságot is kapjon az iromány, Csáki kebelbarátja, Alföldi Róbert osztotta meg a Facebookon. Maga a szöveg pedig a tőle megszokott, vérbő politikai dühöngés és gyalázkodás, továbbá mindenféle ellenzéki fájdalmak zavaros összehordása. Ami pedig igazán érdekessé teszi mindezt, hogy a balliberális színházi világot állítólag ellehetetlenítő magyar kormányzat jóval több pénzzel támogatta ezt az epeömlést (is), mint Soros György, pedig a spekuláns sem volt szűkmarkú.
Ezek a Kósa nevű halászok, meg a bérfirkászaik papolnak erkölcsről, akik kajánul hunyorítanak, ha egy képviselő felesége elbotlik a vakkomondorban, és pont úgy néz ki, mint akit agyba-főbe vertek, akiknél macsó virtusnak számít nyálcsorgatva asztal alatt taperolni a nőt, akiknek a gazdája is egy korlátolt férfihólyag, akik büszkén nem szavazzák meg a családon belüli erőszak elleni törvényt, sem az isztambuli egyezményt
– így kezdte Csáki a színházakért aggódó írását. Megbízható aktivistaként hozta a baloldali toposzokat a jobboldal lejáratására: macsózott, férfihólyagozott, letagadta, hogy kizárták a Fideszből a vak komondoros képviselőt, és követelte a férfiakat büntetőjogi szempontból alsóbbrendűvé nyilvánító isztambuli egyezmény elfogadását. A fideszezés és a férfigyűlölet láthatóan előbbre való számára, mint maga a színház. Csáki Judit úgy vélekedett, hogy az is #metoo, amikor a kormánypárti képviselők a parlamentben lekezelően beszélnek a magukat sípolással, ordítozással, konfettiszórással, táblalengetéssel komolytalanná tevő képviselőkkel. Itt aztán rendesen önmaga hatása alá került a kritikusasszony:
Hát közlöm, hogy ez is "#metoo", meg az is, ahogy ezek a szétivott-szétzabált képviselők nagyképűen és kézlegyintéssel merészelik elhajtani a dolgukat végző újságírót.
Érthetetlen, hogy a „szétcigizett” jelzőt miért hagyta ki a felsorolásból a búgó hangú Csáki Judit. Sajnos az sem derül ki, hogy az is zaklatás-e, amikor Karácsony Gergely kerüli ki flegmáskodva a válaszadást azoknak az újságíróknak, akik nem rajongják körül őt Index-módra. Mire az olvasó odaér Csáki bejegyzésében a színházi részhez, már pontosan látszik, hogy csak egy szokásos, gyalázkodó, dühöngő, Orbán- és férfigyűlölő ellenzéki pamfletet olvasunk.
Az ő bőre tényleg ezen múlik, csak az ő bőre nélkül is van színház
Az egész epeömlés apropója pedig az volt, hogy szakmai berkekben felmerült nemrégiben akár az NKA teljes átalakításának, illetve megszüntetésének lehetősége. Ettől Csáki Judit is nyilvánvalóan összerezzent, hiszen óriási elánnal küldözgette az embereket a papírból felolvasó színészek egy héttel ezelőtti modorestjére. A Revizor Facebook-oldalán is napokon át minden harmadik bejegyzés a petíció aláírására, illetve a tüntetésen való részvételre buzdított.
Minden olvasónkat kérjük, hogy írja alá ezt a petíciót! A bôrünkre megy a játék
– írták az egyikben (ha Vágási Ferinek lenne 10000 forintja, venne a Revizornak magyar „ő” betűt), és mennyire igazuk volt! A Revizor, ez a maroknyi szerkesztő által maroknyi olvasónak írt blog ugyanis kész vagyonokat kap állami támogatásként. Sőt, a támogatás mértékét elnézve még a kifizetőhely minősítés sem tűnik túlzónak. Csak az a szokatlan ebben a felállásban, hogy a jobboldali kormányzat kulturális szervezete számít a balliberális szellemi holdudvar és aktivistaréteg kifizetőhelyének.
A kormányzat és Soros is jól tartja Csáki Juditot
Diktatúra ide, a sajtószabadság korlátozása oda, Csáki Juditnak lenni bizony annyit jelent, hogy elég egy kutya által nem olvasott blogot írni, és az állam eltartja cserébe. Ez talán még annál is jobb, mint amikor az állam finanszírozta Lukács György tanítványainak és tisztelőinek kommunista magánklubját a filozófus egykori lakásában, csak mert archívumnak és könyvtárnak nevezték azt. Az NKA-támogatásokból kitűnik, hogy ha törik, ha szakad, Csáki Juditnak évente meg kell kapnia 13-14 millió forint állami támogatást ebben a szörnyű fasiszta diktatúrában, és ezt kollégiumokon átívelő egyetértés övezi (az NKA támogatásait különböző szakterületi kollégiumok ítélik oda – a szerk.). Idén a Zeneművészet Kollégium 9,5 millióval támogatta a kritikus Revizoronline portálját, míg a Színházművészet Kollégium 4 milliót tett hozzá, így összesen 13,5 milliót fizetett az állam napi egy-két kulturális cikk megjelenéséért.
Majdnem ugyanezt a pénzt bocsátotta a Revizoronline rendelkezésére 2018-ban az Összművészeti Programok Kollégiuma: 13 millió 75 ezer forinthoz jutottak egy gyengébb évben. Eggyel korábban, 2017-ben viszont a Színházművészet Kollégium adta mind a 14 milliót. Így válik érthetővé Csáki Judit elemi felzúdulása, amikor felmerült, hogy esetleg átalakul vagy megszűnik az NKA. Ezért írhatta le ekkora hévvel a megveszekedett Orbán-gyűlölő kritikus, hogy „a bőrünkre megy a játék”, hiszen neki valóban a megélhetését biztosítja a blogjára rendszeresen felszippantott közpénz.
A jobboldali „diktatúra” baloldali nyertese
Én valójában azt a jogot követelem magamnak, hogy írhassak a Katonáról, erről a Katonáról, azt, amit gondolok, jót vagy rosszat, ehhez azonban elsősorban az kell, hogy legyenek, így, ahogy vannak
– írta Csáki egy saját bejegyzésében, ugyancsak a mostani színházhisztériához kapcsolódóan. Tehát követeli a jogot. Tartsa el az állam a színházakat, főleg, ha a kormányellenes agitációt pörgetik, és persze tartsa el őt is, mert hát az mégiscsak tarthatatlan lenne, ha a balliberális értelmiségi nem tudna megélni a hobbijából! És újabban Soros sem szűkmarkú hozzá: a pénzügyi spekuláns Nyílt Társadalom Alapítványa (OSF) idén osztott először rendszeresnek ígért, nagyívű kulturális támogatásokat a magyarországi szövetségeseinek, és 6 millió forintot csurrantott Csáki Judit kis blogprojektjének.
Ha én lennék a kulturális államtitkár, nem fogadnám a csókosok hívásait, és elveszíteném az asztalomon heverő papírfecnit, amin a lista van
– jelentette ki Csáki egy februári írásában, de arra nem tért ki, mi a teendő, ha az ő neve szerepel azon a bizonyos papírfecnin, akár az NKA, akár az OSF illetékesének íróasztalán. Talán azt érzi ennyire méltatlannak, hogy a kormányzati szférától csak bő kétszeresét kapta idén, mint Gyuri bácsitól. A kettőtől viszont csaknem 20 millió forintot zsebelt be az alig olvasott blogjára, tehát elég jó megélhetést jelent ebben az állítólagos szélsőjobboldali diktatúrában baloldali színikritikus-megmondóembernek lenni.
