Gyurcsány Ferenc tizennégy éve mondta meg az MSZP-nek, hogy kicsinálta őket!
Az őszödi beszédet (2006. május 26.) egy politikai hulla mondta el, egy csomó másik politikai hullának. A magyar baloldal sajátsága, hogy ezek a politikai zombik négy évig meg tudták tartani még a hatalmat az Európai Unió, és a magyarországi liberális sajtó és értelmiségi elit támogatásával. Ezek az emberek azonban annyira féltek a hatalom elvesztésétől, hogy azonnal készek voltak arra, hogy a kormányzásuk minden hosszútávú célját feladják és mindent, az országot is feláldozzák a rövidtávú túlélésük érdekében. Vicces, hogy az egész bandából csak Gyurcsány Ferenc, a főzombi maradt a porondon mostanáig: az általa most tákolt ellenzéki koalíció mind erkölcsileg, mind intellektuálisan fényévekkel múlja alul azt a bandát, amelyik jelenleg készül Gyurcsányból vagy a feleségéből (ezt még nem meccselték le egymás között) miniszterelnököt csinálni.
Több tucat olyan ember ült szemben akkor Gyurcsány Ferenccel, akik pontosan tudták, hogy mekkora orbitális kudarc a szocialisták előző négy éves kormányzása. De az előző, számukra jólétben telt és gazdagodást hozó években tudatalattijukba tudták szorítani ezt a felismerést, illetve azt, hogy a mindkét választást megnyerő miniszterelnökük, teljesen alkalmatlan emberileg és intellektuálisan is. Gyurcsány 2006-os győzelme a továbbélő kommunista hálózatok utolsó nekirugaszkodásának volt köszönhető: még uralták a sajtót, a nyilvánosságot, és a teljes államapparátust. 2002-es győzelmük alkalmából nagyobb kádercserét hajtottak végre, mint Antallék a rendszerváltás után, és a társadalmi beágyazottságuk is a nyolcvanas éveket idézte. Nyilván kellemes volt azt gondolni, hogy ha 2006-ban győzni tudtak, akkor a Feri megoldja ezt a kormányzás dolgot, hiszen lesz rá négy éve. És soha többet nem buknak meg, mert a választási rendszer és a sajtótúlsúly ezt kizárja.
Pedig a szocialista országgyűlési képviselők nem egy, nem kettő magánbeszélgetésben, nemegyszer jobbos haverok társaságában sem tagadták, hogy 2002 és 2006 között nem kormányoztak. A derékhad, aki a nyolcvanas években szocializálódott, képes volt felismerni, hogy nagy a baj, de egyszerűen nem volt erejük, merészségük megszabadulni a Gyurcsány–Apró-klán hatalmától. Mint a kígyó, a kígyózó kígyó babonázta meg Gyurcsány a szocikat, akik bénultan, bambán hagyták, hogy szétverje őket egy kormányzásra teljesen alkalmatlan miniszterelnök.
Gyurcsány ugyanis nemcsak 2006 előtt nem kormányzott, hanem utána sem. Úgy volt miniszterelnök 5 évig, hogy senki sem tudna olyan pozitív kormányzati cselekvést említeni, amely a nevéhez fűződik. És a sajtójuk, amely ma is Gyurcsány érdekében hazudozik „reggel, éjjel, meg este”, 5 évig támogatta ebben, pontosan ugyanúgy, ahogy most is. Semmiféle kormányzati tevékenységet nem vártak el tőle; öt évig hatalmon tartották úgy, hogy nem csinált semmit. Gyurcsány Öszödön sem mondott semmit arról, hogy mit akar ezek után csinálni; ezek a kérdések sem benne, sem a hallgatóságban nem merültek fel.
A szocialisták „megbűvöltségére” jellemző, hogy sokan nemcsak retorikailag kiváló beszédnek, hanem egyenesen trendfordítónak érzékelték a politikai kalandor tartalom nélküli magyarázkodását. A kevésbé ostoba kisebbség is csak a csoportnyomásból és az önfelmentésből eredő beszűkülés utáni kijózanodás pillanataiban érzékelte – a beszéd alapján is –, hogy mekkora a baj. Megmondom őszintén, azt hittem, hogy lesz legalább 5-10 olyan szocialista képviselő, aki vállalja, hogy ezek után Gyurcsányt semlegesíteni kell. Ha másképp nem úgy, hogy olyan kormányzati szerkezet jön létre, amelyben szép csendben elvégzi valaki helyette a miniszterelnöki munkát, majd félidőben leváltják.
Az MSZP, amelynek helyzetét súlyosbította, hogy egy olyan pártra szorult, amely nemcsak azért lopott, hogy tagjai és vezetői meggazdagodjanak, hanem azért is dolgozott gőzerővel, hogy ártson az országnak és a nemzetnek. És az SZDSZ ezen céljainak Gyurcsány Ferenc felelt meg leginkább, ahogy ma is ő a legalkalmasabb – élete párjával együtt – Magyarország, a magyar államiság és a magyar nemzet végsőmegoldás-szerű eltüntetésére. Ezért van még Gyurcsány a politikában, ezért Dobrev Klára az ellenzék új csillaga, mert erre még mindig az Apró-klán maradéka a legalkalmasabb.
Utólag visszatekintve, Gyurcsány már felszámolta az MSZP-t, mire Őszödön összejöttek a párt mamelukjai. Az MSZP akkorra már elszakadt azoktól az emberektől, akikkel addig el tudta hitetni, hogy az ő érdekeiket képviseli. A választási győzelem volt az MSZP hattyúdala, különösen azért, mert gyakorlatilag a választás másnapján nyilvánvaló lett választói számára, hogy becsapta őket. Az őszödi beszédet a rendszerváltás kontextusában kell szemlélni, amely egy hosszú és egyre brutálisabb csalódássorozathoz vezetett az átlagmagyar számára. 2010-re a magyarok 95 százaléka a rendszerváltás vesztesének érezhette magát, és joggal.
Az Antall-kormány nem tudta beváltani a rendszerváltás népjóléti ígéreteit, a Horn-kormány nem is akarta. Az első Orbán-kormány sikerességéről el tudta hitetni a döntően ellenzéki média, hogy abból semmi nem jutott az átlagembereknek, sokkal többet kellett volna a Fidesznek az embereknek adnia. A 2002 utáni baloldali kormányzás az előző kormány által felhalmozott tartalékok szétosztásából állt, majd 2003 elejétől gyakorlatilag a jövő felélésére állt át érdemi jólétnövekedés és gazdasági eredmények nélkül.
A magyar átlagember és az átlag MSZP-szavazó 2006 májusában újra azzal szembesült, hogy becsapták. És 2006 szeptemberében, a beszéd kiszivárgása miatt az is kiderült, hogy Gyurcsány Ferenc ehhez nemcsak a nevét és az arcát adja, hanem még élvezi is. Gyurcsány az öszödi beszéd egyetlen politikai túlélője; ez mindent elmond a magyarországi baloldalról és a liberális értelmiségről.
