A hatásvadászaton kívül mindenben inog a bölcsődei szakszervezet vetkőzős kampánya
Feltűnő kampánnyal hívta fel magára a figyelmet a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezete hétfőn. Talán a német orvosok tiltakozási módszerét akarták lekoppintani, csak hát ott a járvány elleni védőeszközökről volt szó. És orvosok akcióztak az orvosok ügyében, nem pedig valaki más értük. Kormányellenes hangulatkeltésnek persze ez sem volt rossz, és a nyílttársadalmi média ráugorhatott azoknak a bölcsődei dolgozóknak a tiltakozására, akik nem is bölcsődei dolgozók. A történet pedig ezen kívül is, több sebből vérzik.
Covid előtt és alatt ez a mi munkaruhánk a gyermekvédelmi és szociális intézményekben
– kürtölte világgá az alsóneműre vagy ennél is jobban levetkőzött nőket ábrázoló facebookos kép, amelyet a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (BDDSZ) jegyzett. Érdemes felfigyelni a finom csúsztatásokra, mert elhamarkodott lenne ám csupán a szakszervezet nevéből bölcsődei gondozókat magunk elé képzelni. Az ő munkaruha-ügyük már 2016 óta rendezve van, úgyhogy önmagukért ezúttal nem tüntethettek; a kormány ellen tüntetni viszont valamilyen formában mindig muszáj. A munkaruhára való pénzt tehát a gyermekvédelmi és szociális intézmények dolgozóinak követelik... A bölcsődei dolgozók, pontosabban a bölcsődei dolgozók szakszervezetének gyermekvédelmi tagozata, vagyis azok a bölcsődei dolgozók, akik nem bölcsődei dolgozók.
Megkérdeztük hát Szűcs Viktóriától, mennyi bölcsődei dolgozót, illetve mennyi gyermekvédelmi és szociális dolgozót képvisel a BDDSZ. Sajnos egyik kérdésre sem kaptunk kézzelfogható választ, csupán annyit közöltek velünk, hogy ez egy reprezentatív szakszervezet, amely a törvény értelmében jogosult a dolgozók képviseletére ágazati jelentőségű kérdésekben. Azt így továbbra is csak találgathatjuk, milyen a valódi jelentősége a BDDSZ-nek, és mekkora lefedettsége van akár a bölcsődei, akár a gyermekvédelmi és szociális dolgozók körében. Ha ez nagy szám lenne, valószínűleg büszkén, nagy betűkkel írták volna meg nekünk.
Ja nem, nem úgy gondolták, csak úgy odaírták a koronavírust
Ennél is furcsább, hogy miért keverték bele a munkaruha-kérdésbe a koronavírus-járványt. A közreadott kép azt hangsúlyozza, hogy a járvány alatt és után sincs munkaruhájuk a gyermekvédelmi és szociális dolgozóknak, a bővebb magyarázat pedig azt is kifejti, hogy
a szociális- és gyermekvédelmi területeken dolgozók épp úgy ki vannak téve a nagyfokú fertőzésveszélynek, mint az egészségügyben dolgozó ápolók, orvosok stb. <…> Covid előtt és Covid alatt munkaruha nélkül kellett ellátni a fokozottan egészségkárosító feladatokat a gyermekeket és az időseket gondozó személyzet nagy többségének.
Az ember ebből arra gondolna, hogy a szükséges védőruha nélkül voltak kénytelenek szembenézni a járvánnyal az érintettek. Csakhogy a gyermekvédelmi intézményekben egyetlen koronavírus-fertőzés sem történt, és a leghírhedtebb szociális intézmény éppen nem az állam, hanem a fenntartó főváros számos mulasztását elszenvedő Pesti úti idősotthon volt. Ám nem is erről van szó. Szűcs Viktória az ATV-nek nyilatkozva elárulta, hogy ebben az esetben a munkaruha tulajdonképpen váltásruhát jelent, olyan egyszerű darabokat, mint cipő, nadrág vagy szoknya. Kíváncsiak lettünk hát, mennyiben véd a cipő, a nadrág vagy a szoknya a Covid-fertőzéstől. A szakszervezet elnökének válaszából az derült ki, hogy ez az ügy valójában teljesen független a koronavírustól, és ők valójában az emberi váladékokkal érintkező dolgozók fertőzésveszélyéről beszéltek. A járványt meg csak úgy időhatározóként emlegették a fertőzésveszélyről szóló közlésben, persze minden hátsó szándék nélkül.
Egyesek ki tudják gazdálkodni, mások nem
A munkaruhát a jogszabály értelmében a munkáltató, vagyis az intézmény fenntartója köteles biztosítani. Ez a fenntartó a gyermekvédelmi és szociális intézmények esetében lehet az állam, de egyházak, önkormányzatok vagy civil szervezetek is lehetnek. A munkaruha biztosítására fejenként évi 75 ezer forint a Szociális Ágazati Érdekegyeztető Fórum (SZÁÉF) által javasolt összeg, ezt az ágazat évi, összesen 101 milliárd forint állami támogatásából és a beszedett térítési díjakból kéne kigazdálkodniuk a fenntartóknak. A SZÁÉF viszont azt javasolja, hogy külön, csak erre a célra felhasználható finanszírozási tétel legyen a munkaruhára szánt állami támogatás, mert a költségvetési támogatás erre már nem elég.
A BDDSZ állítását, miszerint az állami fenntartású intézmények 40 százalékánál, illetve a gyermekvédelmi telephelyek 70 százalékánál nem biztosít munkaruhát a fenntartó, azonban semmivel nem támasztotta alá sem a szervezet közleménye, sem az elnök. Szembeötlő továbbá, hogy ha az állami fenntartású szociális intézmények 40 százalékánál gond van a munkaruhával, akkor 60 százalékuknál nincs. Vagyis az intézmények többsége ki tudja gazdálkodni most is a munkaruhát, csak kisebbik részüknek nem sikerül.
Mindezeket összeadva igencsak izzadságaszagú ez a hatásvadász, ám ingatag tiltakozó akció. Furcsa továbbá, hogy bármelyik, önálló világot képező szektorhoz nyúl az állam, rögtön tiltakozó sikolyok hallatszanak a központi beavatkozás miatt. Amikor viszont a fenntartók egy – kisebbik – része nem tudja kigazdálkodni a dolgozók munkaruháját, akkor jön a harsány szemrehányás, hogy az állam nem intézkedik, nem ad elég pénzt. Rég volt már közösségépítő tüntetés a Kossuth téren, edzésben kell tartani az ellenzéki tábort.
