Már a Momentum sem a régi, megvolt az első rovancsolás
Szórakoztató és tanulságos meglepetéseket okozott a Momentum hétvégi kongresszusa. Fekete-Győr András maradt például a párt elnöke, pedig korábban arról szóltak a hírek, hogy egy átlagos intellektusú embert akarnak elnöknek, mert elengedhetetlenül szükségesnek látszott a pártvezetés szakmai színvonalának emelése. Valamint eltűntek a párt két fővel kibővített elnökségéből azok is, akiket a kedvességükért annyira megszerettünk az elmúlt években. Hogy hová, azt még nem lehet tudni, de nem bújócskázni indultak az érintettek, az bizonyos.
A Momentum volt az elmúlt tíz év egyetlen olyan politikai alakulata, amelynek létrejötte nem volt megjósolható a magyar politikai élet önmozgásaiból. A rossz nyelvek szerint azért, mert a Momentum Mozgalom nem a magyar politikai élet önmozgásaiból jött létre spontán, hanem külföldi, zömmel amerikai tapasztalatok alapján hozták létre mind pénzügyileg, mind személyzetileg. Sokat elmond a magyar politikai élet viszonyairól, hogy ez a közismert ténykörülmény sem a párt szavazatszerző képességét, sem a többi ellenzéki párt hozzájuk fűződő viszonyát nem befolyásolta.
Mindenki azt hitte, hogy a Momentum tisztújítása formalitás lesz, az okosok megbeszélik, hogy ki kivel, az elnökséget is csak azért bővítik ki, mert újabb két tag jött meg az amerikai tanulmányútjáról/ösztöndíjáról, ahol civil szervezetek képviselőitől rengeteget tanult a demokráciáról és annak megvédéséről. Aztán nem.
Az ilyen ügyekben egyébként nem különösen összetartó liberális propagandagépezet is nagy hallgatásba burkolózott az eredmények kiszivárgása után, az Indextől a Nyugati Fényig. Azt tudni lehetett, hogy Fegyőr marad pártelnök, mert a homoszexuálisok házassága a XXI. században alap, de az elnökség összetétele általános meglepetést okozott. A tájékozatlanabb olvasó azt hihette az új elnökség névsorát ízlelgetve, hogy sorcserés támadást készítenek elő, a kimaradók valami nagy, hosszú, titkos amerikai tanulmányútra készülnek, ahol még sokkal többet tudnak majd meg a fékek és ellensúlyok rendszeréről.
Egészen addig, amíg a kevésbé tájékozott Momentum tagok, szimpatizánsok és szavazók tele nem szemetelték az internetet olyan kommentekkel, amelyekben minimum az értetlenségüket, de inkább az indulataikat fejezték ki. Sem választópolgárt, sem politikust, politikai elemzőt meg pláne nem lehetett találni tegnap Budapesten, aki tudta volna, hogy pontosan mi történt.
Sajnos a tagság számára meggyőző teljesítménye okán 90 százalékkal újraválasztott elnök is ebbe a kategóriába tartozik, még 24 órával az események után sem volt képes olyan magyarázattal szolgálni a köz számára, amitől nem röhög fel hangosan az ember. Persze lehet, hogy Fegyőr egy rejtőzködő politikai zseni és a legnagyobb színész, de inkább az a gyanúnk, hogy a homály a szemében ebben az esetben is valós tükre a fejében található fekete doboz belső állapotának.
Mondjuk bárkik is szerveztek rá a Momentum tisztújító kongresszusára, a szándékaikról biztos a pártelnöknek szóltak volna utoljára.
Ráadásul állítólag az ügyintézés körülményei is rendesen brutálisak voltak, az egyik legismertebb arca a pártnak az utolsó bejutó elnökségi helyért ki-ki meccsen kapott ki valakitől, akinek sem korábban, sem most, sem a jövőben nem fogjuk tudni a nevét. Az elnökségben egyébként budapesti kerületi önkormányzati politikusok szereztek többséget, miközben például megszabadultak a párt főpolgármester-helyettesétől. Ez utóbbi jó ötletnek tűnik a főpolgármester és munkatársainak eddigi teljesítménye után, nem lenne jó, ha Kerpel-Fronius Gábor másfél év múlva momentumos elnökségi tagként és főpolgármester-helyettesként magyarázkodna a Lánchíd felújításának elmaradásáról egy hatalmas kátyúba szorult autóval a háttérben.
De akkor mi történt? Ki hekkelte meg a Momentum Mozgalom kongresszusát? Egy párton belüli csoport? Külső befolyásolás áldozata lett Berg Dániel és Donáth Anna? Ki a bánat az a Körömi Attila, akinek az elnökségben történő felbukkanása olyan, mintha Kuncze Gábort vagy Vona Gábort választották volna be. Körömi Attila nevének felbukkanása már a választások idején is érdekesnek tűnt, de pártbeli karrierje egészen érthetetlen. Gyurcsány Ferenc örökbecsű szavaival élve, Körömi már látott pártot belülről, és ha valaki, akkor ő el tudta intézni, hogy a küldöttek egy jó része abban a hiszemben szavazzon rá, úgy se jut be. De ettől még nyilvánvaló, hogy a régi elnökségnek nem volt többsége a pártban. Az is egy hihető verzió, hogy nem, vagy nemcsak a pártot hekkelték meg, hanem a pártelnököt is. Fegyőr egy kicsit háttérbe szorítottnak érezhette magát az elmúlt hónapokban és lehet, hogy a „tekintélyét” felhasználva győzték meg a vidéki küldötteket, hogy új arcokra is szükség van. A szavazási metódusból kiindulva az is lehetséges, hogy a küldöttek sem tudták előre, pont azokat ütik el az elnökségi tagságtól, akik felfuttatták a pártot.
Azok számára, akik még nem manipuláltak pártszavazást elmondom, hogy szokták ezt. A különböző küldöttcsoportokkal különböző listákat etetnek meg és azt mondják, hogy az ismert név azért hiányzik róla, mert az úgy is az ő szavazataik nélkül bejut. Aztán valahogy az ismert név épp elegendő szavazólapról marad le ahhoz, hogy ne kerüljön be.
Miért vesztették el Bergék a párt feletti ellenőrzést? A fránya tagság ugyebár. A Momentum néhány száz fős világos „elvek” mentén létrehozott aktivista csapatból lett több ezres tagságú rétegpárt, amelybe a lelkes amatőrök mellett egyre több profi is belépett. A párt alapítói azt hitték, hogy a siker legitimálta őket, mint, ahogy a választott tisztségek tulajdonosai is azt hihették, hogy bérelt helyük van a vezetésben. Nehéz elhinni, de úgy látszik az amerikai tanulmányutakon nem tanítanak semmit a helyezkedésről, a pártszavazások logikájáról, a tagfelvétel ellenőrzéséről, az átlagemberek sértődékenységéről és a külső befolyásolásról (illetve csak arról, hogy mi befolyásolunk kívülről és nem arról, hogy minket befolyásolnak). És persze Gyurcsány Ferencről, aki például valamiért nagyon érzékeny a potenciális nőnemű miniszterelnök-jelöltekre, amiként újabban például, teljesen komolyan tényleg, Donáth Annát emlegették egyesek. Ferenc viszont úgy tudja, hogy Dobrev Klára lesz Magyarország következő miniszterelnöke.
A Momentum mozgalom nem hasonlít összességében semmire, amit eddig láttunk. Az egykori Kisgazdapártokban fellelhető ügynökök szellemi színvonala és műveltsége keveredik itt az egykori SZDSZ keménymagjának nagyképűségével és küldetéstudatával. Arra nagyon alkalmasak, hogy egy projekttervet, amit emilben kaptak meg angolul, tökéletesen végrehajtsanak, ha van a bankszámlán pénz, de arra nem, hogy valós időben lereagáljanak politikai eseményeket és kihívásokat. A Momentum korábbi tulajdonosainak láthatóan az sem jutott eszébe, hogy például egy bejáratott párt tagjai közül sokaknak lehetnek politikai ambíciói és MLM tapasztalatai.
Izgatottan várjuk, mi következik. Ha az SZDSZ-es metódus érvényesül, akkor Annáék elmennek valahová, kiduzzogják magukat, majd ellentámadásba lendülnek. Imádni fogjuk.
