Vajúdtak az eurokraták, bürokráciát szültek – elindult a mindenkit érintő jogállamisági kikérdezés
Új tudományos diszciplína született kontinensünkön az Ursula von der Leyen asszony elnökölte Európai Bizottság iránymutatása alapján: a nemzetközi összehasonlító jogállamiságtan. Magyarországon elsőként Hende Csaba, az Országgyűléstörvényalkotásért felelős alelnöke vizsgázott belőle a járványhelyzet miatt elrendelt digitális számonkérés keretében, ami a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy néhány a Bizottságból (-tól?) érkezett jogállamisági pedellus kérdéseket tett fel a képernyőről Hendének a magyar parlamentben megszokott törvényalkotási folyamatokról.
Az elmúlt években a Juncker vezette Európai Bizottság sokszor a látszatra sem adott és ezalatt nem azt értem, hogy Juncker meg sem próbált egyenes vonalban eljutni A pontból B pontba, hanem azt, hogyha valakinek eszébe jutott, hogy a jogállamiságot kellene vizsgálni, akkor mindig Magyarországot és Lengyelországot húzták elő a cilinderből nyertes szelvényként.
Ez lett az uniós jogállamisági vizsgálatból, avagy tanmese a brüsszeli tyúkólról
Vagyis, tetszik, nem tetszik, a jogállamisági eljárás egy politikai bunkósbottá silányult a fejlett nyugatról érkezett politikusok kezében, akik ezzel igyekeztek mindenkit fejbe ütni, akinek más elképzelési és ötletei voltak a bevándorlásról, a melegházasságról és Európa szovjetizálásáról.
A minden tagállamot érintő összehasonlító jogállamisági felmérés – eltekintve attól, hogy legalább annyi értelme van, mint fenyőgallyal mágneses rezonanciát mérni – a magyar diplomácia fényes sikere, ugyanis sikerült elérni, hogy ne mindig Lengyelországot és hazánkat pécézzék ki a gyarmattartó múltban maradt nyugati politikusok.
Mert jól indult a buli, amikor csak minket lehetett zaklatni, de most e fárasztó és idegesítő szórakoztatásból aztán, ahogy szokott, bürokrácia lett, ahol a lelkes bürokraták mindenféle mérőszalaggal és rőffel szaladnak országról- országra, hogy megmérjék kinek mekkora a jogállamisága, majd ebből számokat képezve prezentációkat mutassanak a Bizottságnak, akik értő hümmögéssel válaszolnak majd.
Az éves jogállamisági jelentés készül, amelyik az egyik fő kezdeményezése az EB 2020-as munka programjának. Ez a jelentés része annak az átfogó európai mechanizmusnak, amelyik arra hivatott, hogy védelmezze a jogállamiságot
– hívta fel a politikus a figyelmünket, milyen fontos célok valósulnak meg éppen.
Az Európai Bizottság elővesz egy „rőföt”, és megméri milyen demokratikus a jogalkotási rendszer. Ez egyébként a magyar és lengyel diplomácia sikere, hiszen eddig az eljárások ad hoc zajlottak, amelyeknek rendszerint az volt a vége, hogy a magyar vagy a lengyel jogállami működést vizsgálta valamely uniós testület. Ezzel szemben most az történik, hogy minden uniós tagállamot megvizsgálnak, így objektívebb eredményt hozhat a folyamat. Talán ennyiben előnyösebb helyzetbe kerülhetünk, hiszen nemcsak a magyar jogállamot, hanem a többi uniós tagállamot is vizsgálni fogják
– foglalta össze Hende Csaba, hogy mi történik a nyitóképen.
Objektíven és minden évben
Szándékai szerint a Bizottság egy objektív jelentést próbál készíteni valamennyi tagállamról minden évben, amihez – tudományos újdonságként – az is hozzájárul, hogy ezúttal az illetékeseket és az érintetteket is megkérdezik, nem csak az álcivil szervezeteket és a hivatásos politikai provokátorokat, továbbá a külföldi érdekekért dolgozó ügynököket.
Vagyis, míg korábban az volt a bevett, az évszázadok alatt felhalmozott nyugati állam- és demokráciabölcseleti tudáskincséből kiemelt eljárás lényege, hogy a magyar kormányra már csak a vádlottként számítottak, most a kormány a jogállamisági mechanizmus keretében a jelentés összeállításához is hozzájárulhat. Ez mindenképpen nagyszerű fejlemény.
Az elképzelés szerint később meg is fogják látogatni a tagállamokat és így fognak bizonyságot nyerni az örökké fejlődő jogállamiságról, ami évről évre magasabb, ügyesebb és gyorsabb, lassan a haladó csoportba léphet, ahol a fejlettebb jogállamok tanulnak jogállamiságot. De itt még nem tartunk – bár ez a koronavírus-járványnak köszönhető –, most még csak a digitális feleltetés keretében kellett felelni a magát Francia Gyarmatügyi Miniszter örökösének képzelő tanársegéd helyetteseknek.
Ugyan a nemzetállamok jogrendje meglehetősen nehezen hasonlítható össze, azt pláne nehéz megállapítani, hogy melyik a fejlettebb, az Unió azért tesz rá egy kísérletet, ha már ennyire ráérünk mostanában, ennyire nem történik semmi érdekes a világban.
A jogállamisági beugró vizsga a következő kérdésekből állt, amire Hende Csabának fejből kellett tudnia a választ:
- Mi a különbség a sürgősségi tárgyalás és a kivételes eljárás között, hányszor éltek e kettővel az elmúlt években?
- Hányszor adott be a kormány és hányszor képviselő törvényjavaslatot?
- Mennyi a parlamenti eljárások hossza?
- Hogy néz ki a törvényalkotás folyamata és mennyi ideig tart?
- Hogyan értékeli a törvényalkotás minőségét?
- Mi az Országgyűlés szerepe a különleges jogrendben, hogyan működik ilyen esetekben?
- Miként ellenőrzik egy-egy javaslat alkotmányosságát?
A válaszokat megkapták, az eredményt sokkal későbbre várjuk...
A kérdésekből látszik, hogy némi értelme azért van a jogállamisági vizsgálatnak, de sokat azért ne várjunk tőle. Ugyan rá lehet szánni éveket, hogy valaki összehasonlítsa mondjuk a francia és a magyar törvényhozást, de ez egy elméleti jogász-szeminárium témája inkább. Mégis, legalább hosszú lesz és unalmas, mint egy jogi képzés és kétséges, hogy a LIBE-bizottság tagjai szeretnének-e egyáltalán ennyire elmerülni a magyar államelméletben és -gyakorlatban. Mert ezek a kérdések és válaszok mindenre alkalmasak, csak autodafékre és hadüzenetek megfogalmazására nem.
A vonatkozó eljárás viszont ebben a formában már jelentősen más, mint néhány túlbuzgó libi képviselő és lelkes gyarmati feljelentő vigaszága, a brüsszeli paloták ablakából kikapart gitt, amit rághatnak. Hiszen egyszer végre legalább más országok jogalkotását is megvizsgálják. És, így nyilván kevésbé lesz célravezető bunkósbotként forgatni.
Mert ebben az esetben, ahogy lapunk mottója is szól, a végén úgyis nekünk lesz igazunk!
