Pesti Srácok

Jobboldalinak lenni igenis szexi!

Jobboldalinak lenni igenis szexi!

A ballibek pofátlanul kihasználják a fiatalokat és azt hirdetik, hogy aki jobboldali, az szégyellje magát, ezt viszont nem hagyhatjuk. Sokszor megkapom, hogy miért támogatom a jelenlegi kormányt, miért gondolom úgy, hogy Orbán Viktor egy remek vezető és miért szeretnék itthon maradni, Magyarországon élni, családot alapítani, karriert építeni. Ideje kicsit rendbetenni a dolgokat, mert a hazádat szeretni és jobboldalinak lenni nem ciki. Sőt! De mit is jelent az, ha valaki ma azt mondja, hogy jobboldali? Mit jelent ma a hazádat szeretni? Miért hiszem azt, hogy a haladó Nyugat mára keletebbre költözött, a Kárpát-medencébe? És miért nem akarok elmenni élni egyik „bezzegországba” sem?

Nem könnyű manapság fiatalnak lenni. Igaz, valójában sosem volt könnyű annak lenni és soha nem is lesz az. Minden életkornak megvan a maga nehézsége. Huszonéves korban például az utunk megtalálása a legnagyobb kihívás: megtalálni az álommunkánkat, egyetemre járni, tanulni, kezdőként elhelyezkedni egy munkahelyen. Rohadt nehéz feladatok ezek, függetlenül attól, hogy ki milyen pályán képzeli el az életét. Ami azonban ennél is nehezebb, az az, hogy megtaláljuk a magunkhoz legközelebb álló ideológiákat, politikai pártokat, eszméket, nézeteket. Ugyanis rengeteg információ ér el hozzánk ebben az időszakban; a tapasztalat nem ragad csak úgy ránk, meg is kell azt szerezni, miközben nagyon sokan akarnak bennünket befolyásolni. A közösségi média mára óriási erődítménnyé nőtte ki magát, ideológiai, politikai csaták színtere lett. Elképesztően sok információt közöl minden oldal napi szinten, amit csak nagyon nehezen lehet szűrni. Kéretlenül is elér mindenkihez a napi politika, még akkor is, ha alapból nem foglalkoznánk vele. Pedig muszáj. A politika ugyanis foglalkozik velünk, és sokan kihasználják a fiatalok tapasztalatlanságát. Mert az erőszakos és hangos kisebbség mindenképpen rá akarja kényszeríteni nézeteit az új szavazókra. Elég csak körülnézni manapság a legnépszerűbb közösségimédia-felületeken. A Black Lives Matter, az LMBTQ-propaganda tombol az Instagramon és a legfiatalabb korosztályok kedvenc platformján, a TikTokon. Elképesztő, ami ezeken az oldalakon ömlik, a ballibek parazitaként terjedtek el itt, és egyetlen céljuk van: butítani. Lebutítani a következő generációk szavazóit, hogy aztán azok az ő kedvük szerint szavazzanak, amikor arra sor kerül.

Mi, jobboldali fiatalok nem kérünk az agymosásból!

Mit is jelent az, hogy a balliberálisok agymosást végeznek a fiatalokon? Álomvilág Amerikában, el kell innen menni – mondják, mert szerintük nem trendi büszke magyarnak lenni. (Azt már nem szokták megmutatni, hogyan köveznek halálra üzlettulajdonosokat az erőszakos anarchisták.) De miért nem? Mi zavarhatja annyira balliberális felebarátainkat azon, hogy vannak, akik itthon képzelik el az életüket, Magyarországon akarnak boldogulni a jövőben is. Mi lehet a gond ezzel? Hát éppen az, hogy ezeknek a fiataloknak vannak céljaik, terveik a jövőre. Céltalan fiatalokkal ugyanis még tudnak mit kezdeni, de azokkal, akik otthonról értékeket hoztak, szilárd értékrenddel és hitvallással indulnak el a nagybetűs életbe, azokat nem tudják befolyásolni. És ez rendkívül fáj a balliberálisoknak.

PestiSracok facebook image

Mi, nemzeti érzelmű fiatalok a balliberális agymosásból köszönjük, de nem kérünk! Nekünk nemcsak a fekete életek számítanak, nekünk minden élet számít, a normalitás pártján állunk! Mi büszkék vagyunk arra, hogy egy olyan országban élhetünk, ami nem a gyarmatai kizsákmányolásával lett naggyá, ami túlélt egy hosszantartó zsarnokságot, amelyen évtizedekig élősködtek a kommunista maradványok, ma mégis büszke és erős nemzet lehet, ahol jó élni. Mert mondhat bárki bármit: ma Magyarországon jó élni, igaz, dolgozni kell, küzdeni kell, de a lehetőségek adottak. Még akkor is, ha ezt a balliberális oldal próbálja elferdíteni.

Merthogy a Soros-féle, momentumos, Gyurcsány-párti neokommunisták áldemokrata színben próbálják ellehetetleníteni mindazt, amiért a jelenlegi kormány küzd. Nekik az tetszene, ha csak az élhetne jól, aki kiválasztott, csak annak lehetne lakása, akik párttagok. Szerintük csak annak járna a támogatás, akik csókosok. Azért gondolják így, mert az ő szüleik ebben az időszakban nagyon jól éltek, megvolt mindenük, mert „jó családba” születtek. Az egyszerű „pórnép” kidolgozhatta a lelkét is, akkor sem élhetett közel sem olyan életet, mint a Kádár-hű csókosok.

A Donáth Anna-féle vicsorgó orbánfóbiás balliberálisok ezt hozták otthonról. Úgy nőttek fel, hogy minden megvolt, minden alapnak számított, semmiért nem kellett megküzdeni, mert a papa csókos volt. Ezért furcsa nekik, sőt, egyenesen irritálja őket, amikor azt látják, hogy ma már egy tehetséges, ambiciózus fiatal vagy egy vidéken élő család is jól élhet, elmehet nyaralni, sikeres lehet, anélkül, hogy bármelyik párthoz is tartozna. Pedig ezt ma simán megteheti bárki, aki szorgalmasan dolgozik, aki lát maga előtt egy célt, amelyet mindenáron el akar érni. És mondhat bárki bármit, az Orbán-kormány ebben segít. Úgy segít, hogy enged élni, nem lehetetleníti el az egyszerű polgárt sem.

Mert jobboldalinak és konzervatívnak lenni igenis szexi!

Nem attól lesz valaki menő, hogy Pride-ra jár vagy elsírja magát, amikor két kis „cuki” pasit lát egymással karöltve, mert az milyen szép, meg romantikus. Nem az a menő, ha „csakazértis” tolod a buzilobbit, hogy több követőd legyen Instagramon meg TikTokon. Nem az a menő, ha nagy szájjal harsogod, hogy el kell innen menni Angliába „mosogatni”. Nem az a menő, ha azt hiszed, Bezzegromániában aranyélet van. (Ez amúgy tényleg nem menőség, ez tudatlanság.) Menő vagy, ha küzdesz a céljaidért. Menő vagy, ha szeretnél családot, menő vagy, ha szeretnél karriert. Menő vagy, ha tanulsz, menő vagy, ha keményen dolgozol. És persze akkor vagy a legmenőbb, ha büszke vagy arra, hogy magyar vagy, és jelent neked valamit a nemzeted. Lázadni ér, de hülyét ne csináljunk magunkból!

Kiemelt kép: Facebook

Ajánljuk még

A patriotizmus maga a lázadás - Lajkó Fanni és Szűcs Gábor a Polbeatben

‎Polbeat 2024 december 16.
A mai világ arról szól, hogy egyáltalán ne legyenek nemzetek, ebben pedig a patriotizmus eszméje maga a lázadás. Nemigen maradt olyan uniós tagállam, ahol annyira hazaszeretők az emberek, mint mi, magyarok. Szerencsések vagyunk, hiszen Nyugat-Európában már kevert a társadalom, s lényegében nincs az embereknek nemzettudata - mondta a Polbeat című műsorunkban Lajkó Fanni, jogász az Alapjogokért Központ elemzője, aki másik vendégünkhöz, Szűcs Gábor jogász-elemzőhöz hasonlóan a Nemzeti Ellenállás Mozgalom alapító tagja. Szűcs Gábor ugyanerről így fogalmazott: nem elég önmagában, ha politikusok állnak ki egy ügy mellett, "nekünk is meg kell mutatni, hogy mi a fontos, mert a mi életünkről van szó". Huth Gergely kérdéseire elhangzott az is: Magyar Péter csak epizódszereplő lehet, előbb-utóbb el fog bukni és ezt ő is érzi.

Éles lőszerek és beütött, csuklyás alakok a tévészékház ostrománál – Császár Attila volt a Polbeat vendége

‎Polbeat 2023 március 11.
Hiába híresztelték az ellenkezőjét, azaz, hogy a 2006. szeptember 18-i tévéostrom idején a Hír TV és a mögötte állók szándékosan irányították a tömegeket, valójában mi oda mentünk, ahol a drámai események zajlottak, még a közvetlen feletteseinkkel sem volt idő egyeztetni róla. Gyűjtöttük az információkat az utca történéseiről, megvolt a technikánk, hogy ország-világ élőben követhesse azokat, tehát (sajnos egyedüliként a magyar médiában) a munkánkat végeztük – mondta a Polbeatben a Nézőpont Intézet Jótollú Magyar Újságíró-díjával frissen kitüntetett Császár Attila, aki az MTVA-nál, a Hír TV-nél és az Echo TV-nél végzett bő három évtizedes riporteri, szerkesztő-műsorvezetői munkájával érdemelte ki a kuratórium elismerését. Huth Gergely a műsorban lejátszotta azt az először a PestiSrácok.hu-n bemutatott, drámai belső rádiófelvételt, amelyen a lángoló tévészékházban minden bizonnyal szándékosan magukra hagyott rendőrök kiabálnak kétségbeesetten. Császár Attila válaszul kifejtette sok év oknyomozó riporteri munkája révén megalkotott teóriáját Gyurcsányék akkori, ördögi tervéről. Stefka István pedig a közös médiaháborús élményeket elevenítette fel "Csaszival", hiszen mindketten megtapasztalták, hogy milyen a sajtószabadság "balliberális" módra, amikor 1994-ben a visszatérő MSZP–SZDSZ-hatalom úgy rúgatta ki őket azonnali hatállyal a Magyar Televízióból, hogy még a hivatalos vezetőváltást sem várták ki.