Karácsony Gergely Budapestje tiszteli és megbecsüli az öreg kommunistákat
Ezentúl Budapest önkormányzata kezeli Heller Ágnes, valamint férje és harcostársa, Fehér Ferenc hagyatékát – közölte büszkén ma délelőtt Karácsony Gergely. A főváros progresszív, liberális vezetése erkölcsi kötelességének érzi a keményvonalas kommunista filozófusok emlékének babusgatását, és még a mostani, nehéz időszakban is áldoz erre pénzt. Valójában viszont ez szervesen illeszkedik Karácsony eddigi politikájába, és nemcsak a radikális baloldali ideológia miatt, hanem azért is, mert így az általa vezetett főváros továbbra is csak hülyeségekre meg fölösleges munkakört betöltő haverok fizetésére költ a fontos dolgok helyett.
A Városházán tartott keddi sajtótájékoztatón jelentették be a nagy hírt, hogy a két hagyaték örököse, Hermann Zsuzsa és Fehér György (a filozófus pár korábbi házasságaiból született gyermekei), a haladó szellemiségű budapesti vezetésre bízta a kincsek gondozását. A tervek szerint a fővárosi levéltárban elhelyezett anyagok a hamarosan létrehozandó Budapesti Iskola Intézet alapját képezik majd.
<…> létrejön egy olyan intézet, ami a progresszív gondolkodás, a szellemi gazdagság és a kulturális sokszínűség otthona lehet
– lelkendezett Gy. Németh Erzsébet, nyilvánvalóvá téve, hogy a baloldal tényleg a történelemben már többször csúfosan megbukott marxizmustól várja a progressziót meg a szellemi gazdagságot. Ez önmagában igazolja is, mennyire szörnyen rá vannak szorulva ezekre.
A Budapesti Iskola filozófusainak, tanítványaiknak és pályatársaiknak munkássága és emlékezete a magyar kultúra és kulturális emlékezet része
– hangoztatta Budapest feltehetően legokosabb főpolgármester-helyettese. Belegondolni is félelmetes, mi minden lenne még a magyar kultúra és kulturális emlékezet része, ha ehhez nem kellene egyéb, csupán átgondoltan, elvi szinten is kiszolgálni egy emberellenes ideológiát meg a törvényszerűen hozzá tartozó diktatúrát.
Szebb múltat!
A sajtótájékoztató végén Karácsony Gergely a szokásos talpig tétova modorában, zavarodott mosollyal, kezeit tördelve közölte, hogy neki halaszthatatlan főpolgármesterkednivalói miatt távoznia kell, mielőtt bárki izgalmasakat kérdezhetne az általa vezetett önkormányzat legújabb pénzköltéséről. Előtte viszont ő is nagyon szépeket mondott a Kádár-rendszert balról támadó kommunistákról, akiknek a hagyatéka nagyon fontos neki meg a végtelenül progresszív harcostársainak.
A Budapesti Iskola a szabadság és a humanizmus, a diktatúra elleni küzdelem iskolája volt
– nyilatkozott a főpolgármester, és látjuk, ez ennyire egyszerű. Így változik át egy keményvonalas kommunista diktatúra kiszolgálóinak múltja a diktatúra ellen küzdő hősök múltjává. Tulajdonképpen mégcsak hazudnia sem kellett Budapest hercegének, hiszen a budapesti iskola marxistái valóban szemben álltak azzal a diktatúrával, amelyet nem az ő köreik gyakoroltak.
Heller Ágnes féltette a demokráciát, mindennél fontosabbnak tartotta a gondolkodás szabadságát
– ezt is mondta a derék főpolgármester, és bizony ez is igaz. Igen, Heller féltette azt a népi demokráciát, amelyben nem ők a főnökök, és valóban fontos volt neki a vele egyívásúak gondolati szabadsága.
Ezek ugyanazok
Ezek a Karácsony által felmagasztalt figurák ugyanazok a radikális kommunisták, akik az '56-ba torkolló Rákosi-rendszerben még lubickoltak, majd zokon vették, hogy az elég nyilvánvaló csőd után kicsit félretették őket a hitvilágukkal együtt, ezért aztán ők is Kádár ellenzéke lettek. Ők annyira progresszívek és a kulturális sokszínűséget előtérbe helyezők voltak, hogy a valósághoz némileg hozzáigazított kádári rendszer helyett a vegytiszta marxizmust követelték. Úgy, ahogy azt Karl Marx Őszentsége az íróasztal mögött, az emberi tényezőt figyelmen kívül hagyva kiszámolta.
Amikor tehát bármely mai ellenzéki figura – legyen szó politikusról vagy szimpatizánsról – azt hangoztatja, hogy ma már nincsenek kommunisták, se kommunista-veszély, akkor érdemes az emlékezetébe idézni a marxista-rákosista hagyomány előtt hajbókoló Karácsony Gergelyt és társait.
Legalább azt is tudjuk most már, hogy mit jelentenek a gyakorlatban az olyan szépen csengő szavak, mint progresszív, zöld, szabadságpárti – amiket a főpolgármester saját magára szokott aggatni. Azt jelentik ezek a fogalmak, hogy kommunista.
Kell egy kommunista safezone
A beharangozott új budapesti kutatóintézetre vélhetően azért van szükség, mert a kommunista öregek és fiatalok máig nem heverték ki azt a lelki megrázkódtatást, amit a Lukács Archívum 2018-as bezárása okozott nekik. Akkor a Lukács-tanítvány Heller Ágnes is nehezen viselte, hogy beszüntették a mestere lakásán évtizedeken át állami pénzből üzemeltetett értelmiségi Auróra Presszót. Emlékezetes, hogy az általuk máig siratott „intézmény” több „kutatót” is eltartott, miközben például csak előzetes bejelentkezéssel lehetett bejutni oda. Tragédia persze aligha történt, hiszen nem valószínű, hogy ez sokakat eltántorított volna a Magyarország-szerte világhírű társadalomtudós, Lukács György életművének kutatásától.
Sokkal inkább arról volt szó, hogy a Lukács Archívumban dolgozók és sleppjük úgy bandázhattak az egykori népbiztos tágas, hithű kommunistához képest meglepően nagypolgári lakásában, hogy ezért még fizetést is kaptak, és közben senki sem ellenőrizte, történik-e munkavégzés, pláne hasznos. Ez olyannyira eldurvult, hogy volt, aki jóformán a teljes felnőttkorát itt töltötte. Az archívumnak helyet adó lakás lezárása is azért volt szükséges 2018-ban, mert még ekkor is ott héderelt egy 2016-ban nyugdíjba ment munkaerő, aki amúgy 38 évig rendezgette Lukács György hagyatékát. Tulajdonképpen álommunkahely volt ez a dolgozni nem akaró kommunistáknak, akik sűrű cigifüstben, állami csecset szopogatva beszélhették itt meg, micsoda szoros pórázon tartja őket az orbáni diktatúra, holott a diktatúra működtetése nekik, kommunistáknak lenne kizárólagos előjoguk.
Egy évvel később aztán Hellert is magához szólította az osztályharc első titkára, és immár az ő, valamint második férje hagyatékára hivatkozva alkalmazhat közpénzből sok-sok nélkülözhetetlen marxista kutatót a fővárosi önkormányzat. Ha dekódoljuk Karácsony és Gy. Németh szavait, akkor világos, hogy az új intézménytől is a Lukács Archívumra jellemző, nélkülözhetetlen tudományosságra számíthatunk.
