“Rendszerszintű” trükközések a Magyar Tudományos Akadémia minősítési rendszerében
Úgy tűnik, hogy a mai magyar tudományos elitben vannak olyanok, akik az előmenetelüket nemcsak a tudományos munkájuknak köszönhetik, hanem trükközésnek. Erről az Akadémia belső életét jól ismerő forrásaink számoltak be. A rendszer lényege, hogy tudományos publikációk rögzítését olyan adminisztrátorokra bízzák, akik “függő” helyzetben vannak bizonyos kutatóktól, akik így meg nem érdemelt előnyökhöz jutnak. Neveket szándékosan nem említünk ebben a cikkben, mert nem feladatunk egyes tudósok megítélése, hanem magára az inkorrekt rendszerre kívánjuk felhívni a figyelmet.
A Magyar Tudományos Művek Tára tartalmazza a hazai kutatók valamennyi tudományos publikációjának bibliográfiai adatait. Ezek az adatok – az MTA törvényben biztosított felhatalmazással – képezik alapját az egyének és kutatócsoportok pályázatai értékelésének, a tudományos előmenetelhez szükséges teljesítmény mérésének, intézmények és doktori iskolák akkreditációjának. Egyszerűen fogalmazva a kutatási pénzek elosztása, egyéni karrierek és intézmények működése is nagyban függ az MTMT-ben rögzített adatoktól.
Legfontosabb adatok a kutatók által közölt publikációk bibliográfiai azonosítói (szerző/szerkesztő, közlemény címe, megjelenés helye, ideje) és az ezekre a publikációkra érkezett hivatkozások megjelenésének bibliográfiai adatai. A publikációk jellegük szerint (pl. szakcikk/könyv, szerzői/szerkesztői munka) különböző kategóriába soroltan kerülnek rögzítésre. Mivel nem minden publikáció azonos súlyú a teljesítmény értékelésnél (pl. a szerkesztői munka nem minősül tudományos teljesítménynek), ezért kulcsfontosságú, hogy a besorolások pontosan történjenek.
Minden az adminisztrátorokon múlik
Az adatbevitel két módon történhet: a publikációt jegyző egyén vagy az intézmény által felhatalmazott adminisztrátor révén. A hitelesítést minden esetben az intézményi adminisztrátor végzi, aki gyakran függő viszonyban van az adatot rögzítőtől. Ezen azt kell érteni, hogy például az adott intézet alkalmazottja “könyveli el” a saját főnökei publikációit. Azt csak találgatni lehet, hogy erre a feladatra miért nincs egy független osztály vagy munkacsoport? Ez a függő viszony már önmagában etikátlannak tekinthető, de a helyzetet csak súlyosbítja a túlbürokratizált adminisztrációs folyamat. A bonyolult adatbeviteli felület és a közlemények folyamatosan emelkedő nagy száma óriási terhet rónak az intézményi adminisztrátorokra. Emiatt is gyakran támaszkodnak a kutatói adatbevitelre, a hitelesítés előtt gyakran csak felületesen ellenőrizve azok helyességét. Sőt, tegyük még hozzá, a képzettségük se megfelelő bizonyos dolgok megértéséhez és feldolgozásához.
A folyamatot belülről ismerők elmondása szerint az adatrögzítés a kulcsa minden további felhasználás hitelességének. A szándékos, vagy hanyagságból adódó inkorrekt adatrögzítés igazságtalan helyzetet teremthet a pályázati pénzekért, előléptetésért folyó versenyben. Vagyis megengedhetetlen versenyelőnyben van az a kutató, aki ezt az adminisztrációs folyamatot érdemben befolyásolni tudja.
Forrásaink szerint erős a gyanú, hogy vannak olyan személyek, akik visszaélnek a rendszerrel és szisztematikusan „félrekönyvelnek" publikációkat, így növelve a látszólagos tudományos teljesítményüket. Igen gyakori, hogy szerkesztők szerzőként tüntetik fel magukat a publikációnál, így tudományos műveikként számolják el a közleményt, ami így már jogosult idézetek gyűjtésére, ezáltal az úgynevezett Hirsch-indexük növelésére. Az is bevett gyakorlat, hogy egy magyar nyelvű könyv idegen nyelvű változata, mint egy másik mű jelenik meg, így két vagy több bőrt húznak le ugyanarról a tudományos munkáról.
Bejutás a tudományos elitbe
A szabálytalan eszközökkel (tudatosan, vagy véletlenül) élő kutatók jelentős előnyt szerezhetnek a becsületes és figyelmes kutatókkal szemben. Úgy tudjuk, a legutóbbi akadémikusválasztás jelöltjeinek MTMT-adatai között is jócskán találni “téves” bejegyzéseket (pl. a "tudományos könyv szerzője" bejegyzésben olyan tételek is szerepelnek, amik nem azok). Persze bármelyik kutató, ha becsületes, és észreveszi, hogy neve mellett olyan “jó pontok” szerepelnek, amiért nem dolgozott meg, akkor kérhetné az adatok korrekcióját. De az ilyesmi a legritkább esetekben szokott megtörténni. Így a tudományos elitnek számító akadémikusok közé is bejuthattak olyanok, akiknek e nélkül a ,,kozmetikázás” nélkül jóval gyengébb volna a tudományos teljesítménye.
Ugyanígy kutatási pénzeket nyerhettek ilyen módon. Tehát ez a folyamat ily módon már közpénzek felhasználását is érinti. Továbbá az Akadémián a közelmúltban új vezetés kezdte meg munkáját, amelynek nyilván érdeke, hogy a rendszerből eltűnjenek az anomáliák. Másrészt a Magyar Tudományos Művek Tára körüli problémák megoldása azért is fontos lenne, mert most folyik az akadémiai kutatóhálózat átalakítása.
Érdemes még egy rövid kivonatot idézni az idevágó elnöki határozatból:
Az MTA Könyvtár és Információs Központ, mint akadémiai költségvetési szerv közreműködésével tudományos művek (tudományos alkotás, tudományos publikáció, doktori értekezés) és annak tézisei. MTA doktora értekezés és annak tézisei adatait tartalmazó nemzeti tudományos bibliográfiai adatbázist működtet, amely bibliográfiai hitelesség szempontjából ellenőrzöttnek kell lennie, és a hitelességének biztosítása az Akadémia közfeladata.
Idézet a Magyar Tudományos Akadémia dokumentumaiból:
Magyar Tudományos Művek Tára (MTMT) nemzeti bibliográfiai adatbázis kötelezően feltünteti a költségvetési szerveknél foglalkoztatottak jogviszonyuk keretén belül megalkotott és megjelentetett tudományos publikációinak, valamint azoknak a tudományos munkáknak az adatait (címét, első megjelenési helyét, a szerző és a tudományos közlemény felett rendelkezni jogosult nevét, illetve megjelenését), amelyek írásakor szerzőjük tudományos mű létrehozására irányuló, a költségvetésből származó támogatásban – például Bolyai-ösztöndíjban – részesült.
A fentiekből is látható, hogy ez a rendszer mennyire alapvető egyes kutatók munkájának minősítésének szempontjából, ezért érdemes lenne minél előbb az itt kialakult problémákat tisztázni.
Induló kép, forrás: MTA Facebook-oldala
