Stumpf András: Brüsszel ne pénzt küldjön, hanem indítson eljárást Magyarország ellen!
„Kimagasló kulturális érték”, „népújság”, „viszonyítási pont” – ilyen és ehhez hasonló szavakkal koszorúzta meg tegnap az Index friss sírhantját Stumpf András és Veiszer Alinda. A sziporkázóan független-objektív zsurnaliszták egyetértettek, hogy a honi sajtószabadság végromlásban van. Stumpfban ennek kapcsán fogant meg az ötlet: Brüsszel ne pénzt küldjön a haldokló sajtónak, inkább indítson kötelezettségszegési eljárást Magyarország ellen...
Ha az embert szemlézi az Index, akkor úgy érzi, már csinált valami fontosat. Az Index egy viszonyítási pont volt, és rossz, hogy ez már nincs – adta meg a tegnap délutáni Index-sirató szeánsz alaphangját Veiszer Alinda. (És Veiszert mint televíziós mikrofonállványt, mivel mindig megfelelően kérdezett a megfelelő emberektől, sűrűn szemlézte az Index. Például a G-nap utáni Hír TV-s interjúit, melyekben a ballib kulturális brancs legismertebb arcainak kérdezett alá bágyasztó stílusban.) A Republikon Intézet pódiumbeszélgetésének másik vendége Stumpf „Igazikonzervatív” András, a Válasz Online újságírója volt, aki még Alindánál is jobban képes volt elalélni a „beszántott” Indextől. András szerint az Index „kimagasló kulturális érték” volt, maga a „népújság”.
Az Index összekötötte a nemzetet, ezt olvasták fideszesek, jobbikosok, balosok
– hatódott meg András. Majd gyorsan megosztott egy személyes, ŐHOZZÁ is kapcsolódó történetmorzsát a nézőkkel: eszerint amikor ŐK megcsinálták a Válasz Online-t, az lebegett az Ő szemük előtt, hogy olyanokat írjanak majd ŐK, hogy azokat az Index átvegye.
Persze, mint azt már karonülő honfitársaink is tudják, az Indexet a fene se szántotta be, senki sem akart/próbált beleszólni abba, miről mit írjanak/hazudozzanak, csakhogy egy házon belüli balliberális pofozkodás odáig fajult, hogy a teljes szerkesztőség látványosan fölmondott. Mikor ezzel megvoltak, a szétszéledő társaság ráfogta az egészet a Fideszre, és azóta is erről panaszkodnak a külföldi fősodratú ballib sajtónak szakmányban. Azóta kiderült, hogy Dull Szabolcs ex-főszerkesztő Dobrev Klárával és Nyakó Istvánnal egyeztetett, mielőtt szétbarmolta a szerkesztőséget, nyilván, tök véletlenül. Ám ez az információ sajnos nem került elő a tegnapi Veiszer–Stumpf-beszélgetésben, valószínűleg nem találták elég lényegesnek.
Veiszer Alinda közölte: csomó dolgot azért tudtunk meg a világról, mert az Indexnél olyan tehetséges gyerekek dolgoztak, mint Dezső András. (Az a Dezső, aki teljesen véletlenül szokott fölfedezni harminc évvel ezelőtti cikkeket az okinawai könyvtár alagsorában, illetve random grúz állampolgárok azonosításában is otthonosan mozog – A Szerk.) Alinda szerint „megborítja” a magyar médiát, hogy nem lesz, aki fölhangosítsa a többi független-objektív sajtótermék híreit, mint például a Válasz Online-ét. Veiszer különösnek nevezte, hogy a kormányzat gyakorlatilag kétévente megszáll, „kiüresít” egy-egy „független” műhelyt. Majd sorolta: köztévé (2010), TV2 (2014), Origo (2016), Simicska-birodalom (2018), Index (2020). Mint tudjuk, a fölsoroltak mindegyike a függetlenség és az elfogulatlanság szobra volt a megszállás előtt...
Alinda viccesnek nevezte, hogy mindig piaci okokra hivatkoznak a hatalomátvételek előtt. (Érdekes, 2010 előtt Alinda elvbarátai mindig halál komoly ábrázattal magyarázták a sajtó nélkül vergődő jobboldali siránkozóknak, hogy „A piaci folyamatokba nem szabad beleavatkozni”, illetve „Akinek tévé kell, vegyen magának”. Hát, a jobboldal megfogadta a tanácsot és vett – ám Alindáéknak ez most láthatóan nincs ínyére. Most már nem jók azok a piaci folyamatok) Stumpf is rácsatlakozott erre: ő sem érti, miért nem lehet piacvezető sajtótermékeket (mint amilyen a Népszabó is volt, most meg az Index) fenntartani. (Javaslom Andrásnak: vegye meg őket, és próbálkozzon a fenntartásukkal! – A Szerk.) András itt tehát az összeesküvés-elméletek vadvizeihez érkezett, ám a parton hátrahőkölt, visszafordult, s jelezte: a maga részéről amúgy kizártnak tartja, hogy Gyurcsány vagy Orbán ördögi terve irányította volna az indexes eseményeket, mert akkor nem ilyen bénán történik minden.
Ezután a jelenlévők borkaiztak egy keveset. Veiszer úgy vélte: az Indexnek komoly szerepe volt a Borkai-ügy fölfuttatásában, s emiatt kell most veszniük. Stumpf szerint viszont a videó magától is óriásit ment. András ezen a ponton ismét jelentőségteljesen megsimogatta az Index buksiját: szerinte iszonyatosan kiegyensúlyozottak voltak, mivel ugyanúgy címlapon tartották a kispesti szocialista Lackner narkós videóját, mint Borkaiét, pedig „újságírószakmai szempontból” nem is lett volna indokolt, mivel az a videó meg sem közelítette a borkaisat.
Veiszer Alinda fájdalmasan megjegyezte: szükség lenne egy nagy lapra, ami nem az Origo. (Ekkor a háttérben panaszosan fölsírt a hvg.hu, a 24.hu és a 444.hu.) Később kisebb nézeteltérés támadt a stúdióban: Stumpf szerint az Indexnek a kormánypárti politikusok paranoiája miatt kellett vesznie. Azt, hogy a politikusok úgy általában paranoiásak, András onnan tudja, hogy Ő sokszor beszélgetett politikusokkal és Ő megtapasztalta. Veiszer szerint viszont dehogy félt a kormány az Indextől, pusztán „politikai racionalitás” mozgatta Orbánékat a portál kicsinálásában.
Stumpf úgy értesült, már tucatnyian vannak olyanok az ex-indexesek között, akiknek anyagi gondjaik vannak. „Zrínyisen heroikus volt a kirohanás a várból”, ugyanis nincs elég hely a meglévő lapoknál nekik – tette hozzá. Egyébként sajnálja, hogy az indexesek két nagy pillanatot is elszalasztottak a pénzgyűjtésre. Most már azonban késő – panaszolta Stumpf –, ugyanis telik az idő, és a nézők valószínűleg már rohadtul unják ezt az Index-témát. (Ez speciel igaz. De akkor mi a fenének kellett ez a Republikon-rendezvény? – A Szerk.) Ezután megrótta Dullékat, hogy nem kezdtek újra tarhálásba, majd leszögezte: az előző tarhálási kampányuk bevétele Orbán Viktoré, a NER-é lett. Veiszer itt közbevágott, hogy ez nem igaz, ám András rövidre zárta a vitát: de.
Én nagyon drukkolok, esküszöm, hogy felépüljön egy új (Index). Iszonyú nagyot sérült a sajtószabadság. Az elérés, a hírek elérésének az esélye sérült
– sopánkodott Alinda.
Brüsszel csapjon oda Magyarországnak!
A hangulat – fura módon – innentől egyre oldottabb lett. Stumpf anekdotázni kezdett: „Csekkolni kell, hogy az Index írt-e róla, és ha igen, akkor nem fake”. Majd ismét áttért kedvenc témájára: önmagára. „MI tényleg olyanok VAGYUNK, mint ők (mármint az emberek), és nem hazudunk MAGUNKRÓL.” Ezután Veiszer és Stumpf is megegyeztek abban, hogy az újságírókat nem szabad egy lapon említeni a kormányzati propagandistákkal, akik a legalja. Ennek kapcsán legsűrűbben az Origót emlegették, és bosszankodva megjegyezték: sajnos ez a portál továbbra is nagyon olvasott, hiába nem tetszik nekik.
Az állami sajtóhirdetések kapcsán Stumpf azon puffogott, hogy Brüsszel pénzt akar küldeni a magyar médiának, holott inkább kötelezettségszegési eljárást kellene indítania Magyarország ellen a versenyjogi szabályok megszegése miatt. Ugyanis az állami beavatkozás brutálisan torzítja a piacot – emelte föl mutatóujját. Majd azt javasolta, ne kaphasson hirdetést, aki nem auditáltatja magát; aki pedig igen, az is csak az elérése arányában. Veiszer Alinda is panaszkodott egy sort az állami hirdetések miatt. (A háttérben fölsírt a Népszava.) Bezzeg a franciáknál az egész lappiacot segíti az állam, nem csak „A” vagy „B” lapot – mesélte a riporternő, s láthatóan maga is elhitte ezt a sületlenséget. (Mint tudjuk, a francia állam mindenben jobb, mint mi, s a liberálisok ezen okfejtésből kiindulva szokták eladni a magyar közművagyont francia állami cégeknek – A Szerk.)
Végül még egyszer összekapott a páros azon, etikus-e most belépni újságot írni az Indexhez. Veiszer szerint a „szakmai szolidaritás” miatt nem. Stumpf viszont közölte: ez „erkölcscsőszség”, nem vagyunk szakmai bírái másoknak. (Éppen csak a propagandistáknak, őket lehet bírálni – A Szerk.) Ám András később mégis beadta a derekát: azt mondta, a távozók hátbaszúrása lenne most fölcsapni indexesnek, ezért NEKI esze ágában sincs például Index-főszerkesztőnek elmenni, bármennyit kínáljanak is NEKI. Ebben aztán szenvedélyesen egyetértettek, és az Index-sirató est meglepően kedélyes hangulatban ért véget.
Akinek ezek után még van kedve végigszenvedni a másfél órás litániát, IDE kattintva megteheti.
