Bírná ezt kitartással Indiana Jones? – Egy fémkeresős csatatérkutatás tanulságai (VIDEÓ)
Amennyit használt Indiana Jones a régészet, mint szakma megítélésének, ugyanannyit ártott, hiszen azt sugallja: ha kellőképp bátor és szerencsés valaki, mesés kincsekre bukkanhat. A régész szakma, a fémkeresős szakma azonban valójában nem ilyen, sokkal inkább sziszifuszi munka, amely azonban megkerülhetetlen – derült ki azon a fémkeresős csatatérkutatási alkalmon Mohács mellett, amelyen stábunk is meggyőződhetett arról, hogy ez a munka türelmet, kitartást és alázatot követel. Videónkban többek között arra keressük a választ, hogy a mohácsi csata megértéséhez miért is fontos az ütközet után maradt fémmaradék feltárása, de az is kiderül: a Kárpát-medence egyik leggazdagabb vidéke nemcsak a csata emlékeit, hanem a korábbi ősök életének nyomait is őrzi...
Mohács határában fordult le a konvoj, amelynek végére portálunk autója is felzárkózott, hogy mélyen, a végeláthatatlan szántóföldek között felkeressünk egy egykor, még a török hódítás idején is lakott, azóta elpusztult települést, Lajmért. A szokatlanul erős szeptemberi verőfényben a kisbuszokból csakhamar előkerülnek a fémkeresők, hogy egy gyors eligazítást követően a csapat szétszéledjen a földeken. Mozdulataikkal, mintha a levegőt kaszálnák, sorban egymás mellett, lépésről-lépésre haladnak, amíg a műszer jellegzetes hangja fémet nem jelez a föld alatt. Az első pillanattól látszik: ehhez a különleges hobbihoz nagy türelem és kitartás kell.
Már korábbi kisfilmünkben is foglalkoztunk a jelenleg is zajló mohácsi csatatérkutatásról, amelynek apropóját egy nemrégiben feltárt tömegsír adta. A feltárás jelentősége több oldalról is megvilágítható, hiszen a csontmaradványokból a jelenlegi technológiai lehetőségek révén akár a csatában elesett hősök ma élő leszármazottait is fel lehet deríteni. Másrészt, amennyiben bebizonyosodik, hogy a csatában részt vett keresztények tetemeit rejtette a tömegsír, méltó temetés keretében helyezhetik őket örök nyugalomra.
A csatatérkutatásnak van ugyanakkor egy "roncsolásmentes" ága, amelyet szaknyelven műszeres lelőhely-felderítésnek neveznek: ebben a konkrét esetben fémkeresőkkel pásztázták végig az egykori, a csatatér közelében fekvő, elpusztult települést. A videónkban is megszólaló Varga Szabolcs történésztől megtudtuk: az ősidőktől lakott terület rendkívül gazdag, a dunai öntésnek köszönhetően Magyarország egyik legjobb minőségű földjeivel rendelkezik, így a leletek között is szép számmal kerültek elő például római pénzérmék, amelyek jóval az 1526. augusztus 29-ei csata előtt kerülhettek a föld alá. Mint megjegyezte,
avatatlan szemnek kevés érdekességet nyújtanak ezek a leletek, de ha megvan mögötte a történet, hogy hogyan kerülhettek a földbe, akkor rögtön megelevenedik és érthetővé válik, miért is fontosak és jelentősek.
És valóban, hiába is kértük előző nap, hogyha máshogy nem megy, ássanak el legalább egy páncélos katonát a kamera kedvéért, a fémkeresők és a régészek rendíthetetlen türelemmel és derűs nyugalommal szedegették a fémdarabokat, annak ellenére, hogy Salamon kincse nem került elő. Hogy miért nem, arra egyszerű a magyarázat. A nyertes fél a csata után, ami mozdítható volt, elvitte. Az értékes fegyverek, vértek, pajzsok, ágyúk helyett a csata helyszínén jellemzően csak a "szemét" maradt, ólomlövedékek, vasnyílhegyek, felszerelés-töredékek.
Adódik tehát a kérdés: minek turkálni egy egykori csata szemetében, milyen információkkal szolgálhat pár érme, nyílhegy, ólomgolyó, csatok és egyéb fémmaradék? És persze, hogy miért is éri ez meg meglett férfiembereknek, hogy erre áldozzák a hétvégéjüket a porban ázva, a naptól égetve? Honnan ez az alázat, ez a türelem? A portálunknak nyilatkozó Sándor Lajos, detektoros lelőhely felderítő elmondta: véleménye szerint minden férfiember úgy születik, hogy benne van a kincskeresés vágya, de a fémkereső számára sokkal több a szürke hétköznap, mint a valós találás, ezért a szenvedély tüze hamar ellobbanhat.
Én köszönöm szépen, még mindig lobog bennem ez a történet, és minden pillanatát élvezem
– teszi hozzá, bár megjegyzi:
ha egy olyan területet járunk le, ahol kevés a találás, az jóval fárasztóbb, bár a negatív eredmény is eredmény, még ha nem is szeretjük.
A munka lényegéről pedig úgy fogalmaz: a találatokat GPS-koordinátákkal látják el, amely végül kiad egy olyan pontfelhőt, amelyen megmutatkozik, egy adott területen hol és milyen korszakokban éltek, mi történt a terület lakóival, amely így lényegesen fontosabb információ, mint egy régi tárgy önmagában.
Bár fémkeresőt bárki vásárolhat, használata engedélyhez kötött. Ugyanakkor büntetlen előéletű civilek a múzeumokkal és az örökségvédelemmel együttműködésben folytathatnak ilyen tevékenységet. A területen a Mohács 500 Csata- és Hadszíntérkutató Egyesület végzi önkéntesen, finanszírozás nélkül 2016-tól feltáró munkáját.
Fotó/videó: László Petra/Susánszky Mátyás
