Kemény idők előtt áll a színművészetis bolhacirkusz – Gyurcsány bejelentkezett a porondmesteri állásra
Újabb szabadversében nyugtatott meg mindenkit hétfőn Gyurcsány Ferenc arról, hogy nem ő áll a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) hallgatóinak bolhacirkusza mögött, ám mivel erről senki nem kérdezte a Demokratikus Koalíció (DK) elnökét, okkal gyaníthatjuk, hogy a politikai nyilatkozat egyfajta beismerés. Gyurcsány pályafutását politikaice elemezve adódhatna egy másik verzió is, amely szerint valóban nem ő áll az egy hete tartó handabandázás mögött; ha így lenne, akkor viszont nagyon szeretne részt venni a történetben. A legfrissebb szabadvers a korábbiakhoz hasonlóan nem éri el a Mester eddigi csúcsteljesítménye, az őszödi beszéd hatásfokát, jó hír ugyanakkor, hogy immár több, mint tizenegy éve nem kell meghallgatnunk azt, amikor Ferenc miniszterelnökként kollektív lecseszést tart az övéinek.
Nem én állok a színművészetis diákok mozgalma mögött. Egy egész világ áll mögöttük. Annak persze tagja vagyok. Ezek a lányok és fiúk először magukért, egyetemükért, a szabadságért, a függetlenségéért álltak ki, de mára ez sokkal több lett. Ma az SZFE autonómiájáért folytatott küzdelem az egész ország szabadságvágyát példázza. Elég volt! Elég volt az őrületből, a térfoglalásból, a megalázásból. Elég a nemzetinek hazudott erőszak kultúrából, a haza, az emberek millióinak meggyalázásából.Ha ezek az egyetemisták jól teszik a dolgukat, akkor példát és erőt mutatnak mindenkinek, hogy nem kell tűrni. Ha értik, hogy mennyi embernek adnak most reményt, akkor ők is reményt adnak a többieknek. Reményt, hogy nem csak saját egyetemük, hanem a haza, mindannyiunk otthona is fontos. Hogy a küzdelem mára nem csak az egyetememért folyik, hanem egy szabad Magyarországért. Legyenek áldottak! Legyenek erősek! Legyenek bölcsek!
– írta hétfőn Ferenc, ezúttal nem az övéinek, hanem akiket az övéinek szeretne tudni. Mivel Gyurcsányt senki nem kérte állásfoglalásra az ügyben, a legerősebb lehetséges verziónak azt kell tekintenünk, hogy bejegyzése egy beismerő vallomás, tettének okai pedig a következő napokban úgy derülnek ki, hogy azokra maga fog magyarázatot adni. Mivel sem szerkesztőségünk tagjai, sem olvasóink nem tudják kordában tartani napokig a kíváncsiságukat, az üzenetet most kell megfejtenünk. Ehhez a szabadvers sorai között kell olvasnunk, ezzel a módszerrel pedig gyorsan kideríthetjük, hogy az SZFE ovisainak hallgatóinak követeléslistáját valamelyik baloldali politikai műhelyben írták. Mivel az LMP-t a közéletben már szinte csak két nem LMP-s, Hadházy Bernadett és Szél Ákos képviseli, és ők egész mással, a mindenbe Orbánt vizionálással foglalkoznak főállásban, ezt a szálat elvarrhatjuk. Szóba jöhetne az MSZP, de a Kunhalmi-Bangóné kultúrpolitikai csatársor nem tudta volna a követelések tíz pontját hejessirásí híbákk nélkül leírni, igaz, a valódi szerzők sem. Ha egy kicsit jobban elmélyülünk a sorok közötti olvasás képességében, akkor hamar rájöhetünk, hogy a követeléseket valahol a Teréz körút környékén fogalmazták meg; ezt abból lehet biztosan tudni, hogy a tíz pont mindegyike értelmetlen. Ha egyúttal megvizsgáljuk azt is, hogy melyik ismert baloldali alakulatnak van a Teréz körút környékén főhadiszállása, az egyetlen találat a DK lesz. Erősíti ezt a verziót, hogy a Gyurcsány-párt kommunikációja köszön vissza a diákok követeléseiben, amelyeknek a konszenzus keresése helyett egyetlen üzenete van, mégpedig az, hogy NEM. Ezt korábban a DK vezette be, mert támogatói többet megértenek abból, ha a politikai versengés, mint kifejezés helyett bevezetik a lámpavasat, vagy nem azt mondják, hogy nem értünk veletek egyet, hanem azt, hogy lógni fogtok.
Az SZFE bolhacirkuszának szereplői nem veszik észre, hogy nem ők a porondmesterek, sőt, egy pillanatig sem voltak azok. Kezdeményezésük sosem volt független, civil, azt a baloldal bűzös boszorkánykonyháiban ötlötték ki; épp ez az, ami a kezdettől hiteltelenné tette az egész handabandázást. Ugyan melyik épp leérettségizett kamaszt érdekelte volna, hogy ki a kuratórium vezetője, vagy ki a gazdasági igazgató? Aki színész, rendező akar lenni, az nem aszerint választ pályát, hogy ki a diri a kiszemelt intézményben. Ez olyan, mintha nem az alapján választanánk ki a bevásárlásainkhoz a közértet, hogy melyik van közelebb a lakóhelyünkhöz, hol jobb, minőségibb, olcsóbb a portéka, hanem az lenne a szempont, hogy a pénztáros Erzsike kire szavazott az önkormányzati választáson. Amikor a Diákparlament sorozatos tüncikre hívta az erre fogékonyakat, a szervezők eleinte szigorúan kikötötték, hogy nem engedik felszólalni a baloldali politikusokat, mert tudták, hogy az hova vezet. Gyurcsányék eleinte csak beszivárogtak a tömegbe, aztán lett egyre több szelfi, poszt, majd hamarosan a mikrofonokat is megkaparintották, az eredeti szónokok pedig mára egytől egyig feledésbe merültek, már a Magyar Hang Mi lett vele rovata sem foglalkozik velük. Az SZFE diákjainak is kijár az a bizonyos negyedóra hírnév, együtt nagyjából ennyit szerepelnek ezekben a napokban a híradók vágóképein, de végül az egész álságos cirkuszt azok a baloldali politikusok – élükön Gyurcsánnyal – fogják teljesen széttrolkodni, akik az egészet kigondolták a színfalak mögött, és akik most hüppögve biztosítják a fiatalokat az együttérzésükről.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
