szfe-ügy
A nemzeti lét a tétje a XIX. század végétől zajló kultúrharcnak: a Galilei Körtől az SZFE-ügyig (PS-elemzés)
Az életpárti és az életellenes erők küzdelmét bemutató sorozatom mai fejezetében a kultúra szerepéről ejtek szót. A kultúráéról, amelynek jelentősége felbecsülhetetlenül nagy, hiszen a társadalom nézetrendszerének kialakítására és formálására elsősorban ez a terület jelenti a kulcsot. Ezért van hatalmas szerepe annak, hogy ki szab irányt a kultúrának, ki tud annak a zászlaja alatt eszmeiséget, gondolatvilágot terjeszteni, népszerűsíteni, elfogadottá tenni, illetve mely alkotók, művészek alkotását, teljesítményét teszik kiemeltté és helyezik előtérbe. A kultúra mindezek okán a nemzettudat és az évezredes értékek egyik legfontosabb őrzője is, ezért számít az életpárti-életellenes harc kulcsfontosságú területének. Rákay: A régi SZFE hallgatóinak több, mint nyolcvan százaléka már bejelentkezett a megújult egyetemre
Hiába a ballib hergelés és hiszti, az SZFE-karaván azért csak halad... – írja közösségi oldalán Rákay Philip kommunikációs szakember. Rákay szerint hiába minden ballib fondorlat, a nyári szabadegyetemnek színlelt hivatásos forradalmárképzés, a piros-fehér szalagok városszerte, a szervezett SZFE-s egyetemfoglalás, a háttérből hergelő ballib véleményvezérek és politikusok, a színházi és filmes szakma hangoskodóinak belterjes összezárása, a permanens tüntike, a világmegváltónak képzelt papírmasé forradalom, a sárga egyenmaszkok, a sírás-rívás a kultúra haláláról, a hollywoodi sztárok roppant „spontán” szolidaritása, na meg Bródy János szekunder szégyent keltő, bántóan műkedvelő dalocskája, az SZFE-karaván azért csak halad...