Pesti Srácok

Radics Béla a beatkorszakban – Új könyv mutatja be a Gitárkirály életét, munkásságát (PS-videó!)

Radics Béla a beatkorszakban – ezzel a címmel jelenik meg a napokban Bálint Csaba könyve, mely a tragikus sorsú zenész azon korszakát dolgozza fel, amikor még kevésbé volt ismert. A kötetet vasárnap mutatták be a Magyar Rockhírességek Csarnokában, a szerzővel Szentesi Zöldi László újságíró beszélgetett. Bálint Csaba – aki egyébként a Rockmúzeum vezetője – felelevenítette műve megírásának körülményeit, miközben olyan körülményeket is megvilágított, amelyekről legfeljebb a Radics Bélát közvetlen közelről ismerők tudhattak. A könyv egy alapos kutatómunkán alapul, Radics ugyanis naplót vezetett, amelyekben a barátait, zenésztársait becenevekkel illette, de nem minden esetben azokkal, amelyeket azok a való életben használtak. A szerző ezekről a becenevekről kutatta ki, hogy kiket is takartak valójában, majd megkereste őket, az interjúalanyok pedig korábban a nagyközönség által nem hallott történeteket meséltek el.

A kutatómunka másik fontos eredménye, hogy kiderült, Radics nemcsak a két közismert Taurus-kislemezzel kapott lemezlehetőséget, hanem azt megelőzően kilenc korongon gitározott. Ezek az Atlantis nevű zenekarban eltöltött évei alatt jelentek meg, az Atlantis azonban a hatvanas években kísérőzenekarként is működött, táncdalénekesnők slágerecskéiben működtek közre. Radics Béla ezekre vélhetőleg nem volt büszke, ezért aztán nem is beszélt róluk.

A könyv Radics azon korszakát eleveníti fel, amely az első gitárjának megvásárlásától az első igazán ismert, és immár általa vezetett csapat, a Sakk-Matt befutásáig tartott. Radics Béla akkor lett országosan ismert zenész, és akkor találta meg egyebek mellett a Creamnek és Jimi Hendrixnek köszönhetően azt a hangot, amelyre aztán a későbbi teljes munkásságát építette. Bár az egyik legtehetségesebb magyar gitáros pályája harminchat éves korában bekövetkezett halála miatt fájdalmas torzó maradt, a vele egykor együtt játszó zenészek többsége később mind közismert és elismert zenész lett.

A Gitárkirály pályafutásának korai éveit bemutató könyv borítója. Fotó: PS
PestiSracok facebook image

A könyvbemutatón is felvetődött annak a kérdése, hogy Radicsot miért mellőzte látványosan az akkori hatalom. Ennek megoldását Bálint Csaba részben abban látta, hogy a zenész vállaltan, sőt, büszkén hirdette antikommunista szemléletét, előfordult olyan is, hogy a színpadról kommunistázott egy-egy öblöset, mindezt pedig egy olyan korban tette, amikor a hasonló kijelentésekért még súlyos büntetés, akár akasztófa járt. A szerző szerint ez okozta azt is, hogy Radics Béla zenekaraiban nagy volt a rotáció, társainak nem volt türelmük kivárni a valódi befutás, a lemezszerződés időszakát, inkább igazoltak át olyan formációkba, amelyeket hagyott kibontakozni az akkori hatalom. Az eseményen ott volt Radics legendás Gibson gitárja is, illetve Kosik Kristóf ügyvéd, zenész is, aki felkutatta a sokáig elveszettnek hitt hangszert, és aki társaival együtt az est hátralévő részében Radics Béla szerzeményeit adta elő.

A videót készítette: László Petra és Csibra Tibor. Vezető kép: Youtube

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.