Hódolat a pesti srácoknak, a történelemkönyvekből kimaradt névtelen hősöknek!
Mindenkiről beszélünk, csak róluk nem. 1956 névtelen hőseiről. Ők a forradalom igazi hősei, akikről még mindig érdemes többet tudnunk. Ott ültek gyerekkorunkban az asztalainknál, meséltek nekünk, megmutatták nemzetőr igazolványaikat, amikor már mertek beszélni. Vajon hányan lehettek ők, a névtelen hősök, akik emlékeinkben élnek tovább? Feri bácsi nem került be a kilencvenes évek történelemkönyveibe, nem volt reformkommunista sosem, nem készült vele interjú, a kétezres éveket már nem élte meg. Tóth Eszter Zsófia történész írása ötvenhatról.
TÓTH ESZTER ZSÓFIA
Volt apámnak egy nagyon jó barátja, Csapó Feri bácsi. Feri bácsi asztalosként dolgozott, gyakori vendég volt nálunk, néha a vasárnapi ebédeken is. Nagyon szerettem, mindig volt egy kedves szava hozzám, és a tizennyolcadik születésnapomra egy igazán kedves ajándékot hozott, faragott nekem egy madarat. Gyakran mesélt arról, hogy ő harcolt a forradalomban, egy-két pohár bor után azt is hozzátette, ott volt Marosán György letartóztatásánál is.
Barátai a forradalom leverése után emigráltak, Feri bácsi itthon maradt. Azt mondta, igaz magyar ember nem megy külföldre, itthon vállalja, amit rámért a sors. Gyűlölte a kommunista rendszert, azokat, akik felakasztották parancsnokát, Szabó bácsit. '56-os forradalmár múltja miatt évekig nem dolgozhatott a szakmájában, nehezen épített egzisztenciát.
Ők a forradalom igazi hősei, akikről még mindig érdemes többet tudnunk. Ott ültek gyerekkorunkban az asztalainknál, meséltek nekünk, megmutatták nemzetőr igazolványaikat, amikor már mertek beszélni. Vajon hányan lehettek ők, a névtelen hősök, akik emlékeinkben élnek tovább? Feri bácsi nem került be a kilencvenes évek történelemkönyveibe, nem volt reformkommunista sosem, nem készült vele interjú, a kétezres éveket már nem élte meg. Kérvényt kellett beadnia, hogy a Mátyásföldi '56-os lakótelepre költözhessen, igazolnia kellett forradalmár voltát.
Sok elégedetlen pesti sráccal találkoztam a kilencvenes években, akik úgy érezték, nem mesélhetik el a történeteiket. Ez szerencsére később megváltozott, de sokan már nem érhették meg azt, hogy hőstetteik a helyükre kerültek.
Az udvarunkon élénk információcsere folyt. Volt ott egy kerti csap, amikor délutánonként az emberek hazatértek (...), ennél a csapnál beszélgettek a harcoló pesti srácokról. Mindenki irtó nagy becsben tartotta ezeket a srácokat, akik életüket és vérüket adták a forradalomért. Mi, gyerekek eddig csak a moziban láttunk ilyesmit. De ez nem mozi volt, nem a Nap moziban vetített filmek egyike, hanem a valóság. Emlékszem, az egyik orosz filmnek Bátor emberek volt a címe. Hát a pesti srácok valóban azok voltak, csakhogy itt élő adásban ment minden, és én is szereplője voltam a történetnek
– így emlékezett vissza önéletrajzában Komár László énekes a pesti srácokra. Ő tizenkét éves volt a forradalom idején, szemtanúja az eseményeknek és számára is életre szóló példát nyújtott a harcolók halált megvető bátorsága.
Bordósipkás Jancsit is kivégezték
A kivégzett pesti srácok már nem beszélhetnek. Bárány János, a Bordósipkás Jancsi a Tompa utcai fegyveres csoport vezetője volt. Bárány csepeli munkás volt, körülnézni jött be a városba, és kenyeret szeretett volna vásárolni, azonban a Tompa utcában figyelmes lett egy konfliktusra, amely a rendőrök és felkelők között tört ki. Mérsékelte a rendőrök ellen feltámadó indulatokat, így megválasztották a csoport vezetőjévé. Ő maga beszélt kihallgatásán arról – amelyet az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára őriz –, hogyan vigyázott a törvényekre a forradalom napjaiban is:
A péknél volt egy vöröskeresztes nő, aki tíz kenyeret vitt el kosárban és azokat a negyedik háznál már drágábban adta el. Ezt a nőt én bekísértem a Tompa utca 10. alá, ahol figyelmeztettem, hogy ilyet ne csináljon. Ezen kívül szenet vitettem a Bakáts téri kórházba, hogy ne fázzanak a betegek
– olvasható a jegyzőkönyvben.
Még ma is keveset tudunk azokról a szerelmekről, amelyek a forradalom napjaiban szövődtek: Bárány János ebben is kivétel. Hajnal Klára családja behívta az éhező-fázó fiúkat egy meleg levesre, teára. Bárány János és Hajnal Klára között első látásra szerelem szövődött, a lány kitartott mellette, a forradalom leverése után együtt próbáltak Nyugatra menekülni, azonban Horvátzsidánynál elfogták őket. Bárány Jánost 1959. február 15-én végezték ki.
Aki a falábával tüzelt a szovjetekre
Falábú Jankó a Corvin köz harcosa volt. Amiért különleges figyelmet érdemel, hogy egy lába volt, mivel közlekedési balesetben elveszítette a másikat. A Rákosi-korban nyoma sem volt esélyegyenlőségnek, Pongrátz Gergely is hangsúlyozta mindig, hogy Jankó nagyon nehezen talált munkát a falába miatt. Végül a Csillaghegyi Téglagyárban helyezkedett el, kedvenc helye az Ilkovits büfé volt, azonban a forradalom napjaiban rettenthetetlen bátorsággal harcolt a szovjet tankok ellen. Nagyon ötletesen nem a kezével, hanem a falábával rántotta meg a madzagot és hozta működésbe a löveget. Legbátrabb volt a bátrak között is. Az 1956. november 4-i szovjet megszállás egyik kiemelt célpontja volt a Corvin köz, nagyon heves harcok dúltak ott. Falábú Jankó nem menekült, hősiesen helytállt, testét egy akna tépte szét. A kádári megtorlás ráfogta Mező Imre halálos megsebesítését a Köztársaság téren, de nem volt bizonyíték arra, hogy az ő fegyveréből származtak a halálos golyók, védekezni meg már ő maga nem tudott. Vajon hány hasonló pesti srác lehet, akik a harcokban, utóvédharcokban estek el a szabadságért és esetleg a nevük sem maradt fenn?
Csak a szám meglegyen – Kádár bosszúja
A kádári megtorlási gépezet néha furcsán működött. Kádár János célja ugyanannyi ember halálra ítélése és kivégzése volt, mint amennyi az úgynevezett ellenforradalmi cselekmények – lincselés, gyilkosság – áldozatául esett. Hasonlóképpen működött ez a málenkij robothoz: nem az volt a lényeg, kit visznek el személy szerint, hanem az, meglegyen a szám, úgymond teljesítve legyen a terv. Csepelen október 26-án ölték meg Bordás András Kossuth-díjas esztergályost. Akiket ezért halálra ítéltek – Nagy Józsefet és Farkas Imrét –, rosszkor voltak rossz helyen, ugyanis a perükben nem sikerült kétséget kizárón rábizonyítaniuk a gyilkosságot, sőt, a valódi tettes – egy beazonosítatlan szőke fiatalember – a tanúvallomások szerint nyugatra szökött.
Tisztelet a hősöknek – mindazoknak a pesti srácoknak, akik életüket és vérüket áldozták a szabadságért. Mindazoknak, akiknek életét kettétörte a kádári megtorlás. Mindazoknak a névtelen hősöknek is, akik nem kerültek be a történelemkönyvekbe, de közöttünk éltek és elmondták történeteiket a családi, baráti asztaloknál. Hősiességből példát nyújtottak egy egész életre.
A cikk írásakor felhasználtam a Freedomfirst projektben végzett kutatási eredményeimet.
Fotó: Fortepan.hu. Szerző, adományozó: Juricza Tibor, az egyik pesti srác
