Soványak a magyar disznók – Újabb országszégyent alkotott a balliberális média
Bukás volt a kormány által elindított sertésprogram, elég volt a parasztromantikából, a háztáji sertéstartás a múlté, soványak a magyar malacok és több tápból sem képesek meghízni – nagyjából így lehetne összegezni a 24.hu által nemrégiben közrebocsátott sertéságazati kesergőt. A szakmai összefoglalónak álcázott hangulatkeltő összefoglaló lényegében kifelejti, milyen komoly kihívásokkal kellett szembenéznie a hazai sertéságazatnak az elmúlt időszakban, kezdve a húsfogyasztási kedv csökkenésétől az embargókon át a sertéspestis megjelenéséig. A portál ráadásul elhallgatja azt is, hogy jelenleg is zajlik a folyamatos kompenzáció az ágazatban annak érdekében, hogy a hazai sertéstartás a kihívások ellenére is versenyképes lehessen.
Természetesen nem csinálunk már elöljáróban viccet a kérdésből, ezért összeszedtük a portál állításait:
- a Németországban megjelent sertéspestis miatti kínai exporttilalom okán hazánkat elárasztja az olcsó német sertéshús, ez viszont felkészületlenül érintheti a gyengélkedő hazai sertéságazatot, mivel az állomány idén a 2,6 millió darabot sem érte el, holott a kormány 2012-es terveiben még 6 millió szerepelt;
- a portál szerint visszaszorult a háztáji tartás, ugyanis a KSH 2019-ről szóló jelentése szerint a sertések több, mint 80 százalékát gazdasági szervezetek nevelték, ráadásul a sertések átlagos tömege is kisebb;
- a portál emellett idézi a kormánykritikus Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) összesítését is, amely szerint a nemzeti sertésstratégia 2013-as meghirdetése óta 163–195 milliárd forintot költhetett a kormány a különböző sertéstámogatásokra;
- a MOSZ főtitkár-helyettese ráadásul azt is felrótta a kormánynak, hogy a kisgazdaságokat akarta előnyhöz juttatni a források elosztásakor;
- Máhr ugyanakkor elismerte, hogy bizonyos esetekben a magyar sertéshús jobb, mint a külföldi, és a hazai ágazat annyit megtermel, amennyi hazánkban elfogy;
- a 24.hu szerint az ágazat hatékonyságával is baj van, hiszen a hazai sertéstartó gazdaságokban egy dolgozóra vetítve átlagban csak 1500 felnevelt hízó jut, míg Dániában 12 ezer, Franciaországban 10 ezer.
A hangulatkeltést nem nélkülöző cikk jól mutatja az összességében szépen fejlődő mezőgazdaság miatt érdemi munícióval nem rendelkező ellenzéki szakmai szervezet erőlködését, hiszen 2020-ban még mindig olyan 2012-es tervek emlegetésével próbálnak térhez jutni a nyilvánosságban, amelyek nem meglepő módon nehezen tekinthetőek aktuálisnak. A 24.hu cikkének legnagyobb szakmai hiányossága, hogy teljesen elfeledkezik arról, a támogatások emelkedése mellett milyen kemény megpróbáltatásokkal nézett és néz szembe ma is az ágazat.
Csökkenő fogyasztási kedv, embargók és sertéspestis
Ha már a német folyamatokkal foglalkozik a cikk, akkor nem elfelejtendő a magyar sertésállományra sokkal nagyobb negatív befolyással járó 2013-tól datálható orosz embargó. A magyar költségvetési támogatások ellenére, a két éven át tartó nemzetközi sertéspiaci válság és az annak eredményeként kialakult alacsony termelői árak és romló jövedelmezőség miatt nem csoda, hogy csökkent a sertéstartási kedv. Ebbe a nagyon negatív piaci helyzetbe érkezett meg 2014-ben a sertéspestis, amely 2018-ban hazánkban is megjelent. A számok nyelvén az EU-n kívüli országok által elrendelt importkorlátozás miatt mennyiségben a magyar sertéshús-exportpiac egyharmada, értékben 43 százaléka veszett el egyik napról a másikra. Ez lényegében a Magyarországon hizlalt sertésállomány 10 százalékából készült sertéshús piacának elvesztését jelentette szinte egyik napról a másikra, ami rendkívüli nehézséget okozott az ágazatnak. Talán nem is véletlen, hogy a MOSZ elfogult szakértője elfelejtett arról beszámolni, hogy a lengyeleknél, cseheknél, románoknál még hazánknál is jobban, a szlovákoknál és osztrákoknál pedig hozzánk hasonló mértékben csökkent a sertésállomány. Ez már önmagában bizonyíték arra, hogy nem a program volt elhibázva, ugyanakkor a kormány tudott enyhíteni az egész európai sertéságazatot sújtó nehézségeken.
Más összefüggések felvillantásával sem bíbelődött sokáig a szerző, hiszen teljesen hiányzik például a legfontosabb tényező, a fogyasztás bemutatása. Talán nem sokakat lep meg, hogy a sertéshús-fogyasztási hajlandóság a rendszerváltás után folyamatosan csökkent. Tehát, míg mondjuk 1989-ben az éves sertéshús-fogyasztás 43,3 kg volt egy főre vetítve, addig 2013-ban már csak 24 kg volt. Az elmúlt évtized húsfogyasztás-ellenes kampányai ebben igen komoly szerepet játszottak. Ezt a meredek tendenciát kellett tehát a sertésprogram keretében állami marketingkampányok segítségével megfordítani, amely 2014-től nem is volt eredménytelen, hiszen 2018-ban már 32,9 kg volt az évenkénti sertéshús-fogyasztás.
Zajlik az állami kompenzáció az ágazatban
A sertéstartóknak juttatott támogatások kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a piaci válságok idején maga a MOSZ volt a leghangosabb szervezet, amely ezek minél nagyobb mértékű és gyorsabb kifizetését követelte a kormányzattól. Ezek után nem meglepő, hogy az összefoglalóból sikeresen kimaradt az a nem lényegtelen információ, hogy a versenyképes és korszerű sertéságazat érdekében, a jövőbe tekintve a Vidékfejlesztési Program 28 milliárd forintos támogatásából 186 darab sertéstelep fejlesztése zajlik jelenleg is, és pont a napokban indult az új, 50 milliárd forintos keretösszegű állattartó telepek fejlesztésére irányuló pályázat benyújtásának lehetősége. Ez azt is jelenti, hogy akár 2 milliárd forint vissza nem térítendő támogatás is elérhető egy korszerű, nemzetközileg összevetésben is kimagaslóan hatékony sertéstelep létrehozására irányuló projekthez.
Vezetőkép: MTI (a kép illusztráció)
