Pesti Srácok

Durcimurci üzemmódban az ellenzék – most éppen egy saját magukra használt jelző miatt nem akarnak dolgozni

Durcimurci üzemmódban az ellenzék – most éppen egy saját magukra használt jelző miatt nem akarnak dolgozni

Újabb kifogást talált az ellenzék a munkakerülésre: a baloldali pártok azért nem akarnak részt venni a parlamenti házbizottság munkájában, mert Kövér László moslékkoalíciónak nevezte őket. Pedig a házelnök csak az ellenzék ars poeticáját ismételte meg, hiszen ezt egyébként a momentumos Soproni Tamás használta elsőként rájuk. Igen, az a Soproni Tamás, aki a – szigorúan tőle idézve – "moslékkoalíció" jelöltjeként lett a VI. kerület polgármestere. Az idézet egy 2017-es interjúból származik, amelyben a momentumos fenegyerek éppen azt fejtegette, hogy az ellenzék nem akarja "összegyurcsányozni" magát. Állítása szerint egyébként a mondat Ceglédi Zoltán politikai elemzőtől származik, aki azóta egészen véletlenül a Momentum másik – szintén Gyurcsány szárnyai alá bújó – üdvöskéjének, Donáth Annának a tanácsadója.

Jól megsértődött az ellenzék, amiért nevükön lettek nevezve, majd közölték, hogy ezért nem kívánnak részt venni az Országgyűlés házbizottsági ülésein. Az általunk "Durcimurci-hadműveletre" keresztelt ellenzéki megmozdulásról dióhéjban annyit érdemes tudni, hogy a Demokratikus Koalíció (DK), a Jobbik, az MSZP és a Párbeszéd csütörtökön bejelentette: azért nem vesznek részt az Országgyűlés házbizottságának ülésein, mivel szerintük Kövér László házelnök méltatlanná vált a testület vezetésére, amiért moslékkoalíciónak merte nevezni az ellenzéki összeborulást.

– jelentették ki az ellenzéki roncsderbi önérzettől fűtött politikusai.

– tették hozzá vérmesen. Itt halkan jegyeznénk meg, hogy igazán frappáns ötlet így kibújni a munkavégzés alól, bár ezt azért megszokhattuk tőlük. Az viszont különösen érdekes, hogy valójában egy olyan jelzőn sértődtek meg, ami saját politikai szövetségesük száján buggyant ki először. Ebben az értelemben pedig egyfajta önmeghatározásként is értelmezhető az ominózus kifejezés, amin annyira megsértődtek, hogy még dolgozni sem akarnak. Pedig a moslékkoalíció szóösszetételt a momentumos Soproni Tamástól hallhattuk elsőként, aki azt állítása szerint egyik párttársának tanácsadójától, Czeglédi Zoltántól "vette". A többi pedig már történelem.

– fogalmazott az ellenzéki összefogásról Soproni Tamás, a Momentum politikusa még 2017-ben. Vagyis ő nevezte először mosléknak az ellenzéket, nem pedig Kövér László, aki egy múlt heti interjúban úgy fogalmazott:

Ez pedig belátható, mennyire mélyen sértheti azoknak az önérzetét, akik olyan ordenáré módon viselkedtek a parlamentben, hogy még a házszabályt is módosítani kellett miattuk...

Fotó: Horváth Péter Gyula/PS

PestiSracok facebook image

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.