Egy igaz, egyenes ember: Varga László kereszténydemokrata politikust hiába próbálták beszervezni, erre esélyük sem volt
Varga László kereszténydemokrata politikust megpróbálta beszervezni a magyar állambiztonság New Yorkban 1962-ben. Nem sikerült. Végül az állambiztonság is belátta, hogy emberi karaktere, antikommunizmusa és sikeressége miatt esélyük sincsen becsalogatni őt. Varga László ügyvéd a magyar emigráció meghatározó, feddhetetlen alakja volt, mások mellett Karády Katalin boldogulását is segítette, de baráti kapcsolatot ápolt Zilahy Lajos íróval is. Sziklaszilárd jellem volt, a kereszténydemokrácia meghatározó alakja. Története rámutat: nem mindenkit sikerült magához csalogatnia a kommunistáknak.
Az Osztrák-Magyar Monarchiában születtem. A trianoni Magyarországon nőttem fel. A nácizmus börtönbe vetett. A kommunizmus elűzött.
Ezek Varga László kereszténydemokrata politikus szavai saját életéről. Mikor ezeket a sorokat írta, még nem tudta, hogy amerikai emigrációs évei alatt spicliket állított rá a magyar állambiztonság. Az egyik titkosügynökkel személyesen is találkozott, nem tudva arról, hogy az illető az állambiztonság embere. De végül sikertelenül próbálkoztak. ezt feldolgozó írásunkból kiderül, hogyan próbálták Rákosiék Mindszenty bíborossal „zsarolni” a kereszténydemokratákat – a szerk.>
A nácik, majd a kommunisták is üldözték
Varga László (1910–2003) kereszténydemokrata politikus a rendszerváltozás után a magyar kereszténydemokrata mozgalom feltámasztója, nagy megújítója volt. 1939-ben, 29 évesen diplomázott jogászként, 1943-ban tette le az ügyvédi vizsgát. 1937-től a Józsefvárosi Keresztény Munkásifjak Egyesületének elnöke volt.
1944-ben részt vett a németellenes ellenállásban, a Nyilas Számvevőszék letartóztatta. Lakásán alakult meg a Demokrata Néppárt, amelynek színeiben 1947–48 között országgyűlési képviselő volt. A Magyar Kommunista Párt folyamatosan támadta, így a várható letartóztatás elöl 1948-ban emigrált; előbb Svájcban telepedett le, 1950-től az USA-ban.
A magyar emigráció meghatározó személyisége volt; előbb a Szabad Európa Rádiónál, majd ügyvédként dolgozott. A Szabad Magyar Jogászok Világszövetségének alapítója volt és harcolt azért, hogy az ENSZ napirenden tartsa az 1956-os magyar forradalom kérdését.
A rendszerváltás után tért haza. 1994–1997 között a Kereszténydemokrata Néppárt, 1997-től 2003-ban bekövetkezett haláláig a Fidesz országgyűlési képviselője volt.
Varga László segítette Karády Katalint
Varga László magánlevelezését az állambiztonság nemcsak felbontotta, hanem – szokás szerint – le is másolta, így amerikai éveiről részletesen információkkal rendelkezünk (ÁBTL -3.2.4-K-1799/1, 1799/2.). Kint a politikus sikeres ügyvédként dolgozott, ő segítette elő Karády Katalin letelepedését is az USA-ban. Így írt róla egy levelében:
Minden problémája mellett ezért becsülöm egy másik ügyfelemet, Karády Katalint is, mert önmagát adja. Nem celofán mögül kukucskál ki, és nem kő alól lesi a hatást.
Zilahy Lajossal is rendszeresen találkozott:
A világban egyre több a jó szakember, de egyre kevesebb az ember. Tegnap Zilahy Lajossal töltöttem egy estét és ezekről a problémákról elmélkedtünk, amelyet azonban mindig felold Zilahy anekdotázó kedve, mert a végén két-három olyan „story-t” mond, hogy még reggel is nevetek rajta. Úgy látszik, a nagy írók mind egyformák.
Halott édesapjának emlékével akarták hazacsalni
Nézzük meg, hogyan környékezte meg sikertelenül a magyar állambiztonság. A titkosszolgálati munkatárs feladata az volt, hogy keresse fel New York-i ügyvédi irodájában Varga Lászlót. Mivel a „célpont” édesapja nem sokkal korábban elhunyt, fel kellett ajánlania neki, hogy hazalátogathat és sírkövet állíttathat neki.
Ha ezekre a terv szerint Varga László pozitívan reagált volna, akkor beszélgetniük kellett volna a konzuli útlevél adta előnyökről: hazalátogatni lehet vele, de vissza kell térni külföldre utána. Ha Varga László rábólintott volna arra, hogy konzuli útlevelet kér, de fél hazautazásának következményeitől, akkor Szűcs elvtárs közölje vele, hogy aggodalmai természetesek, de a külügyminisztérium nevében biztosítja őt arról, hogy a látogatás zavartalan lesz.
Ha negatívan reagált volna, Szűcs elvtársnak közölni kellene, hogy ezzel elzárta a lehetőséget arra vonatkozóan, hogy hazalátogasson. És édesapja gondozónőjét, Schneidernét is tájékoztatni fogják arról, hogy Varga édesapjára már nem gondol, elfelejtette, sírjához kimenni nem akar. Amennyiben ennek hatására mégis pozitívan reagál, akkor tájékoztassa róla, hogy hazautazási terveiről senkinek nem beszélhet és Szűcs elvtárs még felkeresi őt. Azonban konkrét időpontot nem mondhat, a látogatásnak váratlannak kell lennie.
Szűcs elvtárs konyakozva környékezte meg
Szűcs elvtársnak végül 1962. július 13-án sikerült elcsípnie Varga Lászlót az irodájában. Hogyan zajlott le a találkozó?
„A liftkezelő – aki Szücs elvtársat a 6. emeletre felvitte - mondta, hogy Mickey (Varga László fedőneve az állambiztonsági dossziéban) naponta csak d. u. 1 és 2 óra között szokott otthon lenni, különben máshol tartózkodik. Szücs elvtárs másodízben 1.10-kor kísérelte meg ismét nevezett felkeresését, majd miután még akkor sem volt otthon de a liftkezelő azt mondta, hogy most már minden percben jönnie kell, 10 perc múlva ismét visszament amikor már otthon találta.
Itt kívánom megjegyezni, hogy a liftkezelő előtt nem különösebben tűnt fel a többszöri próbálkozás, magatartásából arra lehetett következtetni, hogy nem teljesen szokatlan dolog az, ha valaki keresi az „ügyvéd urat”. Mickey – miután a csöngetésre kinyitotta az ajtót és Szücs e.lvtársbemutatkozott – nem mutatott meglepetést, minden gondolkodás nélkül beinvitálta Szücs elvtárst. Jó „magyaros vendégszeretettel” mielőtt még a beszélgetés megkezdődött volna francia konyakot kínált és a beszélgetésre csak a konyakkal való koccintás és annak kölcsönös dicsérete után került sor. Szűcs elvtárs ezekután elmondotta a Központ utasításában foglaltakat.”
Ezen a találkozón azt mondta, hogy a konzuli útlevél érdekelné, de titokban nem tudja tartani hazautazási szándékát, mivel arról barátai tudnak. A találkozóról részletes jelentés is készült, amelyben a titkosszolgálat megállapította, hogy Varga Lászlót nem lehet beszervezni.
Egészen pontosan azért, mert mint embertípus,
nem látszik alkalmasnak, hogy vele konspiratív kapcsolatot létesítsünk, talán nem korai annak megállapítása, hogy politikai és egyéb vonatkozású ellentétei velünk szemben igen erősek és nem valószínű, hogy hazalátogatása lehetőségéért hajlandó lesz arra, hogy velünk konspiratív kapcsolatot létesítsen.
New York, Empire State Building, 1960-as évek. Forrás: Fortepan/dr. MétnekiMég a jelentésben is dicsérték
A jelentésben így ábrázolták életkörülményeit: „lakása elhelyezéséről ítélve közepes, berendezését látva eléggé jómódban él. Felesége halála óta egyedül él, sokat dolgozik, mint praktizáló ügyvéd és mint a Nemzetközi Jogászszövetség vezetője.Külsőre nevezett jó megjelenésű, mintegy 45 évesnek kinéző úriember. Választékos, udvarias modora van, jó képességével gondolatait jól megfogalmazott mondatokkal kifejezni vagy éppen elrejteni.”
Ha őt nem is sikerült, beszervezték gyermekkori jó barátját, aki elismert orvos lett, és amúgy „Roberto” fedőnéven foglalkoztatták. Az ügynököt az állambiztonság szerette volna kiutaztatni Varga Lászlóhoz, ezért találkoztak vele 1963. augusztus 31-én. Az ügynök viszont húzódozott a feladat teljesítése elöl, így az állambiztonság elállt a tervtől: „Robert elmondta, kiutazása csak kombinációval lehetséges. Jelenlegi munkahelyéről, közbejött akadályok miatt – a főorvos távolléte – szabadságra csak valamilyen orvosi kongresszusra szóló meghívó felmutatása ellenében jöhet el. Problémát jelent eleségének itthonhagyása is.”
Mint láttuk, fondorlatos utakon próbálták az emigráció meghatározó személyiségét beszervezni, azonban sikertelenül, így az állambiztonság elállt a tervtől. Belátták, hogy ez emberi karaktere miatt lehetetlen.
