Boomerlázadás: a rendszerváltozás után elindult médiaháború napjainkban is tart (Videó!)
A Boomerlázadás hétfői adásának fő témája a rendszerváltoztatást követő médiaháború volt, amikor a Kádár-rendszer prominens újságírói vehemensen mentek neki az Antall-kormánynak. A támadók nemcsak itthon, hanem nemzetközi szinten is próbálták lejáratni a parlamenti demokráciát, a jobboldaliságot visszahozó, demokratikusan megválasztott új vezetést. Göblyös Sára műsorvezető vendégei, P. Szabó József, a Kossuth rádió volt igazgató-főszerkesztője, és Stefka István, a Pesti Tv programigazgató-helyettese voltak.
P. Szabó József jelenleg könyvet ír a rendszerváltozás után kialakult médiaháborúról, ugyanakkor kétségek fogalmazódtak meg benne,
Hogy szabad-e most előjönni azzal, hogy huszonöt évvel ezelőtt mi volt?
– tette fel a kérdést a szerző, hiszen jelenleg a koronavírus, és az oltakozás köti le az embereket. Ugyanakkor a felnövekvő generáció számára fontos lesz, hogy árnyaltabb képeket kapjanak a kilencvenes években végbemenő társadalmi, közéleti folyamatokról. Stefka István az akkori médiával kapcsolatban emlékeztetett:
Egy kamikaze-kormány jött létre Antall József vezetésével, aki azért küzdött, hogy hazánkban legyen parlamentáris demokrácia, jogállamiság, vonuljanak ki az oroszok. Közben pedig a rádióban alakult egy olyan ellenzéki központ, amely minden áron le akarta járatni Antall Józseféket.
Miután a kormány békén hagyta a kommunista érában tevékenykedő médiamunkásokat, azok erőre kaptak, és frontális támadást indítottak a konzervativizmus eszmeisége ellen. Akkoriban természetesen csak egy televízió, és sokkal kevesebb rádiós csatorna volt elérhető, ezért a csata színtere is szűkebb volt. A médiaháború elkerülésével kapcsolatban P. Szabó kiemelte:
Az ellenzéki kerekasztal résztvevőinek gondolniuk kellett volna a médiára is.
Stefka István szerint pont ez volt Antallék tragédiája, mert az SZDSZ nem feledkezett meg a médiáról, és szépen szárnyai alá is vette. P. Szabó Józsefet 1993-ban nevezték ki a Kossuth rádió igazgatóhelyettesévé, és azonnal támadások kereszttüzében találta magát. Arról, mégis hogyan tudta érvényesíteni az akaratát, P. Szabó úgy emlékezett:
Akkoriban a szerkesztők bizonyos fokú szabadságot élveztek, a magyar rádió műsorai pedig a kommunizmusban is megfogalmaztak társadalmi kritikákat. Azonban ezeknek a kritikáknak mindig építő jellegűnek kellett lennie. Ez volt a kulcsszó . Olyan kritika kellett, ami nem rombolt, hanem a rendszert javítani akarta. Ez változott meg '89 után. A kritika nem volt többé építő jellegű, hanem az MSZMP visszatérését segítette csak.
Stefka szerint a rádió annyira balos volt , hogy egyfajta hatalomszerző eszközként is jellemezhető a tevékenysége. Munkásságuk sikeres volt, hiszen '94-ben az MSZP-SZDSZ nyerte a parlamenti választásokat. A rádió dolgozóival szembeni elégedetlenség azonban már az MDF kormányzása alatt nőni kezdett, így vált lehetségessé, hogy százhuszonkilenc alkalmazottól váltak meg a választások előtt egy hónappal. Ez az elbocsátási hullám drámaian nagy hibának bizonyult, ami hozzájárult a jobboldal bukásához. P. Szabó szerint Fekete-Győr András azzal, hogy kijelentette, hogy egy kormányváltás esetén a jobboldalhoz köthető médiamunkásokat ellehetetlenítené, tulajdonképpen ugyanazt a hibát ismételné meg.
Sőt, tovább léptünk, amikor a napokban a parlamentben elhangzott, hogy börtönné kell alakítani a parlamentet, és a képviselőket kell majd ott felelősségre vonni. Ez ostobaság, de nem az egyetlen probléma. Különböző kifejezések honosodtak meg a közéletben, nevezetesen hogy vannak újságírók, és vannak propagandisták. Aki politikai újságíró, az vállalja, hogy a politika része lesz
– vélekedett P. Szabó József. A médiaháború nem ért véget, egyre intenzívebbé és szélsőségesebbé vált a szakemberek szerint. Stefka István ezt azzal egészítette ki, hogy ez a háború nem hazai jelenség, a világban sok helyen megfigyelhető ez folyamat, amely ugyancsak annak a bizonyítéka, hogy független, közéleti újságírás nem létezik.
Vezető kép, videó: Pesti TV