Hülye fiatalság, avagy beismerő film arról, hogy az SZFE-sztori valójában a kormánybuktatásról szólt (videóval)
Tíz nap sem kellett ahhoz, hogy Gulyás Márton úgy döntsön, inkább csinál üzletet az SZFE-ügyből, mintsem lelkiismereti kérdések miatt hagyja a winchesteren „porosodni” ezt a hiánypótló alkotást. A Partizán YouTube-csatorna kitalálója ugyanis meglátta még korábban a lehetőséget az SZFE-sztoriban, amit megfilmesített, ám úgy döntött az SZFE közössége kérésére, hogy nem teszi az elkészült művet közzé. Legalábbis egyelőre. Nagypénteken viszont meggondolta magát és nyilvánossá tette azt a másfél órás anyagot, amiből a többi között kiderül, hogy forgatókönyv szerint haladt az egyetemfoglalás, amit már egy hónappal azelőtt megterveztek, valamint annak ellenére, hogy úgy tűnt, a színitanoncok többsége velük van, valójában keserves küzdelmek árán harácsoltak össze néhányat a sajátjaikból. Megtudhattuk azt is, hogy az embereknek nincs baloldali kultúrájuk, a lapunk munkatársát pedig szívük szerint bezárták volna az épületbe a demonstráló diákok.
Március végén a Partizán közösségi oldalán még arról írt, hogy a FreeSZFE közösség nem járul hozzá ahhoz, hogy nyilvánosságra hozzák a róluk és „sanyarú” helyzetükről készült dokumentumfilmet, amiben Gulyás Marci látta meg a pénzt lehetőséget. Ugyan Gulyás kiemelte, hogy akár figyelmen kívül is hagyhatná, hogy mit szeretnének és mit nem az SZFE-sek, de ők voltak annyira nagyvonalúak, hogy tiszteletben tartották a közösség kérését. Mint írták:
vagy ragaszkodunk a függetlenségünkhöz, és bemutatjuk a filmet és ezzel egy beláthatatlan marakodás veszi kezdetét, vagy elállunk a film bemutatásától, amivel a filmen dolgozó munkatársaink munkáját, erőfeszítéseit és a szerkesztőségnek a film elkészítésére fordított erőforrásait tekintjük semmisnek.
Bár már akkor felhívták a figyelmet, hogy a Hülye fiatalság című film nyilvánosságra hozatalától „ideiglenesen” állnak el, ki gondolta volna, hogy ez konkrétan csak néhány napot jelent. Mindenesetre meg kell hagyni: van üzleti érzéke ennek a Marci gyereknek.
A filmben – ami másfél órában foglalja össze a FreeSZFE történéseit – mi is belekukkantottunk. Túl nagy meglepetés nem volt benne, csupán az bizonyosodott be, amit eddig is tudtunk: az SZFE-n történtek és a hangulatkeltés mind a kormány megbuktatásának érdekében történt és a spontaneitásról szó sem volt.
A hatalommal való összetűzés alapos megtervezése
A film nagyon laza, nagyon menő fiatalokkal kezdődik, akiknek a szájából időnként kiesik a kapa. (Feltűnően sokan feltűnően érthetetlen mondatokat adtak ki magukból.) Majd láthatjuk a megbeszéléseket az egyetem elfoglalása előtti napokban. Sokan nem igazán értették, mit várnak tőlük, az egyik hallgató például így fogalmazott:
Most arról van szó, hogy lesz egy nap, amikor így elfoglaljuk vagy (háttérben kommentelés) én kurvára nem, hanem ti vagy így nem tudom, szóval emberek elfoglalják (szerk: az egyetemet).
Majd jön a helyreigazítás:
elfoglaljuk hónapokra az egyetemet, itt arról van szó.
És az egyik hallgató kulcsmondata:
mi lenne, ha ma bemennénk a radikális szobába és azon kezdenénk el gondolkozni, hogy pontosan mik is azok az eddig lefektetett pontok, ahol mi ezzel az egésszel, ízlésesen és elegánsan összetűzésbe tudunk kerülni a hatalommal.
A látkép egyébként sokatmondó és egyben szomorú: fiatalok tele lelkesedéssel, csak sajnos azt sem tudják, épp mi ellen küzdenek, Schilling Árpád ötleteivel machinálnának, erről folyik a diskurzus, miközben a kutyák egymás hátsó felét szaglásszák és a gondolkodáshoz elmaradhatatlan sör is felszisszen.
Későn szaladgáltak a TASZ-hoz
Az egyetemfoglalás részleteit nagyon autentikus környezetben, egy szelet pizza rágcsálása közben ismerteti Csernai Mihály HÖK-elnök, akitől megtudjuk, hogy nagyon lelkesek és kreatívak voltak a diákok az egyetemfoglalás milyenségével kapcsolatban kezdetben, majd kiderült: az egésznek a háttere hiányzik, és még csak ekkor kezdtek el szaladgálni a közismert Soros-fióküzlethez, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) nevű szervezethez. Mint ismert, ez az a szervezet, amely segít mindenkinek, akik a kormány ellen bármit is tennének, legyen szó tüntetőkről vagy bevándorlókról. Majd egy beismerő vallomás:
én nem ellene vagyok az egyetemfoglalásnak, hanem nem hiszek benne.
A filmből kiderül az is, hogy bizony nem volt olyan egyszerű összeharácsolni a diáksereget. A látszat ellenére nem minden tanár és nem minden diák értett egyet az egyetemfoglalással és az egyetemi modellváltás kritizálásával, komoly fejfájást okozva ezzel a tüntető diákoknak.
Az a probléma, hogy nincs elég baloldali kultúrájuk az embereknek
Az egyik hallgató – aki korábban arról beszélt, hogy összetűzésbe kell kerülni a hatalommal – később arról értekezett, hogy már az nagy dolog, hogy tíz ember ugyanazon a véleményen van. Mint fogalmazott:
Nekünk ez így nem fog sikerülni, gyerekek. Nincs elég, izé, baloldali kultúrája az embereknek.
Az egyik hallgató pedig arról számolt be, hogy a szülők hívják őket, hogy mit terveznek, mi a következő akció. A lázadó lány véleménye viszont a szülőkről az, hogy:
b*zmeg, ti nem csináltatok semmit az elmúlt harminc évben.
Majd azzal folytatja, hogy sokan azt érzik, nem tűzhetik a zászlójukra ennek a kormánynak a megbuktatását.
Zárjuk be a PestiSrácokat
Az egytemfoglalásról a PestiSrácok.hu is készített akkor riportot. Miközben kolléganőnk épp a kiegyensúlyozott tájékoztatás jegyében az egyik jelenlévőtől kért interjút, az SZFE HÖK elnöke és egy diák arról tanakodtak, hogy behívják vagy sem kolléganőnket, esetleg zárják-e be. Végül úgy döntöttek, kint kell maradnia, csupán egy apró megjegyzést tett az elnök férfiasan, suttyomban:
jöttek kötekedni, b*zmeg.
A hallgatók annak is nagyon örültek, hogy külföldi lapok írtak a tüntetésről, és szerették volna, ha még többen beszámolnának az egyetemfoglalásról. Ne lepődjön meg a kedves olvasó, ha ismerős a taktika: a baloldali pártok mind ezt csinálják.
A filmben egyébként valóban csak néhány diák szerepel, ők a főkolomposok, és egy nagyon amatőr, kapkodós, nézeteltérésekkel teli képet mutatnak be a történtekről, fiatalosan megspékelve obszcén kifejezésekkel. Végezetül pedig az egyik diák arról számol be, hogy most végre megmozdult benne valami, amit már régóta hiányolt. Ez az érzés pedig olyan, mint amikor a tüntetők állnak szemben a rendőrökkel. Nyilván nem tapasztalatból tudja, hogy ez milyen érzés...
EnyediI Ildikó filmrendező véleménye az ügyről
.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
