Pesti Srácok

Soproni Tamás a nem létező idegenforgalommal törődik ahelyett, hogy a kerületi vállalkozásokat segítené

Soproni Tamás a nem létező idegenforgalommal törődik ahelyett, hogy a kerületi vállalkozásokat segítené

Terézvárosban és Erzsébetvárosban a járvány kitörése előtt komoly gondot okozott a rövidtávú szálláshelyeken, azaz Airbnb-lakásokban duhajkodó hangos külföldiek serege. A pandémia ezt az üzletágat is padlóra küldte, és tekintettel világunk folyamataira és Brüsszel impotens oltóanyag beszerzési mechanizmusára, a közeljövőben sem kell attól tartani a belvárosban élőknek, hogy brit és német turisták lepnék el Budapest utcáit. Ennek ellenére – vagy éppen ezért – Terézváros progresszív fenegyereke, Soproni Tamás ezt a járványokkal és veszteségekkel teli időszakot látta alkalmasnak, hogy megreformálja a haldokló iparágat.

Soproni a kerület honlapján jelentette be diadalittasan, hogy sikerült olyan tervezetet alkotni, amely szerint jut is, marad is: jöhetnek majd a turisták, de jól járnak a lakók is, a pénz meg a szállásadóknál marad. Látszólag. A gond az, hogy a tervezet nem old meg semmit. Soproni célja a javaslat alapján, hogy a szállásadóknak diszpécserszolgálatot kell működtetniük az esetleges problémák kezelésére, illetve idegen nyelvű házirendet kell kifüggeszteniük a lakóházban, és társasházi engedéllyel is kell rendelkezniük. A tervezethez progresszív módon, hosszú-hosszú egyeztetés kellett:

A kérdőívekből egyértelműen kiderült: a többség középutas megoldást szeretne, rengeteg családnak jelent jövedelemkiegészítést a szálláskiadás, amely, ha kulturáltan zajlik, a társasházak előnyére is válhat, a bejelentett szálláshelyek idegenforgalmi adót fizetnek, amely fontos bevételi forrása a kerületnek.

PestiSracok facebook image

Mi lehet a megoldás?

Diszpécserszolgálat, ahol a lakók jelezhetik problémáikat a renitens turistákkal szemben. De mi van akkor, ha a renitens turista éppen az utcán kiabál és bulizik, ahogy szokott? Hogyan szedjük ki a részeg fickóból, hol lakik? Ha a házunk folyosóján kapjuk el a kedves vendéget, és hívjuk is a diszpécsert, az meg a tulajt, mi is fog változni? A tulaj rászól a turistára, talán hívja a rendőrséget, vagy letagadja, hogy egyáltalán keresték volna a lakók? Esetleg előveheti a szomszéd kertje mindig zöldebb kártyát, azaz előjön más lakók viselkedésével a házban. Sokan, akik önkormányzati bérleményekben élnek, ugyancsak nem veszik figyelembe mások igényeit, alvási, pihenési szükségleteit. A lakóházak kapujára kifeszített házirend pedig a vicc kategóriája, a kutya nem fogja elolvasni. A regisztrációról pedig annyit, hogy a legtöbb, az Airbnb-ben érintett tulajdonos ezen már rég túlesett. Elvileg lesz szankció:

Akkor miről is van szó? Tud-e, akar-e egyáltalán büntetni az önkormányzat, vagy csak ujjal mutogat a kormányra? Soproniék szívesen elfelejtik azt az aprócska tényt, hogy az Országgyűlés törvényeket alkot, de a helyi gondokra specializálódott rendelet alkotása az önkormányzat dolga, mert az ott dolgozó képviselők ismerik – jó esetben – a helyiek problémáját, a közterek sajátosságait. Soproni tudva, hogy egy év múlva választások lesznek, nagyon jól lavírozik a különböző érdekek mentén, és húzza az időt, például a koncepciót véleményezésre elküldte a Gazdasági Versenyhivatalnak és Budapest Főváros Kormányhivatalának is, a javaslat pedig csak akkor lép életbe, ha a két szervezettől megkapja a jogi jóváhagyást. Ahogy a polgármester fogalmazott:

– olvasható Terézváros honlapján. Ez valóban sikerülni fog, egyelőre ugyanis idegenforgalom nincs, és ez még jó ideig így lesz. Ha mégis beindul a turizmus, és Budapest visszakerül a topkategóriás európai városok listájára, az angolul kifüggesztett házirend és a diszpécserszolgálat kevés lesz. Sokat segítene, ha kekeckedés helyett támogatnák a rendőrség munkáját, megerősítenék a közterület-felügyeletet, és a közterületek tisztaságára fektetnék a hangsúlyt. Talán az is elég lenne, ha valós idejű problémákra reagálnának, figyelembe vennék a vállalkozók és átlagemberek igényeit, és nem egy olyan letűnt világról álmodoznának, amelyet a koronavírus teljesen tönkretett, ugyanis szabályozni a semmit nagyon könnyű.

Lindmayer Viktor kormánypárti kerületi képviselő így nyilatkozott a készülő rendeletről:

Forrás: Terézváros.hu/PS; Fotó: Facebook

Ajánljuk még

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Így történt a Pápay-klán lemészárlása a dunaszerdahelyi Fontana bárban – Hihető vajon Bodoky Károly vallomása? (Videó)

Az alvilág titkai 2024 március 19.
Az 1999. március 25-én, a dunaszerdahelyi Fontana bárban történt tízes gyilkosság ügyében beismerő vallomást tett az egyik elkövető, a rimaszombati Bodoky Károly. Vallomásában mindent a Turek néven ismert magyarországi maffiózóra, valamint néhai Szamaránszky Árpádra (alias "Paprika") kent. Bodoky állítja: ő Kalasnyikovval sakkban tartotta a Fontana földszintjén a vendégeket, míg az emeleti kártyaszobában Kalasnyikovokból 117 lövéssel szitává lőtte Turek és Paprika a Pápay-klán főnökét, Pápay Tibort és kilenc alvezérét. Bodoky vallomása kerek, logikus, krimiszerű fordulatokkal teli, ám hihetünk-e neki? A szlovák ügyészek mindenesetre nem igyekeznek vádba foglalni a vallomás tartalmát.