Karácsony Gergely, a zsákmányállat
Nyilván senkit nem lepett meg: bár korábban csak viccelődtünk azon, hogy még milyen posztra jelentkezik be Karácsony Gergely, most a viccből valóság lett és bizony nagyon úgy tűnik, hogy elindul a miniszterelnök-jelölti címért. Igaz, az önkritikából nem sok jutott neki, hiszen azzal nem törődik, hogy Budapestet sem tudja irányítani, de egy egész ország más tészta lesz. Bizony más lesz: sokkal nehezebb, de Feri, Klári meg Timi majd segít. Ha pedig mégsem, akkor újra a baloldali ragadozók zsákmányállata lesz. Pont úgy, mint most.
Karácsony Gergelyről rendszerint kedvenc állatom, a ló szokott beugrani először. Ennek oka pedig az, hogy évek óta foglalkozom lovakkal és mindig meglep, hogy annak ellenére, hogy ekkora állat, milyen ijedős tud lenni. Nem véletlenül tartozik a zsákmányállatok közé, hiszen egy termetesebb ragadozó viszonylag hamar földre viszi. Elszaladni van esélye a baj elől, és sokszor ezt a módszert alkalmazza, de ha nem védi meg magát, hiába minden. Az okosabbak csordába verődnek, hiszen az évek során rájöttek, hogy így nagyobb az esélyük a túlélésre.
Erről nekem miért a főpolgármester ugrik be? Egyszerű a válasz: az úgynevezett bodyshaminget leszámítva azért, mert ő is lóként viselkedik. A baloldal zsákmányállata. Áll gyanútlanul vagy ennek vagy annak a hivatalnak az élén, kitalálják körülötte a szövetségesek, hogy épp milyen szerepben kellene tetszelegnie, ő pedig, ha akarja, ha nem, elindul. Legutóbb főpolgármestert csináltak belőle, de rájöttek, hogy ez nem elég. Nem ebben van a nagy pénz. Ha ennyi embert meglehetett nyerni egy cuki pofival, aki esetlenkedik, áldozati szerepet ölt magára, akkor miért ne lehetne országgyűlési választást is nyerni vele.
Nyilván nem én vagyok az egyetlen, akit nem lepett meg az a hír, hogy Karácsony Gergely sajtóértesülések szerint rendes liberálisként május 9-én, az Európa-napon jelenti be, hogy ő lesz az MSZP–Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje az előválasztáson. Az előző vasárnap ugyanezt tette a DK részéről Dobrev Klára is. Úgy tűnik, a történelem részben ismétli önmagát, hiszen 2019-ben Kálmán Olga feszült a DK jelöltjeként Karácsonynak, de most egy nagyobb ragadozót tudhat a bokor mögött Karácsony Gergely. Igaz, zsákmányállatként annyit már megtanult, hogy érdemes csordába verődni, bár az MSZP tábora nem egy túl nagy csorda, mindenesetre így többen vannak, mintha csak a Párbeszéd lenne körülötte. Azt pedig, hogy idén is sikerül-e lenyomnia egy nőt, a jövő zenéje, ahogyan az is, hogy elszalad-e a ragadozó elől vagy tényleg megpróbálja. Mindenesetre elég elkeserítő, hogy a baloldal egy része egy olyan embert tart alkalmasnak egy ország vezetésére, akinek férje a csőd szélére sodorta hazáját, a másik fele meg egy olyat, aki a főváros vezetésében is kudarcot vallott, a többi álmodozó aspiránsról nem is beszélve. A cicaharc vége pedig az lesz, hogy az egyik sértődött fél balra, a másik jobbra küldi el azokat a hanganyagokat, amiket a kölcsönös bizalom jegyében egymásról készítettek különböző megbeszéléseken. Ezek közül pedig felcsendül majd egy Karácsony Gergelyes kiszólás, amely most is így szól majd, akárcsak 2017-ben:
Alapvetően az az érzésem, hogy a f@szért hagytam magam rábeszélni erre a miniszterelnök-jelöltségre, mert sokkal jobb lett volna, ha el sem kezdem.
Azonban, ha Karácsony mégsem nyer, ideje elkezdenie a köztársasági elnöknek is aggódnia, hiszen talán az ő posztja az egyetlen, amire még nem jelentkezett be a baloldal legkiemelkedőbb polihisztora. Mi, a nemzeti oldalon állók pedig csak abban bízhatunk, hogy többen gondolják majd úgy a szavazófülke magányában 2022-ben, hogy a stabilitást választják, az ország vezetése ugyanis nem kabaréműfaj.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
