Bajban van az ellenzék a pedofilellenes törvénycsomag miatt, valamilyen "rejtélyes" okból nem tudják támogatni
Bajban van az ellenzék a pedofilellenes törvénycsomag miatt, hiszen ők totális homoszexuális propagandát és szabad nemváltoztatást szeretnének minden gyereknek! Ma szavaz a parlament a Kocsis Máté nevével fémjelzett, pedofilellenes törvénycsomagról, amely a legszigorúbb büntetéssel fenyegeti azokat, akik kiskorúakat szexuálisan megrontanak, bántalmaznak. A cél az elrettentés. A törvénycsomagnak fontos része az elkövetőkkel szembeni zéró tolerancia, és az átláthatóság, azaz a kiskorúakkal foglalkozó tanárok, edzők ellenőrizhetőek lesznek egy központi nyilvántartáson keresztül. A mai szavazás előtt, még az előző héten úgy módosították a törvénytervezetet, hogy tiltanák a homoszexualitás és a nemváltás propagálását is az iskolákban és az óvodákban.
Az ellenzék és a haladó civil szervezetek azonnal farkast kiáltottak, mondván, a tervezet szerint a másság létezéséről és elfogadásáról nem lehet nyíltan beszélni egy iskolai felvilágosításon, és ez súlyos lelki sérüléseket okozhat a tiniknek. Mármint az, hogy nem értesülhetnek a genderideológia összes leágazásáról az iskolában vagy még az óvodában. Az ellenzéki pártok szerint a pedofília és a másság összemosása folyik a kormánypárt részéről, hiszen a voksolásnál nem dönthetnek külön-külön a pedofilellenes szigorításokról és az új elemekről. Tényszerűen lényegében a következő két mondat ellen harcol erejét megfeszítve az ellenzék:
E törvényben foglalt célok és gyermeki jogok biztosítása érdekében tilos tizennyolc éven aluliak számára pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg.
illetve
A tanulók részére a szexuális kultúráról, a nemi életről, a nemi irányultságról, valamint a szexuális fejlődésről szóló foglalkozás megtartása során különösen figyelemmel kell lenni az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésében foglaltakra. E foglalkozások nem irányulhatnak a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérés, a nem megváltoztatása, valamint a homoszexualitás népszerűsítésére.
Valójában persze könnyű azt mondani, hogy a pedofília és a szexuális kisebbségek kérdésének összemosása csak politikai fegyver a Fidesz részéről, hiszen így nem kell elmondaniuk a szavazóiknak, hogy milyen szexuális felvilágosítást szánnak a gyerekeiknek. Olyat, hogy már az óvodában megismerkedhessenek az összes létező perverzióval, a nem megváltoztatással, a genderideológia összes katyvaszával, egy rakás kedves szakállas bácsi és néni segítségével.
A progresszív civil szervezetek pedig örömmel tapsikolnak az ellenzéknek. Példának okáért a Társaság a Szabadságjogokért blogján ezt írják:
A kormányzat a pedofilellenes törvénycsomagban tudatosan és szándékosan összemos két különböző dolgot: egy mocskosat és egy tisztát, az erőszakot és a szeretetet, hogy az utóbbit besározza. Nemcsak ott kiált ellenséget, ahol valóban ellenség, gyermekeket abuzáló szexuális ragadozók, és sérülékeny, kiszolgáltatott áldozatok vannak, hanem ott is, ahol csak sérülékeny, kiszolgáltatott áldozatok, a homofób gyűlöletnek kitett, csak egymást szeretni akaró és saját magukat mások előtt is felvállaló honfitársaink vannak
Aztán ott van Rédai Dorottya, aki húsz éve tart foglalkozásokat iskolákban Melegség és megismerés címmel. A Labrisz Leszbikus Egyesület és a Szimpozion Egyesület közös iskolai programjában két LMBT-ember beszél személyes élettörténetéről. A bemutatkozás után a diákok kérdezhetnek, egy-egy témát vitatnak meg. Beszélnek arról is, mit lehet tenni, ha valakit mássága okáén bullying ér az iskolájában.
Rédei szerint,
Soha nem tudjuk, hogy az iskolai csoportokban hány LMBTQ-diák lehet, nekik a foglalkozásainkkal azt üzenjük, hogy nincsenek egyedül, teljesen oké, hogy más az identitásuk, és jár nekik, hogy elfogadó közegben járjanak iskolába
Gulyás Márton a 444-nek írott cikkében, az elhangzottakon túl, politológiai szempontból is elemzi a helyzetet. Az ellenzék valóban kommunikációs kátyúba kerülhet, ha nem szavazza meg a törvényt, hiszen akkor a pedofilok mellé állt, ha pedig az igenek mellett voksolnak, az általuk felkarolt LMBTQ-közösségeket hagyják cserben. Gulyás megemlít egy harmadik, szerinte nagyon fontos faktort, amely szerint az új törvény az EU-s forrásokra nézve is beláthatatlan következményekkel járna. Gulyás hangsúlyozza,
Mégis hogyan fogja megmagyarázni az ellenzék, hogy hozzájárult egy olyan törvény megszavazásához, amely fejlesztési és egyéb forrásoktól vágja el az országot? Ha az ellenzék komolyan a törvény megszavazását fontolgatja most kedden, akkor gondolja végig, milyen nemzetközi támogatásra számít a következő szűk 10 hónapban. Mit mondanak majd potenciális és sokat emlegetett európai szövetségeseiknek, akik elhűlve veszik majd tudomásul, hogy egy uniós tagországban a putyini diktatúra mintájára bevezetett, a szexuális kisebbségek méltóságát sértő, állampolgári jogaikat korlátozó törvényhez adták a szavazatukat? Hogyan fog odaállni az előválasztáson győztes ellenzéki miniszterelnök-jelölt a vele egy időben megválasztott német kancellár elé (ha hajlandó lesz ősszel fogadni), és megmagyarázni neki, miért támogatta pártkoalíciója az addigra garantáltan hangos nemzetközi tiltakozást kiváltó törvényt.
Kerpel-Fronius Gábor szerint a kormánypárt orosz mintán alapuló, Európában példa nélküli törvényt vezetne be: a pedofília és a homoszexualitás tudatos összemosásával erősítené az előítéleteket és a homofóbiát, és bélyegezné meg emberek tömegeit bűnözőként pusztán azért, mert szeretnék legalapvetőbb emberi érzéseiket megélni.
Éppen a gyermekeket - akik védelmének fontosságát hangoztatja a kormánypárt - taszítják még nehezebb helyzetbe, hiszen éppen nekik volna joguk azokhoz az információkhoz, éppen nekik volna szükségük azokra az információkra, amelyektől megfosztják őket (szexuális felvilágosítás, stb), és amelyek segíthetnének a valódi probléma, a pedofília visszaszorításában is. Ha a gyerekek tudnák, hogy hol vannak a határok, hogy a testükről ők rendelkeznek és hogy kihez tudnak fordulni, ha valamilyen helyzetben kényelmetlenül érzik magukat, azzal a szexuális zaklatásos esetek jóval nagyobb hányada válna megelőzhetővé, ezért erősen megkérdőjelezhető, hogy a kormány szerint a szexualitás és nemek témájáról csak heteroszexuális emberek szempontjából szabad beszélni.
Pro és kontra, avagy egy új világ nehéz kérdései
Minden korszakváltásnak megvannak a maga nagy kérdései, válságai, és kétségei. Jelen pillanatban a magyar kormány próbál világos válaszokat és iránymutatást adni egy olyan - viszonylag újkeletű jelenségre- amelyről nem sokat tudunk, és a világháló miatt rendkívül kevés eszköz van az átlagember és a kormányok kezében is. Mert valójában senkinek nincs hosszú távú tapasztalata, mi történik azokkal a gyerekekkel, akiket két anyuka, vagy két apuka nevel fel? Milyen hatással lesz ez az egész kérdéskör a társadalmak dinamikájára? Homályos és valójában nagyon kevés információnk van arról is, mikor érik meg egy gyermek arra, hogy képet kapjon másságról, szexualitásról? Mikor, hány évesen érti meg egyáltalán, hogy miről is akarják "felvilágosítani"? Úgy tűnik a civil szervezetek és az ellenzék a nagy propagálásban több fontos tényezőt elfelejtenek: mi történik, ha azzal okoznak kárt egy tizenéves, sok esetben igen képlékeny és érzékeny lelkivilágában, ha idő előtt kap szexuális felvilágosítást? Mi történik akkor, ha egy kamasz - aki még bizonytalan saját nem identitásában - túl fiatalon szembesül a számára még feldolgozhatatlan információkkal?Az iskola, és a civil szervezet nem tud behatolni egy másik ember lelkébe, nem veheti át a család- mint legfontosabb védőháló- szerepét.Pedig a mostani, rendkívül erőszakos kampányukkal ezek a szervezetek pont ezt teszik, aláásva a család és gyermek közötti köteléket, erősítve a mézesmadzag, azaz a világháló szivárványos szabatosságának vonzerejét.
Forrás: Facebook.hu, Telex, 444. hu, Fotó: PestiSrácok.hu
