A PestiSrácok.hu újságírója, Susánszky Mátyás kapta idén a Zöld Toll díjat

Az általad publikált írások nagy részének központi eleme a környezettudatosság, a klímavédelem. Mikor és hogyan alakult ki benned a téma iránti elköteleződés?

Azt tudom, hogy viszonylag korán megtudtam, mi az a környezetvédelem. Kisgyerekként sokat jártunk le a nagyszüleimhez Szobra, a vonat ott húzott el a Nagymarosra tervezett vízlépcső mellett, amit végül a tiltakozások hatására nem építettek meg. Elég elborzasztó volt a látvány, ahogy elkezdték átformálni a Dunakanyar legszebb pontját, és ma is rossz belegondolni, milyen pusztítást okozott volna egy ilyen drasztikus beavatkozás. Túl nagy ár lett volna a környezetpusztítás, egy amúgy zöld energiaforrás megépítéséhez. Nem vagyok szakújságíró, hiszen csak bölcsész diplomám van, inkább azok közé az újságírók közé tartozom, akik felkapják a fejüket egy-egy téma kapcsán, mint minden ember, csak én utána felteszek pár kérdést. A környezetvédelem iránti érdeklődésem valahol összefügg azzal, hogy vidéken lakom, hogy közlekedem, élem a mindennapi emberek életét, és szemet szúr például, mennyi műanyaghulladék keletkezik abból, hogy 10 dekás adagokra porciózzák a felvágottat, zavar az erdőszélre kihordott, vagy az erdőben eldobált szemét, a Duna színén úszkáló olajfolt, zavar, ha valaki tornacipőt éget a kazánjában télen. És megpróbálok keresni valakit, aki elmondja, mit kell tenni, hogy ez ne legyen.

A PestiSrácok csapatát évek óta erősíted. Bölcsészként nem tűnt túlságosan "meredeknek", hogy egy oknyomozó portálnál helyezkedj el?

Az azóta leégett szerkesztőségben még nem volt asztalom, csak a konyhában egy szék, de viszonylag korán, a Nullahategy indulásával egyidőben kerültem a portálhoz 2015-ben. Akkor kulturális témákkal kezdtem, de átgravitáltam a PS-hez is.

Mit tartasz fontosnak a munkád során?

Azt hiszem, talán azt, hogy bebizonyítsam, a természet szeretete, a környezettudatosság nem baloldali, hanem egyetemes emberi felelősség. Rendkívüli módon utálom, amikor egy szerintem fontos problémát boncolgató cikkem alá odaböfögi a trollkommentelő, hogy na, ez a téma is kívül zöld, belül vörös, és ezzel el is intézte a kérdést. Persze, erről azok a szervezetek is tehetnek, akik politikai haszonszerzésből lovagolják meg a környezetvédelem ügyét. Ide sorolandó Budapest összes zöld szervezete, amely nem tiltakozott, hogy a főváros felszámolja a Főkertet. Mert ez innentől politika. Másrészt nagyon gyakran a környezettudatosságot csomagban árulják egy csomó más, tőlem teljesen idegen áramlattal. A környezettudatosság a belépő, de hogy modern értelemben igazán elfogadható ember legyél, ahhoz már vegánnak kell lenned és nem árt, ha eljársz a Pride-ra is. Persze, lehet, hogy a másik oldalról nézve a konzervatív oldal is ezt csinálja, hogy ha szereted a hazádat, akkor körmöspacalt kell enned, és nem árt, ha eljársz templomba. Én nem látok feltétlen ellenséget a környezetvédelemmel foglalkozó, de liberális értékeket valló civilekben, aktivistákban, hiszen az én környezetemet, az én bolygómat is meg akarják védeni. És van egy nemzeti minimum, amiben van is politikai oldalak fölötti kiegyezés, csak nincs kimondva. Mindenki szelektál, és közös társadalmi elvárás, hogy legyenek tisztábbak a vizeink, a levegő és legyen elég árnyat adó fa. Vannak tehát közös dolgaink, ezért is tartom elképesztő képmutatásnak, hogy Magyarország történetének egyik legnagyobb fásítási programját például agyonhallgatják a balliberális oldalon, csak mert azt egy polgári kormány indította el, vagy azt állítják a fantasztikusan zöld és élhető Városligetről, hogy az le van betonozva, miközben ez egy hazugság, vagy nem állnak bele olyan ügyekbe, mint a Nyugatit a Délivel összekötő vasúti alagút terve, ami elképesztő terheket venne le a tömegközlekedésről. Mindettől függetlenül a konzervatív oldalnak is komoly adóssága, hogy nem képes hitelesen megszólalni a környezetvédelem témájában, miközben a jobboldalra szavazók nagy része is érzékeny a téma iránt, mert élhetőbb, biztonságosabb, zöldebb világban szeretne élni.

Van olyan írásod, ami különösen fontos számodra?

Mindig az aktuális anyagaimra vagyok a legbüszkébb, a mostani kedvencem a Pet-kupás MüMü-hajó. Emlékszem, amikor behoztuk a nyersanyagot a szerkesztőségbe, szétrebbentek a vágók, hogy na, megint jön a Susánszky a hülyeségeivel, de a végére mindenki vigyorgott az eredményen. Szóval most arra vagyok a legbüszkébb. De inkább öröm ez, mint büszkeség, örülök, hogy bemutathatom például a Tiszát áldozatos munkával megtisztító önkéntesek munkáját, büszkék ők lehetnek magukra.

Valójában nagyon hálás vagyok, hogy vannak munkatársaim, akiket hasonlóképpen megmozgatnak ezek a témák, és a PS-nek köszönhető kegyelmi állapot, hogy van lehetőségem ilyen tárgyú anyagokat készíteni. És természetesen rendkívül megtisztelő, hogy Nagy István agrárminiszter felfigyelt a munkámra, és nekem adományozta ezt a díjat. Még aznap kivittem az erdőbe magammal, mármint a Zöld Tollat, hogy lássa, miért is került hozzám...