Pesti Srácok

Rendkívüli kormányváltó hangulat van: Márki-Zay és a DK fórumán 30 ember tolongott

Rendkívüli kormányváltó hangulat van: Márki-Zay és a DK fórumán 30 ember tolongott

Megkezdődött az ellenzéki előválasztás kampányidőszaka, szombaton a kormányváltó ellenzék "nagyágyúi", Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelölt és Kálmán Olga, a Budapest IV. választókerület DK-s jelöltje tartott csekély érdeklődés mellett utcafórumot a Széll Kálmán téren.

Kálmán Olga és Márki-Zay Péter szombat reggeli kampányrendezvényére mintegy 20-30 ember volt kíváncsi, pedig a kormányváltó erőként definiált két ellenzéki párt, a Mindenki Magyarországa Mozgalom és a Demokratikus Koalíció is várta támogatóit, akik nyilván rengetegen vannak, csak most éppen láthatatlanok maradtak. Valószínűleg jól tudta ezt az ellenzéki kampánykommandó is, különben Lukácsi Katalin nem olyan nagy elánnal konferálta volna fel őket, mint amit a maroknyi (a földi halandók számára is látható) önkéntesnek tette. Mindkét jelölt ugyanazzal a felütéssel kezdte beszédét, Kálmán Olga és Márki-Zay szerint is Márki-Zay az élő példa arra, hogy a Fidesz legyőzhető. A hódmezővásárhelyi polgármestertől egyébiránt azt is megtudhattuk végre, hogy miért is jó az előválasztás az ellenzék számára. Az MMM miniszterelnök-jelöltje szerint ez fog segíteni abban, hogy sehol ne kelljen elengedni a győzelmet. Azt egyelőre nem tudjuk, hogy mennyire gondolta komolyan mindezt, de az egykoron "hiteles" sztárriporternővel tartott rendezvény érdektelensége láthatóan nem érintette kellemetlenül. Kálmán Olga független-objektív DK-s jelölt valamint Márki-Zay látványa viszont sokakban okozott vérnyomásemelkedést a téren áthaladó emberek között. A rendezvény legizgalmasabb perceit egyértelműen a diktatúrában vergődő magyar emberek okozták, akik közül néhányan - elhaladva a jelentős láthatatlan ellenzéki tömeg mellett - nem rejtették véka alá, mit gondolnak a kormánybuktató koalíció prominenseiről és azok programjáról. Márki-Zay Péter egyébként a fideszesek támogatását is igyekezett megnyerni és az elszámoltatást emlegette, amit majd ő, hatalomra kerülése után mindenképpen megtesz majd. Itt halkan emlékeztetnék arra a semmiképpen nem elhanyagolható tényre, hogy az elszámoltatásokban saját szövetségesei, így Gyurcsány Ferencné férje és a balliberális pártok érintettek.

Emlékeztetőül: a Combino alig csúszott picit (legalábbis a metróhoz képest picit), csak épp, hát bizony kiderült, hogy nemzetközi umbulda, lefizetések voltak az anyacég szinte összes európai megrendelése mögött. Mint az a nemzetközi sajtóban kiderült, a Siemens egy igen tetemes összeget fordított „vezetői marketingre” amelyet Magyarországon „kenőpénz” néven illetnek a jólértesültek. Ám ami a nemzetközi sajtóban hullámokat vetett, az ide nem jutott el, tehát nyilván az amúgy korrupt Siemens vezérkar magyarországi képviselete teljes mértékben mentes volt az amúgy Európa-szerte űzött céges gyakorlattól. A Margit híd felújítását (667 méter) se feledjük, amely a rossznyelvek – ez Hagyómiki rossznyelve volt, hivatalos indoklásként- szerint a nemzetközi anyagárak emelkedése miatt lett annyi amennyi. Azt vélhetően feledékenységből nem tette hozzá, hogy a németek ugyanakkor, ugyanakkora költségből egy négy kilométeres, teljesen új, négysávos hidat építettek Rügen szigetére, s felújítottak még egy régit is. Aztán jött az Alstomról is botrány, ahol a Megyó exminiszterelnök cége kapott tanácsadói összegeket, meg egyéb kis pénzek is forogtak. Szóval volt itt minden szép és jó, ahogy a magyar viszonyok között el lehet képzelni a szép és jót: budai lakosztályok és vidéki vadászházak, (horvátországi nyaralók), vörösbor és lágy kenyér, kubai szivarok, vadászat és őzgerinc, pálinka és harcsapaprikás. A vastag eurókötegek vidáman keringtek nokiás, vagy whiskys dobozokban, esetleg varródtak bele a vezetői feleségek által a vezetői vánkosokba, s boldogan nyíltak a szocialista és eszdéeszes államtitkárok -így például Simon Gábor számlái Ausztriában, ahol aztán csendesen megültek az osztrák anyabankok kebelén. Ja meg emellett csak úgy alsó hangon rettenetesen sok milliárd ellopott, elsinkófált, eltüntetett közpénz áramlott egyéb, közéletben nem annyira exponált pártemberek magánszámláira. Emelkedtek az adók, szűntek meg a 13. havi nyugdíjak, s mikor emiatt már bemelegedtek az indulatok is, gyorsan tartottak egy buzijogi felvonulást (kutyaharapást szőrével). Ha pedig valaki átlátott a szitán és pofázott, az egész biztosan fasiszta lett. További részletek a Tutiblogon!

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.