A nagyképűen képviselt szakmai felsőbbrendűség drámai önleleplezése, avagy az őszödi beszéd méltatlanul elfeledett bekezdései
Tizenöt év telt el azóta, hogy kiszivárgott Gyurcsány Ferenc miniszterelnök MSZP-frakcióülésen elmondott beszéde. Az a beszéd, amelynek bizony akadnak meglepően kevésszer felidézett részei is, pedig ezekből világosan kiderül, hogy a mai ellenzék miért alkalmatlan arra, hogy vezesse ezt az országot.
A gyurcsányi szónoklat leghíresebb mondatait – miszerint a kormány hazudott, nem kormányzott, nem csinált semmit négy évig, és az egészet „elkúrták, nem kicsit, nagyon” – vélhetően mindenki ismeri. Miután másfél évtized elteltével ismét ott tartunk, hogy az „Őszödi Böszme” a kormányra ácsingózó ellenzék vezetője, természetesen ezeket sem árt felidézni. Sőt, egyenesen kötelesség, mert ezt a társaságot – ha jót akarunk a hazánknak – többé soha nem szabad a kormányrúdnak még csak a közelébe sem engedni.
A beszéd immáron másfél évtizedes utóéletéhez azonban hozzátartozik egy érdekes dolog. Mégpedig az, hogy szinte senki – még a nemzeti oldal médiája – sem beszél annak néhány nagyon fontos bekezdéséről. Arról a szakaszról, amelyben Gyurcsány saját maga rántja le a leplet szakértői holdudvaruk totális fogalmatlanságáról. Idézzük fel szó szerint, hogy miként minősítette az ellenzék legnagyobb gazdasági koponyáit Gyurcsány...
„Aki a Magyar Szocialista Párt környékén befolyásos véleményformáló makrogazdasági ügyekben Kornaitól Bokrosig, Békesitől Surányiig, Vértestől a jó ég tudja, kicsodáig, azokkal végigbeszéltük, végigszenvedtük, végigüvöltöztük. És azt is meg kell mondjam nektek, hogy nagyon sok nagy ötlettel találkozunk. Hű, a hétszázát neki. És kiderül, hogy még a legnagyobbak is, a legtöbbre tartottak is százmilliárdos nagyságrendű tévedésekben vannak. (...) Odajön Surányi Gyuri barátunk, hogy őneki megvan, hogy hogyan kell átalakítani úgy a minimálbér adómentességét, hogy közben fönt lehessen tartani az igazságosságot. És dolgozunk sokáig vele. Majd elküldi a papírját végre, amire kiszámolja és kiderül, hogy minden nagyon jó, csak azt nem tudja, hogy létezik az adójóváírás intézménye ma Magyarországon és azt is át kell alakítani, és az 230 milliárd forint összességében. Ja? Hát, ha a 200 milliárd forint benne van a pakkba, akkor már nincsen megoldása. Általában sok jó ötlet van egész addig, amíg nem kell számolni. Mikor számolni kell, akkor elfogy a tudomány.”
Ennyi a szó szerinti idézet – és akkor összegezzünk egy kicsit. Egyrészt magától Gyurcsánytól tudjuk meg, hogy a fent nevezettek NEM független és NEM objektív közgazdászok, szakértők. Ők Gyurcsány körének „befolyásos véleményformálói”. Ha a függetlenség álarcát felvéve bármikor megszólalnak és bírálják a kormányt, rögtön lássunk át a szitán és legyünk képben: politikai megrendelést teljesítenek.
Elhangzik továbbá, hogy „még a legnagyobbak, a legtöbbre tartottak is százmilliárdos nagyságrendű tévedésben vannak”. Százmilliárdos nagyságrendben tévedni ezen a szinten több mint veszélyes, és mint a Gyurcsány-kormányzás időszaka mutatja, az ilyen tévedések akár államcsőd-közeli helyzetet is előidézhetnek. Az egyik legnagyobbra tartott koponyájuk – ex MNB-elnök, a hamisítatlan „szaktekintély” prototípusa – pedig a legalapvetőbb közgazdasági tétellel, az adójóváírás intézményével sem volt tisztában. És úgy általában nézve is: „amikor számolni kell, elfogy a tudomány”.
Nem győzzük hangsúlyozni, hogy ezt nem mi mondjuk, nem a balliberálisok által lakájmédiának nevezett jobboldali sajtó mondja ezekről a felkent papokról, a szakértelem ékköveiként eladott balliberális kötődésű holdudvar-tagokról. Ezt maga Gyurcsány, az akkori és a jelenkori főnökük mondja róluk.
Zárásként álljon itt még egy szó szerinti idézet, amely szintén alig-alig van felemlítve a híres beszédből, pedig ugyancsak sokatmondó.
„Az a csapat, akire rábíztátok ennek az oldalnak a vezetését, az a csapat képes nagyjából erre a teljesítményre. Képes nagyjából programot adni. Lehet, hogy van egy másik csapat, amelyik tud mást. Nem tudunk, nem tudunk ennél többet és ennél jobbat. Nem leszünk rá képesek. Ha belegebedünk, akkor sem.”
S hogy mi volt az a „teljesítmény”, amit Gyurcsány és csapata produkált? Láthattuk.
Totális IMF-eladósodás, anyaországi és határon túli nemzettestvérek tudatos összeugrasztása, notórius hazudozás, valódi kormányzás helyett „trükkök százai”, majd, amikor elérkezik az igazság pillanata és az emberek jogosan az utcára vonulnak, akkor válaszként lemondás és eltakarodás helyett véres rendőrterror, szemkilövetés. Gyurcsány pedig maga mondta Balatonőszödön, hogy „nem tudunk ennél többet, nem tudunk ennél jobbat”.
Ha megnézzük az előválasztási névsorokat, amelyekből nagyjából már most körvonalazódik is a jövő évi összellenzéki országos lista, akkor láthatjuk, hogy igen jelentős átfedés van Gyurcsány akkori „csapata” és a mostani „húzónevek” között. Azok pedig, akik meg újként most ott vannak a spiccen – például a Momentum újsütetű figurái, és néhány egyéb új arc –, talán még ennek a „csapatnak” a tagjainál is mélyebben vannak, mind morálisan, mind felkészültségben, mind pedig a szellemi színvonalát tekintve.
A mi összegzésünk mindezek után egyetlen mondatban összefoglalható: Isten óvja tőlük Magyarországot!
