Az ellenzék már tényként beszél az anarchista terveiről
Rendszeresen beszélnek az ellenzék hangadó politikusai és „remekjogászai” a feles kormányzásról, azaz a sarkalatos törvények és a nemzeti alapokmányunk mindössze feles többséggel történő módosításáról és hatályon kívül helyezéséről. Persze, a lámpavasra húzás, az ellehetetlenítés és a patkányi sorba taszítás mellett a jogalkotás mikéntjei másodlagosnak tűnhetnek a baloldal által mélységesen lenézett nemzet tagjai számára. Mégis érdemes ezekre odafigyelni, ugyanis ami ma még csak szavak szintjén épül be a köztudatba, az tavasztól akár disztópikus valósággá is válhat, amelyben egy alkotmányos válságot előidéző bolsevik, anarchista csoport puccsot hajt végre az Alaptörvény, illetve az alkotmányos kontinuitás még a rendszerváltást megelőző időkben is tiszteletben tartott szentségével szemben.
Legutóbb az ATV stúdiójában, a DK pártműsoraként is aposztrofálható Civil a pályán elnevezésű műalkotásban beszéltek olyan természetességgel jog- és alaptörvény-ellenes tervekről a baloldal neves beszélőfejei, mintha csak a másnapi ebédmenüt vitatnák meg. Az objektivitás fokmérőjeként számontartott Krúg Emília azzal a kérdéssel nyitotta meg a feles többséggel történő alkotmányozást körüljáró nívódíjas diskurzust, hogy át lehet-e írni „a gránitszilárdságú Alaptörvényt”, mire Magyar György, az általa kreált jogászi áltudományosság elefántcsonttornyából leszólva így felelt: „A Fidesznek igen, de mi nem tudjuk, mert mi jogállamit akarunk épp írni.”
Alkotmányozó Nemzetgyűlést is akar az ellenzék?
És ezzel mindent elmondott: az Alaptörvény nem jogállami
Magyar terve szerint csinálnak egy alkotmányozó nemzetgyűlést, amelynek a jogköre lesz, hogy képviselők nélkül, a nép teljes reprezentációjával létrehozzanak
...egy olyan alkotmányt – ami már most készül Majtényiéknak és a többieknek a műhelyében –, amivel elő lehet állni, és mint kész termékkel meg lehet szavaztatni, nem kell hozzá parlament.
A probléma kettős: a nép teljes reprezentációját éppen az Országgyűlés testesíti meg, hiszen a nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja; a kijelentés magában foglalja, hogy ezt a fiktív alkotmányt nem „a nép” írná, hanem „Majtényiéknak és a többieknek a műhelyében” készülne. Tehát az Alaptörvény megalkotásával ellentétben senki által meg nem választott önjelölt alkotmányozók készítenének el egy népszavazásra bocsátandó normatervezetet. A népszavazás és az alkotmányozás egyébként is nehezen járhatnak kéz a kézben, ugyanis épp az Alaptörvény 8. cikk (3) bek. a) pontja mondja ki, hogy az Alaptörvény módosítására irányuló kérdésről nem lehet népszavazást tartani.
Fleck Zoltán szerint 22-ben forradalom lesz és nem jogállam
Figyelemre méltó, hogy még a „fideszkatonának” nehezen titulálható Majtényi László is úgy nyilatkozott a HVG-nek, hogy Márki-Zay „gyorsan belebukna”, ha feles többséggel nekimenne az Alaptörvénynek. Kollégája, Fleck Zoltán jogszociológus, Márki-Zay Péter közjogi stábjának vezetője (aki egyébként az ELTE-ÁJK Jogszociológia Tanszék vezetője) egészen máshogy vélekedik erről. Ő úgy fogalmazott november 29-i interjúban, hogy egy esetleges ellenzéki győzelem esetén az új alkotmányról a Fidesszel nem konzultálnának. Ez a rendkívül demokratikus elképzelés ellentmond a népi legitimációnak és azon alkotmányos alapelvnek, miszerint „minden hatalom forrása a nép”, ugyanis a lakosság jelentős részének, akik a jelenlegi kormánypártok képviselőit mandátumhoz juttatják, negligálnák az akaratát.
Fleck tavaly azt nyilatkozta, hogy
...nagy valószínűséggel egy ’22-es ellenzéki győzelem után időlegesen le kell mondanunk a jogállam tiszta érvényesüléséről, de ez soha nem volt másként rendszerváltáskor, nagy forradalmak után.
A forradalmat lenini szinten űző jogász(!) kijelentés kapcsán két jogforrásunkat érdemes górcső alá venni. Az egyik az Alaptörvény, amelynek a már emlegetett B) cikke deklarálja hazánk demokratikus, jogállami mivoltát. A másik a Btk. 254. és 255. §-a, amelyek az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása és az alkotmányos rend elleni szervezkedés bűntettének tényállását szabályozzák. A jogállam-felfüggesztés egyébként közvetett beismerése annak, hogy Magyarország jelenleg jogállam, azaz demokráciában élünk. Az ellenzék elképesztő tervét, miszerint, ha tavasszal győznek, feles többséggel is eltörölnék az Alaptörvényt és számos sarkalatos törvényt, több politikusuk is megerősítette. A kormányfő-jelöltjük közjogi stábjának vezetője ezt azzal indokolta, hogy „humbug a következő mondat: az alaptörvény alkotmány.” Az Alaptörvény elfogadása megfelelt az azt megelőzően hatályos Alkotmányunk előírásainak. A parlament összetételét ráadásul akkor még nem is a mostani – a baloldal által kritizált – választójogi törvény (Vjt.) alapján határozták meg, a Fidesz-KDNP kormány 2010-ben az 1989-es, régi Vjt. alapján kapott kétharmados felhatalmazást. Aki az Alaptörvény vagy a kormánypártok legitimációját vitatja, az a 2012 előtt hatályos törvények, valamint az azóta az Alaptörvény felhatalmazása alapján meghozott jogszabályok érvényességét, magyarán a teljes magyar jogállam megalapozottságát kérdőjelezi meg. Az eredmény ezek felfüggesztése esetén kaotikus lenne, végső soron pedig anarchiába és polgárháborúba torkollna.
A baloldal a az utolsó közmegegyezést akarja éppen szemétre dobni
A jobboldali elhajlással korántsem vádolható Schiffer András is beszélt erről a jogi abszurditásról a Pesti TV-ben. A korábbi LMP-s politikus szerint a radikális baloldal feles alkotmányozás melletti érveivel vitatkozni olyan, mint galambokkal sakkozni.
Volt egy közmegegyezés arról 89/90-ben, hogy Magyarországon az alkotmányozásnak egy feltétele van: az, hogy a parlamenti nagy kétharmad meglegyen.
– kezdte Schiffer. Úgy tűnik, a jelenlegi baloldal erről a „paktumról” már megfeledkezett.
A Fidesz 2010 után hozott anyagból dolgozott. Tehát ez az alkotmányozás úgy lett végrehajtva, hogy maradéktalanul betartották azokat a formális kellékeket, amiket a 89/90-es alkotmányozás megszabott. Ez azért fontos, mert a jogállami forradalomnak az volt az ismérve, hogy az államszocialista jogrendszerhez képest, attól jogállam a jogállam, hogy a tárgyi és formális elvek előbbre valóbbak, mint bárkinek a szubjektív igazságérzete.
Nos, igen, a pozitív jog az, amit a baloldal semmibe vesz, ha a hatalmi érdekei úgy kívánják. Schiffer András más érdekességre is felhívta a figyelmet:
Eltelt 6-7 év úgy, hogy a Fidesz, illetve a NER által kiépített közjogi kereteket hézagmentesen belakták azokat a szereplők, akik állítólag jövőre felessel akarják kidobálni a sarkalatos törvényeket. Tehát nem az történt, ami egyes dél-amerikai vagy kelet-ázsiai országokban, hogy az ellenzék tiltakozásul kivonul, nem vesz részt a küzdelmekben, mert nem ismeri el legitimnek a szabályokat. Felvették a képviselői javadalmakat, a kampánytámogatást, párttámogatást, főpolgármesteri, polgármesteri, önkormányzati képviselői pozíciókat nyertek el, esküdtek fel. Tovább is van, mondjam még? Elindulnak a 2022-es parlamenti választáson, sőt abban a reményben, hogy többséget fognak szerezni. Ha parlamenti többséget szereznek, azt az érvénytelennek nyilvánított szabályok alapján szerezték meg, az érvénytelennek nyilvánított szabályok alapján fogadják el azt a határozatot, amivel ezeket a szabályokat érvénytelennek nyilvánítják? Ami a legfontosabb erkölcsi szempontból: ha valamikor lett volna lehetőség vagy igény a jogfolytonosság megszakítására, az 1990-ben volt, ugyanezek a szereplők nem akarták a jogfolytonosságot ’90-ben megszakítani.” Tehát a pozíció jól jön, a pénz jól jön, de ha a személyes érdekek mást kívánnak, az elveket és az erkölcsöt nyugodtan félre lehet dobni.
„A történelem az élet tanítómestere” – tartja a latin közmondás. Hát tanuljunk belőle! Egy író Márai Sándor a Judit...és az utóhang című művében így figyelmezteti a főhőst a kommunisták érkezésére: „Mert most ők jönnek, mindenfelől, előmásznak, százmillióan és még többen. Mindenütt. A rútak. A tehetségtelenek. A jellemtelenek, és leöntik vitriollal a szépet. Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget. Szíven döfik azt, akinek jelleme van. Már itt vannak … És egyre többen lesznek. Vigyázzon!” Juditnak a II. világháború utáni Budapesten nem volt választási lehetősége. Nekünk van. Lehet valaki jobb-, és lehet baloldali. Utóbbit megérteni nehéz, de elfogadni – egy demokráciában, minden jogállam iránt elkötelezett személynek – kötelező. Annak a meggátolása azonban, hogy egy olyan politikai csoport kerüljön hatalomra, aki a lakosság harmadát patkánynak tekinti, aki a határon túli honfitársainkat nem tartja a magyar nemzet tagjának, aki akasztással és ellehetetlenítéssel fenyeget, illetve aki önkényesen törvénykezne, állampolgári kötelességünk. Az Alaptörvényünk szerint az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni. / Alaptv. C) cikk (2) bek. második mondat /
