Jól működik az igazságérzetünk? Zelenszkij Nobel-békedíjra jelölése pedig egyszerűen vicc – Politikai Hobbista Plusz öltönyös professzorokkal és baseballsapkás sihederekkel
A második világháborút lezáró béke, és az ezután felálló európai rend kőbe véste az országhatárokat. A Szovjetunió bukását követően viszont létrejöttek új államok, részben békésen, de nem minden esetben. Az egykori Jugoszlávia felbomlását követően a Balkán a mai napig nem konszolidálódott; legutóbb Koszovót “bombázta ki” Szerbiából az Egyesült Államok. És most úgy néz ki, Ukrajna sem marad egyben. A határokat nem az erkölcs vagy a szerződések döntik el, hanem az erőviszonyok.
Mindenesetre nem lenne hülyeség normálisan bánni a kisebbségekkel, és akkor eleve kevésbé lenne ennyire neuralgikus kérdés a földrajzi hovatartozás. Nyugat-Európában ez sok helyütt sikerül, Ukrajna viszont nullásra vizsgázott.
Van-e értelme a szankcióknak? Ezt a kérdést már jó ideje sokan, sok helyütt feszegetik. Dopeman szerint nincs, sőt, inkább magunknak ártunk. Gerő András az igazságérzet egyfajta megnyilvánulásának tartja őket: mégiscsak egy nagy ország megtámadott egy kisebbet, és az elemi ösztönünk azt diktálja, hogy valahogy mégiscsak büntessük meg érte. Az Ambrózyt helyettesítő Ábrahám Robi szerint a szankciók nagy nyertese az USA, Molnár Attila Károly szerint Európában is vannak olyan országok, akik egy kicsit örülnek, ha a német gazdaság meggyengül egy kicsit. Abban pedig mindannyian egyetértettek, hogy Zelenszkij Nobel-békedíjra való felterjesztése a világ vicce.
